1.kötet 5.fejezet

Ötödik fejezet

London

-          Most már meséld el, mi volt Danival! – folytatta Brigi. Elképzelni sem tudom, mi lehet az az annyira extrém előbújás sztori!

-          Rendben! Hidd el, nem mindennapi történet! – kezdte a múlt felelevenítését.

Két évvel ezelőtt Dani úgy döntött, hogy elkíséri anyuját egy üzleti útjára Londonba. Gondolta, tanulhat tőle, hogy kell tárgyalni fontos emberekkel, milyen fellépés szükséges a sikerhez, és persze nagy álma volt, hogy lássa az angliai fővárost.

Anyukája elismert a szakmájában, ingatlanokkal foglalkozik. Ezért van, hogy külföldre is ki kell ugrania tárgyalásokat folytatni, ko-projekteket segít nyélbe ütni.

-          Érdekes munkája van! Folytasd!

-          Imádta Daneszt mindig is, és örült, hogy korán megtalálta a számításait az életben.

Talpraesett, kreatív gyereknek tartja, aki nem fél a változásoktól, ösztönöz másokat, céltudatos, és megáll a saját lábán is. A bátyussal állítólag sokkal több gond volt, mire révbe ért. Keményebb meló volt betörni, és elhitetni vele, hogy nem lehet csak úgy felelőtlenül, hippi módjára élni a világban.

-          Hippi? Tényleg az volt?

-          Rosszabb! Skinhead egy időszakban. Akkor még nem volt ilyen jelentősége a dolognak, inkább valamiféle divat volt. Sajnos így is sikerült mg rendőrségi ügybe is keverednie!

De az óta már Zoli is révbe ért, családos ember. Dani maradt, akit ki kellett volna még házasítani. Persze nem féltette egy percig sem, mert ő volt a „jófiú”, mindenki kedvence, jóképű, belevaló, vidám, szerették a csajok a társaságát. Na, még szép, hogy szeretik… hisz meleg! Csak ezt akkor Eszter még nem tudta.

Daninak is kemény munkába telt eltitkolni, hogy milyen is ő valójában, amíg otthon lakott. A szülei elváltak, így anyjával volt szorosabb kapcsolata. Apja is támogatta, de feleannyit sem tudott a dolgairól. Ha néha-néha bepasizott, gondosan el kellett fojtania boldogságát, amit nagyon nehezen tett meg, mert ha boldog volt, valósággal lebegett a föld felett. És ezt anyja is tudta, érezte, mikor van feldobva. A randikat gondosan más köntösbe kellett öltöztetnie, megbeszélni velem, hogy adjak neki alibit. Így is többször került túl közel a tűzhöz, megsuhintotta a lebukás szele. Főleg a telefonok miatt kellett magyarázkodnia, amiket késő éjjel nyomott. De sikerült magát kivágnia, egészen Londonig.

-          Egyre izgibb!

-          Még el sem kezdtem igazán! – mosolygott Livi.

Az internettel is elővigyázatosan járt el mindig. Mikor esténként felnézett egy-egy meleg pornóoldalra, hogy könnyítsen magán, utána ki kellett törölnie a böngészőből minden előzményt, és az ideiglenes internet file-októl is meg szabadult. Ugyan ez volt, mikor csak lightosabb chateket folytatott, vagy a randin ismerkedett, levelezett. Semmi nyoma nem maradhatott az „illegális” életének. Persze, ahogy telt az idő, ez már bevált szokássá érett nála, és néhány másodperc alatt eltüntetett minden bizonyítékot. Ki gondolná, hogy a melegeknek ilyen extra teendőik vannak netezés után, ugye? – nevettek fel hangosan.

A legkellemetlenebb helyzete akkor volt ebből, mikor szörfözés közben elszállt a rendszerük, mert valami féreg szoftver beszivárgott az egyik pornó site-ról. Másnap hívták a PC-dokit, aki gondosan átnézte a gépet, mentette a menthetőt. Megkérdezte Danit, mégis, milyen oldalakat látogat? Ő meg mondta, hogy csak a szokásos. Aztán kiegyeztek abban, hogy a mai világban még a levélszeméttel is beszivárognak a súlyos kártevők. Máig sem tudjuk, látott‑e valami olyat a PC-doki, amit ő titkolni próbált, de végül is baja nem lett az ügyből.

