1.kötet 0.fejezet

Nulladik fejezet

Bevezető, avagy a hosszú főcím

Dani épp a szokásos esti kocogását végezte. Imádott futni. Teljesen átadta magát a létezésnek. Érzékei kitágultak, ahogy a friss levegő robbanásszerűen telítette tüdejét. Az este fényei, árnyai kergetőztek körülötte, miközben fel-feltűnt egy kutyáját sétáltató fiatal, vagy egy másik kocogó, pár alternatív kamasz, néhány illuminált alak, akik épp hazasétáltak a négerbárból. A srác csak futott, lábai szinte magától vitték. A zene ritmusa felpörgette, örült, mert érezte, hogy most él csak igazán. A szemeit az égre meresztette, próbálva az összes csillagot befogadni tekintetébe. Az univerzum valósággal átjárta kívül és belül. A természet behatolt  sejtjei mélyére, a lelke kiszabadult, izmai és inai megfeszülve dolgoztak. Kellemes izzadtság öntötte el a testét, ahogy rótta a kilométereket. A futás számára olyan volt, mintha eggyé válna a természettel, érezte bőrén a legapróbb rezgést is, testén keresztül valósággal ömlött be az információ. Egyszerre volt neki kikapcsolódás, kiszakadás a mindennapok nehézségeiből, sport, ami megmunkálja testét, és lelki felüdülés, amikor pozitív gondolatokat ültethet el magában a jövőre nézve.  Mindenre képesnek érezte magát.

Nem volt ez mindig így. Problémás kamasz volt, tele gátlásokkal, önbizalomhiánnyal. Egyrészről könnyen kommunikált, mégis barátkozni csak egy határig tudott. Addig, míg nem érezte veszélyben lelkét. Gyakran hirtelen, minden előzmény nélkül húzta be magát csigaházába. Testét nem látta szépnek, vagy jónak, állandóan meg akart felelni a külső, magazinok, vagy tv által sugallt képnek. Szeretett volna mindenkinek megfelelni, mindenkinek jót tenni, éppen ezért képtelen volt bármire is nemet mondani. Egy ponton besokallt, összeomlott és segítségért kiáltott. Néma kiabálás volt ez, hisz tudta, a megoldást önmagában kell keresnie. És megtalálnia. Ennek elősegítésére jött később a sport. A teste változni kezdett, és vele a lelke is. Ahogy izmai, úgy szelleme és önértékelése is fejlődött. Magabiztosabbá vált, megtanult küzdeni a hétköznapokban, és szembe menni azokkal, akik gátolják boldogulásában. Önmozgató mechanizmusként egyik erősítette a másikat, és a körfolyamat beindult. Képes volt nemet mondani egy neki nem tetsző dologra, és kiállt magáért, vagy igazáért bármilyen szituációban. Elérte kitűzött céljait, miközben bezsebelt jó néhány elismerést, melyekre már nem hajtott görcsösen. Elismerték tudását, és képességeit anélkül, hogy erre ácsingózott volna.

 Most csak futott, és semmi más nem számított. Fülében az mp3-lejátszó, aktuális kedvenc slágereivel – Britney, Timbaland, Sugababes, Lenny Kravitz.

Messziről felfedezett egy lányt melegítőben, joggolt, és közeledett felé. Haja copfba kötve, szőke tincsei huncutul lengtek a nyaka mögött. Válla fénylett az izzadtságtól. Látszott, hogy ő is teljesen átszellemülve mozogja át magát az alkonyatba. Balról, a Rajz-Stúdió kerítése mellől arra ténfergett egy csapat kamasz fiú, akik kerek szemekkel nézték a csinos lányt. Elhaladt Dani mellett. Egymás arcába néztek. A srác érezte, hogy a lány elhivatott és céltudatos. Ezt sugározta a fiú felé, aki pontosan vette az adást. Mert ehhez volt adottsága. A nyálcsorgató kamaszhorda a lány után fordult, és sokáig nézték ringó alakját. Dani nem tette. Ő nem. Miért? Csak mert jól tudja, mi zajlik a lányban? Nem, nemcsak ezért. Hanem mert meleg.

