1.kötet 4.fejezet

Negyedik fejezet

Randi

Lívia előbb érkezett a mozi elé, mint hét óra. Nem kellett azonban sokat várnia Brigire. Nagyon ideges volt, de nem a randi miatt, hanem az anyja miatt, és ami délután lejátszódott már nem először.

Brigi szépen kicsípte magát a találkára, hatalmas zöld szemeit gondosan emelte ki kontúrral a tükőr előtt, és amúgy is szép szempilláit még inkább kihangsúlyozta. Csakúgy, mint dekoltázsát. Sokáig kutatott ruhás szekrényében, mire végre rátalált egy fehér, mélyen kivágott blúzra, ami elöl megkötős volt. Ehhez egy bohókás zöld blézert vett, ami még inkább kiadta szemei színét, és a vállára omló hajával is harmonizált. A nadrág kiválasztása egy fokkal könnyebb volt, mert előre kigondolta, hogy farmert húz, ami sportosan elegánssá teszi az összhatást. Ezt erősítette a zöld-fehér Puma cipő is. Nagyon attraktív volt, szegény Livit mégsem tudta maradéktalanul lenyűgözni, mivel teljesen a saját gondolataiba temetkezett.

– Mi a baj? Olyan gondterheltnek tűnsz! – mondta Brigi.

– Ne haragudj, de elég szar kedvem van! Az anyám… Áhh, nem kéne erről beszélnem, csak téged is lehangollak. Ráadásul már megint én beszélek.

– Ne viccelj! Természetes, hogy ha gondod van, elmondod. Ha össze szeretnénk valóban barátkozni, az alap, hogy megdumálunk bármit. És fogok én még eleget szövegelni, már ha úgy alakulunk.

– Aranyos vagy, tényleg. Amúgy a jegyeket megvettem a filmre, addig is elfoglaltam magam. Szóval mehetünk sétálni!

– Benne vagyok! És kérlek, mondd el, mi bánt! – szólt támogatóan Livihez.

– Nos, tudod, beugrottam anyámékhoz a vásárlás után. Akkor telefonáltál rám, ennyit már tudsz, meg hogy azt mondtam, hogy üzleti hívás.

– Igen, emlékszem.

– Anya kijött utánam a kertbe. A kutyámat akarta megitatni. Sikerült kicsit hamar odaérnie, és belehallania a beszélgetésünk végébe. Annyit hallott csak, hogy mozi, meg hogy este hét, de ez is épp elég volt. Kérdőre vont, hogy akkor mégse üzleti ügy.

– Erre te?

– Erre én hablatyoltam egy sort. Arra meg totál fellelkesült, hogy jaj, biztos a Danival randizom, és végre összejöttünk. Nagyon felkaptam a vizet!

– Emiatt?

– Állandóan ezzel jön! Nagyon fárasztó már. És folytatta, hogy milyen jó férjem lenne… Aztán ráförmedtem, hogy nem a Dani, és szálljon le a témáról. Persze, akkor meg az jött, hogy akkor új pasi, és hogy vigyázzak velük. Felsorolta a sztereotípiákat, akiktől óvni szándékozik, és lökte a házasodós dumát.

– Szegényke!

– Olyan szinten elborult az agyam, hogy nem sok híja volt, hogy… Annyira elegem van néha az egészből! Az álcából, a titkolózásból. Agyonnyom, megfojt. És miért kell nekem megfelelnem a szüleim elvárásainak? Miért nem élhetek úgy, ahogy szeretnék? Azzal, akivel boldog vagyok?!

– Megértelek, nagyon is. Tudod, hogy ez általános probléma esetünkben!

– A te szüleid tudják, Brigi?

– Igen. Elmondtam nekik, még mikor középiskolás voltam. A nagyim halálakor annyira kibuktam. Úgy éreztem, hogy ezen a nagy büdös világon nem számít más, csak a szeretet. Annak van értelme,és értéke. Meg az együtt töltött vidám perceknek. És ha anyámék képesek emiatt nem szeretni, akkor állok elébe! Persze, akkor a mama miatt ők is ki voltak borulva. Így amikor elmondtam, nem volt patália, csak nagy összeborulás. Még apu is gyorsan elfogadta. Egymásra voltunk utalva, győzött a szeretet. Szerencsére nekem van egy bátyám, és ő már le is gyártott nekik egy unokát.