Útban London felé a repülőn még nem is sejtette, mi vár rá ebben a pár napban. Megérkeztek a fővárosba, a reptéren taxi várta őket, és elvitte a szállodájukba. Kicsomagoltak, pihentek kicsit, aztán következett a városnézés anyja egyik kinti magyar munkatársának vezetésével. Eriknek hívták, olyan harminckettő körül lehetett, tehát idősebb Daninál néhány évvel. Ebédeltek, felültek a London Eye-ra, aztán visszamentek a szállodába, mert anyujára egy késő délutáni tárgyalás várt a kinti vezetővel. Erik mondta, hogy ráér, és ha van kedve Daninak, folytathatják a város felfedezését. Az én barátomban fel sem merült semmi, még csak igazán meg se nézte magának a srácot. Annyira lelkes volt, hogy ott van Londonban, hogy végre láthatja a híres épületeket, eszébe sem jutott, hogy itt találjon rá bárkire is.

Órákig járták a várost, Erik igyekezett minden olyat megmutatni, ami érdekes lehet egy huszonéves fiatalnak. Voltak kávézni a Trafalgaron, a panoptikumban, és mutatott Daninak egy-két discót is, persze csak kívülről. Londonban nem számít kuriózumnak egy meleg pár, pláne bizonyos városrészekben. Láttak is nem egyet kirándulásuk során.

-          Asszem, én is szívesen kiugranék kicsit! Jó érzés lehet, olyan környezetben sétálni, ahol senkit nem zavar, ha a másik párja azonos nemű!

-          Erik meg is kérdezte, hogy nem zavarja‑e a látvány, de Dani legyintett, és mondta, hogy, otthon is látott azért már ilyet.

Estére visszamentek a szállodába, ahol hármasban vacsoráztak. Eszter megkérdezte Eriket, hol lakik. Azt felelte, ő is a szállodában. Fizette a cég, erre a két hónapra, amíg kint volt. Nem akarták valamelyik londoni kollegához elszállásolni, az olyan cserediák feeling lett volna szerintük! Ez meg csak egy komoly cég!

Kiderült, hogy a 304-es szobában lakik, az övéktől párral arrébb. Fel is ajánlotta nekik, ha bármi van, menjenek át nyugodtan, mert esténként csak unatkozik. Meg kint már egy ideje alig hallott magyar szót.

Dancsó anyujának időbeosztása szorosnak ígérkezett, a projektek lebonyolítása miatt, de nem bánta, ha Danit lefoglalja, és elmennek erre-arra. Mert aztán még rá fogja, hogy ott kellett unnia magát!

Mindenki boldog volt, főleg az én drága cimborám, hisz minél többet meg akart tapasztalni Londonból, amíg kint van. Olyan rég vágyott rá, hogy kijusson. Imádott és imád utazni!

Szóval megvacsoráztak, majd nyugovóra tértek. Dani annyira el volt foglalva a sok új élménnyel, hogy sem Erik aurájára, sem a saját radarjára nem figyelt oda. Pedig lett volna mire!

-          Óh, igen?

-          Bezony! De lekötötte a város, izgatott volt, mint egy panelprogramos óvodás, aki a nagyijához megy a hétvégére, ahol majd kergetheti az állatokat, és fürödhet a tóban. És különben sem úgy indult az útra, hogy bárkit is felszedjen. Hogyisne! Az anyjával a nyakán? Elég durva lett volna!

Másnap anyukájaja és Erik bementek a londoni irodába, és beszélték az ottani projekt managerrel. Utána ebédelni mentek ketten egy tipikus angol étterembe a Big Ben szomszédságában. Eközben Dani állítólag aludt egy nagyot, majd felfedezte magának a szállodát. Szaunázott, úszott a medencében, és igénybe vette a fitnesztermüket. Még külföldön sem hanyagolja a sportot, tudod, ő ilyen kis megszállott! Imád mozogni, mindennél fontosabb neki az egészsége, és hogy karban tartsa magát. Felelősségteljesen élt mindig. Legalábbis addig az estéig!

Kora délután felvették őt, és Eszter azt mondta, muszáj összeülnie a vezetőséggel, és megnéznie, mit alkottak addig az ottaniak. Danesznak meg javasolta, hogy folytassa a városnézést Erikkel, mert még rengeteg helyen nem járt.

Úgyhogy kiugrottak a taxiból. mert tíz percre volt Tower Bridge. Dani most már kicsit kezdett figyelmesebb lenni. Megszokta, hogy ott van a nagy angol fővárosban, így átadhatta magát a megfigyelésnek. Vizsgálgatta az embereket, hogy milyenek az angolok, és igyekezett többet is meglátni belőlük. Voltak érdekes aurák arrafelé, azt mesélte.