Huba otthon ült a nappalijában, és háttérzajként hallgatta a Jóban Rosszbant. Közben javította az aznap megíratott dolgozatokat. Tanárként dolgozott egy középiskolában, ahol imádták a fiatalok, és a kollegái is. Nem csoda, hisz nagyon nyílt, kedves, kreatív, vidám természet. Mindig mindenkihez volt pár kedves szava. Ismerte név szerint minden tanítványát, azok hátterét, hogy kinek ki a barátja. Figyelt rájuk, sokat szervezett nekik programokat, amit nagyon szerettek. Huba társaságában mindig jókedv uralkodott, a poénok magas labdái röpködtek, mindenki nevetett, de emellett könnyedén tudtak beszélgetni az élet nagy kérdéseiről, az emberi lét valódi értékeiről.

Az angol dolgozatok elég jól sikerültek. A fiatal tanár hozzá volt szokva, hogy tanítványai sikeresek, érdeklődőek, nyitottak, és szeretnek vele együtt dolgozni. Sosem azt nézte, mit nem tud egy diák, hanem azt, hogy mit tud. A saját szakkörök, foglalkozások is mind közelebb hozzák őt és a tanítványokat egymáshoz. Huba úgy tartotta, a tantárgy csak eszköz a tanár kezében. Nem az a lényeg, hogy bevasalja‑e rajtuk adott órán a tízedik unitot, hanem az, hogy napról napra úgy álljon ki a jövő generációja elé, hogy személyiségével valami jót közvetítsen. Pozitív példát mutatott a nyitott felnőtt magatartásról, az elfogadásról, egymás tiszteletéről. Minden mozzanatában, gesztusában, előadásában pozitív személyiségét sugározta ki, mert nagyon jól tudta, hogy ez van legnagyobb hatással tanítványaira. Imádta a munkáját, hivatásnak tekintette. Úgy járt be dolgozni, mintha az a kedvenc hobbija lenne, ahol a legkedvesebb barátaival találkozhat, és közösen alkothatnak valami újat, napról napra építhetnek egy szebb világot.

Pár éve, mikor a pályát kezdte, meg kellett dolgoznia azért, hogy fiatal kora ellenére tiszteljék a tanítványok, és be tudják tartani azt a távolságot, amit be illik. Persze Huba szerint ez mindössze egy hajszál, korántsem három lépés. Csak egy. De azt annál fontosabb megtartani, és meg is tartották. Ez az egy lépés teszi lehetővé számára, hogy megőrizze magánélete egy egyelőre titkolt szegletét. A szegletet, ami Hubát azzá teszi, aki. Az adottságot, mely nyílttá, őszintévé és elfogadóvá formálta. A részét, mely megtanította, hogy tisztelje önmagát, tiszteljen másokat, és mindenkiben felfedezze az értéket. A szegmenst, melyből Huba szerint végtelen kreativitása is fakad, és az, hogy kiválóan kijön az emberekkel, nemre és korra való tekintet nélkül. Mégis rejtve kellett, hogy őrizze ezt a tulajdonságát. Mely valójában nem nagyobb dolog, mint az, hogy barna a haja, vagy, hogy szereti a brit popot, esetleg, hogy imádja az aranygaluskát, de nem szereti a krumplifőzeléket. Szerinte a sok száz emberi tulajdonság közül, ami egy ember személyiségét adja, ez csupán egy. Nem ettől lesz jó ember valaki, vagy rossz. Esetében ez a dolog inspiráció, harc, soha meg nem nyugvás, állandó vágy a fejlődésre. Nem az emberek ellen van, hanem az emberekért. Mégis, ha kiderülne, lehet, hogy elveszítené mindazt, ami fontos neki. Elveszítené mindazt a szépet, amit felépített, mert meleg.

