1.kötet 6.fejezet

Hatodik fejezet

A látogató

Másnap reggel Livi nyitotta a boltot. Kipihent volt és boldog, mert egyre jobban érezte magát Brigi társaságában. Megérkezve üdvözölte a Zugot, és meggyújtott három szerencsegyertyát. Lefőzött egy nagy adag gyümölcsteát, amit majd a délelőtt folyamán megihat. Kapcsolt egy kis halk zenét, és leült olvasni a Mennyei próféciát. Ezt a könyvet Dani adta neki kölcsön, szerinte tetszeni fog Livinek. És igaza volt. Alig két napja kapta meg, és már a felén túl van.

Tizenegy óra felé járhatott, mikor a szélcsengő ismételten megszólalt. Már nem egy vendég megfordult addigra a kis boltban, de a mostani vendég különlegesebb volt az átlagnál. A lány ezt még nem tudta, de hamarosan sejteni kezdte. Az ajtón Robi lépett be, a trendi fiú, akinek barátnője van, és aki imádja Indiát, Danihoz hasonlóan.

– Szia. Miben segíthetek? – kérdezte Robit, mivel látta, hogy hirtelen megtorpan.

– Őm, szia. Én azt hittem… Te dolgozol itt?

– Jah, értelek! Azt hitted, Dani lesz bent.

– Igen. Ő is itt dolgozik még, ugye?

– Persze! Mindketten itt dolgozunk a kezdetektől. Csak ma épp délutános. Összevissza váltjuk egymást, szóval nem tudom megmondani, mikor-hogy találod itt. De ma mindenképp később, pár óra múlva.

– Köszi szépen! Akkor én megyek is…

– Várj csak! Nem haragszol, ha kérdezek?

– Mit? Vagy miről?

– Mi voltaképp már találkoztunk.

– Igen? Nem emlékszem.

– Pár napja, egy pizzázóban. Te a kedveseddel voltál, és ha jól tudom, épp innen vittél neki ajándékot.

– Óh, nahát! Kicsi a világ. Ott voltál te is? Klassz! Valóban, így történt.

– Csak azt szeretném kérdezni, hogy örült‑e az ajándéknak? Tudod, én vagyok a boltvezető és fontos számomra a vevők visszajelzése, hogy tudjam, melyik tárgyunk kelti fel az érdeklődést – kezdte ügyesen a puhatolózást Lív.

– Értelek. Nos, igen, örült neki nagyon. Különösképp a párnahuzatnak, azt nagyon eltaláltuk! Dani segített a választásban, jó érzéke van hozzá.

– Igen, ő ilyen. Sok mindenhez jó az érzéke. És mióta vagy együtt a barátnőddel?

– Már öt éve. Ez afféle tini szerelemnek indult, aztán együtt maradtunk. Szépen megvagyunk.

– Ahh, értem.

Szóval egy bevált, ám megszokásra épülő kapcsolat, amit elhomályosít a tinédzserkori szerelem tartós köde, gondolta Livi.

– Rendes gyerek lehetsz, ha a mai világban három évig kitartasz a gyerekkori szerelmed mellett!

– Ez most bók vagy cinizmus? – mosolyodott el Robi.

– Bók! Tényleg. Meg egy kis cinizmus! Szóval igazán rendesnek tűnsz! Miért fosztod meg a többi csajt magadtól?

– Te most flörtölsz velem?

– Nem, hogy képzeled?! Nekem van párom – mosolygott vissza rá.

– Na jó, most már tényleg rohanok. – Robi kezdte kínosan érezni magát. – Majd beugrom egyszer Danihoz, lenne pár kérdésem az utazásairól. Olyan érdekes élete van.

– Háh, ha tudnád, mennyire! Rendben, majd mondom, hogy itt jártál.

– Azt azért nem kell, ne fáradj. Majd… Na, szia!

– Helló!

Livinek az jutott az eszébe, hogy ez a srác talán tényleg csak alibiből van már a barátnőjével. Esetleg látens meleg, és még maga sem eszmélt rá. Mindenesetre furcsa, hogy ennyire kedves és közvetlen. Pláne, hogy Danit ilyen sűrűn látogatja, és érdeklődik utána. A társaságát szeretné ilyen nagyon? Lehet. De annak is csak van valami oka.

Szürcsölgette a teáját, és közben arra gondolt, ha jön a barátja, ezt elmeséli neki, és a teóriáját is. Így legalább kicsit elfelejtette az incidenst anyjával, és kiélhette pletykás-csajos énjét.

Délután egykor be is futott Dani, akit széles mosollyal fogadott barátnéja.

– Jóóó nagyot csajszli! De jó kedvünk van! Talán Bogi az oka?

– Cukkolj csak, majom! Tudom, hogy tudod, hogy Brigi.

– És ő tudja, hogy én tudom, hogy te tudod…

– Jaj, Dancsó, el ne kezd ezt az óvodás marhaságot! Amúgy részben miatta jó a kedvem.