-          Aurák? Most ez komoly?

-          Jah, hát igen! Dani látja őket! Ezen most ne akadj fent, mert az újabb hosszú sztori lenne!

-          Hűha! Akkor ezt most tényként elfogadom, és mesélj tovább! Betojok, komolyan!

-          A Tower Bridge után beültek egy kávézóba, és sokat beszélgettek. Dani mesélt a fősuliról, a Zugról, és általánosságokról. Erik szinkronban nyomta az ő egyetemi élményeit, azt, hogy került a céghez, hogy küzdötte fel magát a ranglétrán, és hogy került ki Londonba.

Dani ekkor már figyelmes lett néhány jelre. Sok párhuzam volt vonható az életükben, a családi viszonyokban, a kreativitásukban, és a hobbijaikban is. Gondolta, becselezi. Maga sem tudta még akkor, miért is teszi, hisz nem azért ment ki Angliába. De nem bírt a vérével, és hiúságát sem tudta lenyomni.

Rákoncentrált Erik aurájára, majd úgy tett, mintha ügyetlen lenne, és ráejtett egy browniet. A morzsák persze szóródtak mindenfelé, leginkább Erik térdére, ölébe, meg a karjára. Aztán mintha reflexből tenné, utánakapott és lesöpörte a morzsákat. Utána sűrű elnézést kért az ügyetlenségéért, és megfogta Erik karját, lefújta arról is a szemcséket. Hát, több se kellett ! Valósággal megmerevedett. Tényleg! Persze Dani nem ezt mérte fel, hanem az energiamezőt. Hirtelen olyan szinten megugrott azt mondta, és cikázni kezdtek a színek benne. Láthatóan zavarba jött. Ekkor világossá vált az én auralátómnak, hogy mi a helyzet. Még egyszer bocsánatot kért, aztán kiment a mosdóba röhögni. Tiszta lökött komolyan!

-          Ennyire felvidította, hogy bejött a kis játék?

-          Aha! Mikor visszajött, addigra már Erik is magához tért, és motoszkálhatott benne a kétely, hogy ez nem véletlen volt.

Nem vonta kérdőre, inkább megpróbálkozott ő a következő lépéssel. Dani nem várta, hogy ebből fejlemények lesznek, csak biztosítani akarta magát, hogy vonzereje az országától messze is remekül működik. Kis buzi! Sejtése sem volt, hogy milyen lavinát indított el a kis cookie-jával.

Megbeszélték, hogy este elmennek szórakozni, megnéznek egy felkapott discót, ahol a legújabb slágereket nyomják. Volt benne külön funky-terem, de nagyrészt R’n’B jellegű a hely. Persze a mutija nagyon fáradt volt, nem bánta, hogy elmegy szórakozni, legalább ő nyugodtan pihenhet. Este a nyakukba vették a várost újra, és elmentek a Hot Nights-ba. Nem kimondott meleg hely volt, de mindenféle ember megfordult ott. Az, hogy a bőrszín-skála minden árnyalata felsorakozott, az alap volt. Ezt fölözte, hogy a vendégek fele volt csak hetero. A többiek melegek, bik, leszbik. Danesz azért eltátotta a száját, mikor helyes néger fiúkat látott csókolózni! Titkos vágyai között szerepelt Ausztrália meghódítása mellett, hogy eltöltsön néhány pásztorórát egy fekete sráccal!

-          Jujj! Fincsi!

-          Asszem a mai napig nem sikerült neki! Szóval, meg volt azért illetődve, mégiscsak idegen város, idegen emberek. Itthon se szívesen megy meleg helyekre, bár egész más ez, belterjes, és kevés a színvonalas hely szerintem. Bezzeg ott!

No, a „mindent a szemnek” elvet érvényesítette és csak sasolt. Az nem nagyon érdekelte, hogy Erik észreveszi‑e, hogy a fiúkat nézegeti. Gondolta, úgysem köpné be, hisz semmi oka rá. És már biztos a radar is bejelzett felé. Önfeledten táncolt a tömegben, élvezte a hullámzó testek energiáját maga körül. Állítólag minden hevesen vibrált, a zene szinte a sejtjei mélyére hatolt, magától táncolt a teste az ütemre. Elfogyasztott pár whiskey-kólát, de be nem rúgott.