Lívia épp a boltot zárta. Egy helyet bérelt a sétálóutcában, de a vállalkozás a sajátja volt. Imádta üzletét, melynek a Kristály Zug nevet adták. Egy ezoterikus bolt, ahol kapható mindenféle különleges kacat, füstölők és gyertyák, szobrocskák, ajándéktárgyak, indiai könyvek, képek és teák. Sajátos atmoszférája volt a helynek. A vásárlók szerettek betérni, akárcsak nézelődni is. Ahogy beléptél az ajtón, megszólalt egy szélcsengő, és mintha varázsfátylon lépnél át, belecsöppentél a csodavilágba. Volt, aki csak azért járt be, hogy lelki nyugalomra leljen, feltöltődjön, és beszélgessen Líviával és Danival. Ezt bárki könnyedén megtehette a kényelmes babzsák üléseken, melyek indiai vászonhuzatba voltak bujtatva. Eredeti indiai anyag, amit még Dani hozott egy éve, mikor kint járt Agrában. Ha megszomjaztál, teát is készítettek neked. Persze, egyéb dísztárgyak is színesítették a Kristály Zugot, amiket szintén Dani hozott a jaipuri bazárból.

Livi még egy mélyet szippantott boltocskája lótuszillatú levegőjéből és bezárta maga előtt az ajtót.

– Holnap jövök, kicsikém. Addig töltsd fel energiáidat és védelmezd a környéket. Sugározd ki mindazt a szeretetet és bölcsességet, amit az itt lévő tárgyak, emberi emlékek, energia lenyomatok hordoznak! Lopj vidámságot azok szívébe, akik a kirakatodat szemlélik!

Ezekkel a mondatokkal vagy hasonlókkal búcsúzott minden nap a bolttól. Hitt az energiában és annak áramló voltában. Hitt a jóban, és, hogy többre vagyunk hivatottak, mint gondolnánk. De nem volt ez mindig így.

Zárult az ajtó, egy léleknyi lótuszillat még kiillant az utcára, majd minden elcsendesedett.

A lány izgatott volt. Randira készült. Nem volt ideje hazamenni, de mivel Dani árult délelőtt a boltban, ezért akkor készülődhetett. Tele volt várakozással és egyben félelemmel. Annyiszor csalódott már. Mi van, ha ez a ma esti sem jön össze? Ha nem tetszik neki. Vagy ha tetszik, de ő meg nem? Vagy ha… Jahj, mindig ezek a kegyetlen, randi előtti eszmefuttatások!

Utálok randizni, gondolta. Mégis muszáj, különben sosem találok magam mellé senkit. Akkora szívás ez az egész. És olyan kicsi ez a város. Ha megint befürdök vele, utána sunnyoghatok az utcán hetekig. Pont, mint a múltkor Ritával.

Na, igen. Nem esett le? Lívia leszbikus.

Dani hazaért a futásból. Agya kiszellőzött, lelke megújult, ereiben pezsgett a vér. Vett egy nagy kádfürdőt. Mélyen elmerült a mandulaillatú habokban, élvezte, ahogy arcát simogatja a meleg víz. Arra gondolt, hogy holnap talán újra látja azt a srácot, aki mostanában bejárt a Zugba, Akinél radarja bejelzett.

Huba befejezte a dolgozatjavítást, már kicsit jojózott tőle a szeme. Kipattogtatott magának egy sajtos popcornt a mikróban, és befeküdt kényelmesen a tv elé. Kezdődött egyik kedvenc sorozata, a Született feleségek.

Eközben Lívia közeledett a megbeszélt hely felé, ahol az ismeretlen lány várta. MSN-en már beszéltek jó pár este, mégis nagyon más a dolog személyesen. Annyit tudott róla, hogy Briginek hívják, szereti az állatokat, a Forma-1-et, és amolyan sportosan nőcis típus.

Megpillantotta a hullámos hajú lány alakját a sötétben. Ő lesz az, jelzett a radarja…