– Az mázli! Nekem nem vennék ilyen könnyedén, szerintem. Liberálisak meg minden, én meg felnőtt, de valahogy mégis félek. Ugyanakkor totál elegem van ebből. Ha a számomra két oly fontos ember tudná és elfogadná, akkor valószínű én is könnyebben élném meg, jobban mernék tartozni valakihez.

– Igen, ez valószínű. Sokat számít, hogy kik tudják, és hogyan fogadják. El kéne mondanod nekik egyszer.

– Egyszer…

– Ha a mamimra gondolok, egyszer, de nehogy későn! Ugye értesz?

– Persze. Örülök, hogy beszélünk róla. Meg hogy segítesz. Daninak már kisírtam magam, de ő mégiscsak pasi, meg az ő coming outja aztán extra-extra durva. Majd egyszer elmesélem.

– Oké. Ha ő sem bánja!

-          Nem fogja. Ezeken szerencsére már messze túlhaladt.

-          És mi lett a történet vége délután?

– Fogtam magam és otthagytam mutit. Apához beköszöntem, és aztán nyomtam a gázpedált, míg be nem értem a Zugba.

– Most már ne parázz! Ezek a családi gegek minden nap előjönnek azok életében, akik még nem bújtak elő. Gondolj bele, hány és hány meleg szenved nap mint nap a titkok és hazugságok terhe alatt! Félve attól, hogy meggyűlölik, kitagadják, megverik, leköpik, kirúgják, kiröhögik, megfenyegetik, és még sorolhatnám! Hányan lettek már öngyilkosak emiatt! Mintha nem lenne elég baj maga az, hogy nincsenek egyenlő jogaink, csak elvben.

– És mintha nem lenne épp elég nehéz megbirkóznunk saját magunknak a ténnyel, és elfogadni magunkat! – vette vissza a szót Livi. – Újra értékelni, ahol tartunk, és megszeretni azt, akik valójában vagyunk. Ezt tényleg nem értheti egy hetero, de van, aki meg sem próbál empátiát gyakorolni.

– A bigottak! Ők merő önzésből, és mert gyávák szembenézni a saját hibáikkal is. Sokkal könnyebb másokat pellengérre állítani, és elítélni!

– Gyarló, képmutató és nevetséges ez a társadalom! Nagyon szomorú. Nem tudom van‑e olyan ember, akinek valóban nincs szennyese!

– Viccelsz? Hogy lenne?! Mikor az egyházból folyamatosan felröppennek a botrányos hírek, mikor a fél ország alkoholista, veri a gyerekét, lop, csal, hazudik – kicsiben és nagyban. A saját anyját kifosztja némelyik, bizonyos helyeken átverik a turistákat külön étlappal, szadomazo cuccban kapják rajta a politikusainkat, vagy a türelmi zónában. A színészeink megússzák a gázolásokat, ittas vezetést, verekedést, az orvosok a műhibát, mely gyermek életébe került. Van pofájuk ítélkezni? Van!

– Nekünk meg annyi az összes bűnünk, hogy a saját nemünkből választunk szerelmet, partnert magunknak. Emellett lehetsz te nagyszerű munkaerő, példás fia vagy lánya a szüleidnek, kiváló barát, a legjobb szerelő, tanár, fodrász… csak egy utolsó lanygi vagy! Mit ártunk mi ezzel bárkinek is? Senkire nem erőltetjük rá magunkat, mint azt egy-két idióta hiszi. Persze, van a meleg között is épp annyi rossz ember, mint heteróban. És fordítva is igaz. Úgyhogy ne ez alapján legyen már valaki megítélve! Ez csak egy tulajdonság. Mintha kijelentenénk, hogy minden szakács büdös, vagy, minden kigyúrt srác egy vadállat.

– Vicc az egész!

– Na, jól felhúztuk egymást- nevettek mindketten, oldva kicsit a bennük lévő feszültséget.

Beültek a moziba, és megnézték az Almodóvar filmet. Mindkettejükre nagy hatást gyakorolt a spanyol rendező új filmje, és lelkükben erősödött a kitörésre vágyakozás érzése. A mozi után nagy séta következett, keresztül a Kitaibel-parkon, mely éjszakai talán még szebb, mint nappal. A kandeláberek fényei romantikussá, és kicsit múlt századivá teszik a városka legnagyobb parkját. Menet közben sikerült olyan lényeges, mély dolgokról beszélgetniük, amik megerősítették bennük a másik fél iránt érzett szimpátiát. A társalgás végül Danira terelődött, és a történetre, mely megváltoztatta addigi életét.