Figyelte a mixereket, ahogy bravúrosan pörgették a levegőben a shakert, nézte a feka csajokat, ahogy vérük legmélyéről ráztak a ritmusra. Imádta az egész világot, és nagyon felszabadultan érezte magát. Az aurák is más színben tetszelegnek ilyenkor szerinte, mikor van benne egy kis pia, és másképp is érzékeli az energiát, sokkal intenzívebben.

-          Még mindig furi ezt az aurás dolgot hallani!

-          Majd megszokod, nyugi!

-          Folytasd! Mi volt aztán?

-          Erik mindig ott volt a sarkában. Vigyázta és vizslatta egyszerre. Bejött neki Dani.

Az egyik számnál közelebb táncolt hozzá és a nyakába súgta, hogy ugye nem volt véletlen a délutáni sütis incidens? Dani persze elkezdett kacérkodni, hogy mégis miről beszél, meg hasonlók! Erik meg rávágta, hogy ha ő borítana rá, mondjuk egy kis üdítőt, akkor tuti nem szalvétával itatná fel!

-          Basszus!

-          Dani csak nevetett, és arrébbtáncolt.

Még mindig azt hitte, megússza ennyivel, bár akkor már javában forrt a vére, érezte a ritmust a nadrágjában is!  Meg, hogy szívesen bevállalná azt a ráömlő italt.

Erik újra odatáncolt, átfogta a derekát hátulról, és a nyakába puszilt. Több se kellett, Dancsó megfordult, a szemébe nézett, és így táncoltak percekig, aztán csókolózni kezdtek. Lüktetett a zene fejükben, az alsójukban pedig valami egészen más lüktetett!

Úgy gondolta, egy nagyon szép éjjel áll előtte, amit a 304-es szobában kíván eltölteni, anyujától néhány méterre. Utólag maga sem tudta, hogy ennyire naiv volt, vagy ennyire kiéhezett és túlfűtött akkor, hogy meg merte kockáztatni a helyzetet. De megtette.

-          Most kezdek már izgulni!

-          Jön a lényeg! Visszamentek hajnal négykor a szállodába, és Erik szobájában kicsit egymásnak estek. Mondjuk úgy, különlegesen jól érezték magukat… és egymást. Két órát after partiztak, aztán még kicsit ott maradt. Ölelkezve feküdtek és beszélgettek. Meg volt róla győződve, hogy Eszter úgyis mélyen alszik, nem hiányolja. De tévedett, és ez a tévedése nem kis árat követelt. Felborult minden. Reggel hét volt, mikor visszasomfordált a közös szobájukba. Lefeküdt az ágyára, de alighogy elszenderedett, arra riadt, hogy kiabál és löködi a lábával. Kikelve magából kérdezte, hogy mit csinált Erikkel?!

-          Úristen! És Dani? Először hárított, hogy mi van, mi ez a hülyeség? Álmosnak és nyugodtnak próbált hatni, de agya és szíve úgy dobogott, majdnem kiugrott félelmében az ágyból. Kattogott, hogy lebukott, az anyja megtudta, és most világvége! Eszter követelte a választ. Ordított vele, hogy mégis, kicsoda ő, meg micsoda! Hogy hazugság az egész addigi életük, meg hogy tehette ezt vele!

-          Ez borzalmasan hangzik!

-          Még mindig próbált kitérni, hogy hagyja már békén, miről beszélsz, ez hülyeség! Azt mondta Erikkel beszélgettek a buli után, aztán elaludt a szobájában. Nem ment már át hajnalban, hogy ne zavarja. Persze ezt nem hitte el az anyukája! Kiabált tovább, hogy átverte, mindvégig hazudott neki! Iszonyat, miket vágott a fejéhez! Embernek nem kívánom!

-          Miket?

-          Hogy egy utolsó buzi, aki az első jöttment ágyába befekszik. Jó, ekkor már potyogtak a könnyei. Dani tudta, fölösleges tovább tagadnia. Percekig csak mélyen hallgatott, de az anyja nem hagyta abba.Gusztustalannak titulálta, megkérdezte tőle, hogy normális-e egyáltalán? Vagy ilyen sokat ivott? Meg, hogy mi lesz belőle, egy hím kurva, akit agyba-főbe fognak…

-          Ezt így?