– Mesélj, mi volt a randin!

– Azon túl, hogy kipanaszkodtam magam anyu miatt? Tök jót beszélgettünk. A mai társadalomról, a meleg helyzetről, az előbújásról, rólad, róla, rólam… és mindenről. Sokban azonos a véleményünk, ezért nagyon jólesett megvitatni a dolgokat. Kicsit kiadtuk az indulatokat. Aztán voltunk moziban, ja meg előtte kávézóban.

– Mit néztetek?

– A Művészben néztük Almodóvar egyik filmjét, amelyikben az irodalom tanár beleszeret a tanítványba, aki viszont azonos nemű iskola társa iránt érez addig számára ismeretlen vágyakat.

– Ehh, kicsit pedós!

– Hülye vagy! Nekem tetszett. És képzeld, a randi végén…

– Na?!

– Megcsókolt! Nagyon finom volt!

– Úúúúú, ez király! Örülök nektek!

– Jó, azért még nem kell az esküvőnket tervezni, de egyre jobb vele. Csak ne lenne ott a család, a környezet. Akiknek vagy újabb hazugságot adok be, vagy oltári botrány lesz, mert kitárulkozom!

– Tudod az álláspontom. Jobb, ha tudják. Így vagy úgy, de kiderül az igazság! Ne említsem ugye az én esetem…

– Igazad van. Csak olyan nehéz. Nem tudom még, mikor, hogy, mi módon fogom előadni a tutit. Félek!

– Ez érthető. Nem könnyű. Sőt nagyon nehéz! De még mindig inkább te állj oda, minthogy lebukj valami kellemetlen helyzetben – mosolygott Dani kényszeredetten. – És sok esetben könnyebben megy az egész, mint amit várnak a főszereplők. Pár barátomnak remekül ment a dolog. Bár nem zökkenőmentesen, de könnyebben, mint azt előre sejtették volna.

– Hm, nem bánnám, ha így lenne! De most jegeljük ezt a témát, majd alakul. Beszéljünk rólad!

– Rólam? Mit?

– Szóval, drága barátom, mennyire jön be neked ez a Robi?

– Mi van? Ne már! Mondtam, hogy fölösleges szájtépés. Egy srác barátnővel, semmi több. Nem képzeled, hogy egy heronál próbálkoznék. Szépen beégnék!

– Nem azt kérdeztem, mik a paráid, és róla milyen tényeket tudunk. Tényeket… na jó. Hanem azt, hogy bejön‑e!?

– De izé vagy már!

– Ej már, a legjobb barátok vagyunk! Most mit kéreted magad, buzikám? Mondd el, mit érzel!

– Rendben, bejön! Most boldog vagy? Tök jól néz ki, igényes, ápolt, trendi, a hangja férfias, amire nagyon figyelek, ugye… Hasonló az érdeklődési körünk, vonzza az ezotéria kicsit, jó vele dumálni. Ennyi. És, mi van akkor? Majd megkopik ez a fellángolásom is idővel. Na, bumm.

– És nem figyelted meg az auráját? Te olyan jól megérzed az emberek lényét, még azt is, milyen sérelmeik voltak a múltban, milyen személyiségek a jelenben.

– Jó, de tudod, hogy ezt ilyen esetben nem merem tényként kezelni. Ezen a területen sosem hagyatkoznék egyértelműen a képességemre, mert túl sok lehet az érzelmi befolyás. És az megtévesztheti a megérző képességem. Szóval próbáltam már rákoncentrálni az aurájára, de igazából semmi extra nem derült ki.

– És mit szólsz, ha azt mondom, hogy délelőtt bent volt és téged keresett!?

– Ne már! Persze! Ugratsz!

– Miért tenném? Itt volt, mert beszélgetni akart veled, ISMÉT!

– Öhhm… ééés mi volt? – kérdezte Dani feszülten és izgatottan.

– Kicsit kifaggattam.

– Miről!? Mit mondott? Mi volt?

– Jé, de izgatott lettél! Mégiscsak érdekel?

– Ne szórakozz! Mondd már el!

– Hát, megtudtam, hogy a barátnője még tini kori kapcsolat, öt éve gyűrik egymást. Amolyan megszokott, bevált dolog. Nem láttam lángot a szemében, mikor beszélt róla. Inkább csak úgy éreztem, kedveli, mert régóta vele van, de… nem egy lángoló szerelem ez.

– Ettől még nem lesz biszex vagy meleg. Nem csoda, ha három év után már nem olyan a kapcsolatuk, mint hajdanán. Ez bárkivel megesik.

– Na ja. De az, hogy ilyen hirtelen, ekkora hévvel kezd érdeklődni utánad, bejár, hogy mesélj neki, keresi a társaságod… És nem tűnt annak a hetero ökörnek, bájgúnárnak, aki lehetne a külseje alapján. Roppant szabatosan beszél, intelligens, kedves.