-          Mondom! Én sem akartam elhinni, hogy válthat ki ilyen reakciót bárkinél is! Osztotta tovább. hogy miért így kell megtudnia? Miért hazudott egész életedben, ki ő valójában, és ki tudja ezt, kinek mondtad el? Szóval zokogott és vádaskodott egyszerre. Mondta Dani, hogy nem hazudott neki soha. Igazat mondott szinte mindig, de képtelen volt ezt megosztani vele. Visszakérdezett, szerinte neki milyen érzés ez? Szerinte ő mit cipel a vállán tini kora óta? De nem talált akkor még értő fülre, mert közölte Eszter, hogy már azt sem tudja, kicsoda Dani. Nem érti az egészet, és borzalmas, nem térek magához, meg hasonlók.

-          Hogy jött rá? Honnan tudta, hogy együtt aludtak?

-          Állítólag volt valami rossz érzése, mikor elmentek este bulizni. Nyugtalan volt, nagyon rossz előérzete támadt.  Nem is bírt aludni, és hallotta, mikor megjöttek, és elmentetek a szoba előtt. Várta, hogy majd csak megy Dani, de semmi. Kiment, és megállt a 304-es előtt. A kiszűrődő hangok… egyértelműek voltak!

-          Ne! Ez azért nagyon durva.

-          Igen, az! Anyukáját sem irigylem ezért! Dani próbált érvelni. hogy nem hazugság az addigi kapcsolatuk, de értse meg, erről még a barátaimnak is nehezen kezdett el beszélni. Magának sem merte évekig bevallani, csak várta, hogy megváltozik, hogy nem lesz mégsem ilyen más. Sajnos nem hatotta meg, ment tovább a sírva ordítás, hogy ő ezt nem fogja túlélni, képtelen felfogni, undorodik az egésztől. Utána meg neki esett, hogy akkor kik azok a barátok, akiknek elmondta. Hogy azok nem barátok, akik elfogadják ezt, és nem tesznek semmit! Erre Danesz rávágta, hogy a legjobbak, mert elfogadják, megértik és szeretik, ahogy van. Mondta neki az anyja, hogy ha hamarabb szólt volna, akkor talán segíthettek volna rajta, dokival. A szokásos téma, tudod! Mondta neki, hogy ezen orvos nem segíthet, de csak ömlött tovább belőle, hogy valamit biztos lehet, nem maradhat így, mert tönkremegy az élete. Erre Dani megkérdezte tőle, hogy miért ne lehetne így élni? Szerinte minden csak fekete és fehér, és ebben az esetben minden fekete?! Na, itt szakadt el a cérna.

-          Mit mondott rá?

-          Azt, hogy el fog fordulni tőlük a család, kiközösítik az emberek, megbélyegezik, nem lesz soha gyereke, pár év múlva női ruhát hord majd, a hangja elvékonyodik…

-          Jaj! A szezont a fazonnal!

-          Pontosan! Úgyhogy Dani visszaválaszolt, hogy ezt fejezze be, mert semmit nem tud az egészről, hogy milyen ilyennek lenni, így élni. Azt hiszi, a hazugságok, titkok nem teszik tönkre emberileg? Sokkal inkább azok, mint amit ő elsoroltál ott neki. Azok facsarják ki a lelkünket igazán.

-          Igaza volt.

-          Ez a beszélgetés még jó néhányszor lezajlott itt Magyarországon is. A kiruccanásuk hátralévő része meg úgy zajlott, mintha mi sem történt volna. Nem beszéltek a dologról a fennmaradt két napban, Eriket pedig elkerülték, el sem köszönhetett tőle. Hazatérve persze folytatódott a tortúra. Dani a saját lakásába ment, és két napig fel sem vette a telefonját, ha Eszter kereste. Ennyi időt hagyott neki, hogy kicsit lehiggadjon. A harmadik napon vette csak fel, ha jól emlékszem! Az anyja zokogott a telefonban, és elmondta, hogy nem bír dolgozni, nem alszik, csak sír egész nap az ágyában. Félt, hogy az apja észre fogja venni rajta, hogy nagy baj van. Könyörgött neki, hogy menjen el vele orvoshoz. Nem pszichológushoz, hanem az orvos barátjukhoz, hogy mit mond, mit lehet tenni. Dani jól ismerte a dokinőt, és tudta, hogy széles látókörű, felvilágosult, és nagyon emberséges. Úgyhogy remélte, hogy majd őt fogja igazolni, vagyis ez nem egy betegség, ami gyógyítható vagy kikúrálható. Beleegyezett, hogy másnap felkeressék. Az anyja így kicsit megnyugodott, és ez által apja sem tudta meg a dolgot. A mai napig sem tudja. Elmentek az orvoshoz, aki csak mosolyodott, és azt kérdezte: „Mi ezzel a probléma? Anyuka, ez teljesen normális! Higgye el, semmi baja a fiának! Csak a mi kis országunk olyan elmaradott és mélyen bigott, hogy nem képes kezelni. Más európai országok sokkal előttünk járnak.”

-          De jó fej!

-          Persze nem sikerült azonnal meggyőznie. Mesélt a saját lányáról, és annak meleg barátairól, akik a legkreatívabb, legrendesebb emberek, akik teli vannak empátiával, és az élet számos területén jelen vannak. Ecsetelte nekik az európai helyzetet, a megítélést, a kultúrákat. Meg, hogy bizony nem a Katona család az első, aki felkeresi hasonló gonddal. „Nem is hinnék, hogy a városunkban több befolyásos és átlagos családban az egyik fiú bizony más. És persze általában ők a helyesebbek, tisztelettudóbbak”. Na, ekkor először a mutija is képes volt egy halvány mosolyra. Úgy mentek haza, hogy valamennyire lehiggadt, és elkezdte látni, hogy talán nem csak egy fajta életút létezik egy meleg ember számára. Ám korántsem ért még véget az ellenállása a témában, sőt a mai napig megvan benne a remény, hogy ez meg fog változni.

-          Tyű! Nem találok szavakat! Akkor most már elfogadta?

-          Még többször beszélgettek Danival erről, nyugodtabb hangnemben. Elmondta, hogy azért vágta a fejéhez a sok durvaságot, mert nagyon féltette. Félti, hogy bántani fogják, hogy rossz társaságba keveredik, hogy elkap valami betegséget, hogy elveszti őt. Másrészt rosszul esett neki, hogy nem mondta el, nem osztotta meg vele ezt az óriási dolgot. Harmadszor okolta magát és a férjét, hogy biztosan valamit elrontottak a nevelésében, mert hagyták babázni, az apja nem vitte el focizni, és túl érzékenyen nevelték. De Danesz megnyugtatta, hogy nem tehetnek róla, mert ez a genetika bohóckodása, ahogy az orvos is mondta. Okozhatja génhiba, vírus a terhesség alatt, stressz embrionális korban, és még sok más felderítetlen dolog. Nem betegség, nem lehet elkapni, átruházni, „belerángatni” valakit ebbe. És, hogy ők kiváló szülők, szeretettel nevelték a maguk módján, és nekik köszönheti, hogy ilyen ember. Mindenki szereti, megbecsülik, elfogadják, és semmi nem fog változni. Jó nevelést kapott, és ha el akart volna hajlani valamilyen irányba, azaz elkurvulni, akkor már rég bekövetkezett volna. De nem. Nem is fog. Ilyen marad, mert az idők során képessé vált elfogadni magát, tisztelni és szeretni. Tudja, hogy ő ilyen, így teljes, és talán pont azért ilyen, amilyen. Kiforrott személyiség, és jól érzi magát a bőrében.

-          Szép érvelés, és milyen igaza van! Szegények, nem lehetett könnyű ez az egész!

-          Sikerült Esztert megvigasztalnia, aki persze azért annyit kért tőle, hogy vigyázzon magára, és próbálkozzon a lányokkal is. Hisz régen is csajozott, hátha valaki megdobogtatja a szívét. Addig meg fojtsa kicsit el a más irányú érzéseit. Dani tudta, hogy ez azt jelenti, nem fogadja el még mindig teljesen, de már közelebb volt hozzá, és a problémát magát tolerálta. Így maradt a dolog. Nem nagyon beszélnek erről, bár újra jóban vannak, de kerülik a témát. Dani szerint, anyja nem bírná el, ha kiderülne például, hogy barátja van. Az anyja pedig titkon azt reméli, hogy eljön az a lány.

-          Ez akkor amolyan elfogadom, de mégsem kapcsolat? Vagy elfogadom, ha megváltozol.

-          Igen, Szóval kicsit képtelen a dolog, de mégis jobb, mintha harcban állnának, netán kitagadná a fiát. Így szeretettel vannak együtt, csak kicsit struccpolitikát folytatnak a témában. Majd kiderül, hova vezet, de egyelőre így áll a kapcsolatuk.