– Attól sem meleg még valaki! Az oké, hogy neked fura, hogy most ennyit bejár, de csak mert rápörgött Indiára. Ha elmeséltem mindent az utazásról, gondolom, simán leépít, nem fog idejönni sűrűn. Max, ha a csajának akar venni valami új kacatot.

– Nem hiszek neked! Tudom, hogy valójában nem ezt érzed. Nem ezt akarod hinni!

– Az egy dolog. Hiába szeretném, ha kiderülne, hogy ő az. Attól még nem lesz igaz. Ezért sem hagyatkozom a radaromra. Na, mindegy. Látod, mondtam, hogy fölösleges…

– Lefogadom, hogy még ma bejön hozzád!

– Miért, ezt mondta?

– Nem. Sőt, azt mondta, nem fontos, hogy itt járt, ne szóljak neked. Egyértelmű, hogy belül titkolni szeretné, legalábbis előttem. És zavarban is volt. Azt mondta, majd valamikor bejön. De én tutira veszem, hogy pár óra, és újra Indiáról fogsz társalogni.

– De nagyon okos vagy! Most neked van képességed, vagy nekem? Haha!

– Akarsz fogadni, Dancsó?

– Nem. Nem izgat a dolog.

– Mekkora sumák vagy! Még hogy nem izgat! Elepedsz, hogy láthasd újra. És fogod is.

– Ha te mondod. Inkább lépj le, és relaxálj! Mikor találkozol Brigivel?

– Jah, lépjek le, mi? Hátha jön a srác. Kac-kac. Amúgy este találkozunk. Hiányzik kicsit.

Livi hamarosan elment, de még cukkolta pár percig Danit. A fiú persze teljesen izgatottá vált. Vajon tényleg visszajön Robi? Jó lenne látni, beszélgetni vele. Aztán kicsit elszomorodott. Nem szabad belelovallnom magam. Ha Lív téved, akkor ismét csalódom. Mennyi lehet az esélye, hogy ő pont egy olyan srác, amiről beszéltünk? Kevés. Nagyon csekély. El kéne inkább felejtenem! Ha jön, le kéne szerelnem, hogy ne maradjon itt. Mert csak megkedvelem, és aztán majd sajog a lelkem utána. Csődtömeg vagyok, komolyan. Biztos, hogy hero, az lenne az én formám. Pfff.

Így elmélkedett, mikor belépett az ajtón Robi.

Ezt nem hiszem el! Itt van! Még jó, hogy nem fogadtam Livivel. Banyek, mindjárt összeesem! Húh, nyugisnak kell lennem.

– Szia, Dani!

– Üdv, helló! Nocsak, hát… újra nálunk! Mi újság?

– Nem zavarlak? Nem gond, hogy itt vagyok? Mostanában a nyakadra járok kicsit.

– Nem, nem! Szóval nem zavarsz! Ha jön vevő, akkor majd fogsz – mosolygott . – Szóval, mi szél hozott?

– Már biztos furának érzed, hogy bejárok, de engem tényleg annyira érdekel az indiai utad. Szeretnék mindent hallani róla. A neten is utána olvastam azoknak, amikről meséltél. Tuti, hogy nem baj? Nem akarok a terhedre…

– Teát?

– Igen, köszi.

– Foglalj helyet! Nem tudtam, mikor jössz, vagy hogy jössz‑e még, mármint… Na, de hoztam be újabb képeket. Én örülök neki, ha elmesélhetem ezeket. Nagy élmény volt ott lennem, megváltoztatott néhány szempontból.

– Akkor számítottál rám? Hogy bejövök?

– Úgy mentél el, hogy ugye, feltételeztem.

Alighogy elkészült a tea, megindult a vevősereg. Egyik jött a másik után. Dani nem hitt a szemének. Ez valami Murphy törvénye. Pont most jönnek ennyien! Robi érezte, hogy nem jó ez így, ezért tett egy javaslatot két vevő között.

– Mi lenne, ha máskor és máshol folytatnánk? Olyan rendes vagy, hogy foglalkozol velem, meghívlak egy hambira vagy akármire, és akkor nyugodtan beszélgethetnénk. Már ha persze van kedved! De megértem, ha nem. Biztos van fontosabb dolgod is.

– Van kedvem! – vágta rá, és már tudta is, hogy elveszett.

– És mikor? Mondjuk, ha bezártál? Elmennénk valahova.

– Pont ráérek – mondta, miközben annyira izgatott volt, el sem akarta hinni.

Ez most egy álcázott randi? Ez azért mégiscsak komolyabb, mint mikor itt bent beszélgetnek, gondolta.

– Rendben. Idejövök este, zárásra. És tényleg hálás vagyok, hogy ilyen rendes vagy!

– Szeretek haverkodni, nem gáz, tényleg

Közben úgy zakatolt a szíve, majd kiugrott.

Robi elment, és Dani utána eladott nagyon sok elefántot, füstölőt, mécsest, és pár lámpát is. Ez egy szerencsés nap, állapította meg.