1.kötet 8.fejezet

Nyolcadik fejezet

Meglepetés

Dani teljesen ledöbbent az előző este történteken, így magába feledkezve mélázott a boltban. Még füstölőt sem gyújtott, teát sem főzött, csak állt egy helyben. Értette, mi történt, ugyanakkor nem fogta fel teljesen. Csak újra és újra felidézte az eseményeket, egészen a pusziig. Nyilvánvaló, hogy Robi valamit érez iránta. Líviának igaza volt. De mi lesz most? Látja még a fiút, vagy az megijedt, és eltűnik előle? Vajon most ő lépjen, vagy hagyja békén? Mit kéne tennie?

Ezeken gondolkodott, mikor belépett az ajtón Livi, aki falfehér volt. Az apja tudja a titkát! És ő még csak nem is sejtette. Ideje nem volt részletesen megtárgyalni vele, de a lényeget tudja. Az apja szereti és elfogadja, de mi lesz most? Mit mondjon neki? És az anyjának hogy valljon színt? Ezek cikáztak a fejében. Észre sem vették egymás totális kiborultságát, fel sem néztek, csak hirtelen mindkettőből kibukott a lényeg, és egyszerre szólaltak meg.

– Apám tudja a titkom!

– Robi szájon puszilt!

– Micsoda? Apád tudja, hogy leszbikus vagy?!

– Mi van? Hogy érted azt, hogy megcsókolt?!

– Mondd előbb te! – szólt a fiú.

– Nem, te mondd, Dani! Az sokkal durvább!

– A tiéd a durvább! Apád rájött, hogy a csajokat szereted?

– Ahh, francba! Így nem lesz jó! Oké, kezdem én, de csak dióhéjban, mert megőrjít a kíváncsiság, hogy veletek mi volt! Meg aztán az enyém elég rövid.

– Mondjad már!

– Ahogy mondtam a telóban, beugrottam hozzájuk az előbb. Emiatt kértem, hogy nyisd ma te a Zugot. Anyával beszélgettünk a vendégségről, meg a finom sütijéről, amikor megint belekezdett a szokásosba.

– A pasiügyek, unoka, blablabla?

– Pontosan. De apa leállította. Én meg mondtam, hogy sietnem kell, mert te nyitottál, de én vagyok a délelőttös. Így elszabadultam, apa kikísért. Félrehúzott az ajtóban, és közölte, hogy ideje elmondanom nekik, hogy mi is van velem!

– Ez durva! Csak így? Mit mondtál?

– Lefagytam, gondolhatod! Hirtelen azt se tudtam, mit mondjak! Közben sürgetett az idő. Aztán jobbnak láttam nem letagadni most már. Apu egyértelműen megmondta, hogy tudja egy ideje – mesélte el gyorsan, amit édesapjától megtudott.

– És nem bukott ki rajta?

– Azt nem tudom, frissiben hogy reagált, de már nincs kiakadva. Nagyon édes volt, azt mondta, bármi is van, ő szeret és támogat, hisz az egyetlen gyermeke vagyok. Meg is hatódtam rendesen.

– Ez hihetetlen! Ilyen könnyen ment?

– Na, azért ne irigyelj! Még nem beszéltük meg rendesen. És anya még nem tudja. Az lesz a nagy falat. Apa kérte, hogy mielőbb valljak színt, mert muti már őt is idegesíti a témázással. Nagyon be vagyok tojva! Nem tudom, mit fogok tenni. Most már te mesélj! Követelem!

– Akkor én is csak röviden, mert a lényeg a legvége.

– Csak fejtsd ki szépen, mindent tudni szeretnék!

– Tudod, bejött, és megbeszéltük, hogy beülünk valahova, ahol nincsenek vevők, és kötetlenül dumálhatunk. Idejött zárásra, és beültünk a Pöttyös Bögrébe. Beszélgettünk egy csomót, mindenféléről. Eleinte persze főleg az utazásaimról, a suliról, nála is erről, meg a csajáról, Zsuzsiról. Aztán valahogy komolyabban tárgyaltunk, és azt mondta, örülne a barátságomnak.

– Igeeen? Erre te?

– Mondtam, hogy haverkodhatunk, de csak ha tisztában lesz egy fontos dologgal. Úgy gondoltam, egyszer élünk, elmondom neki. Nem volt veszíteni valóm. Ha emiatt lelép, annál jobb, gyorsabban visszatérít a valóságba. Ha meg elfogadja, az újabb lehetőségeket vet fel.

– Jó logika. És odabökted, hogy meleg vagy?

– Hát nem ilyen könnyedén, de lényegében igen. És mondtam neki, hogy felállhat és kimehet magyarázkodás nélkül.

– Erre ő?

– Maradt. És újra beszélgetni kezdtünk. Csomó kérdést tett fel a témával kapcsolatban. Mint utóbb agyaltam rajta, csupa olyan kérdés hangzott el, amiket én is megfogalmaztam hajdanán. Amikor még csak barátkoztam a gondolattal.

– Értem. Nem semmi! És a csók?

– Várj már! Te mondtad, hogy legyek részletes. Válaszoltam a kérdéseire, aztán láttam rajta, hogy kicsit tele lett a témával. Megterhelhette hirtelen a lelkivilágát. Csodálkoztam, milyen nyitott és elfogadó, meg érdeklődő fiú létére. Mondtam is neki, de elhallgatott. Aztán hazavittem.

– Húúú…

– Mikor elköszöntem, és ő megköszönte a bizalmat, valahogy nem akart kiszállni. Kérdeztem, hogy baj van‑e? Erre ő szájon puszilt, hozzátette gyorsan, hogy ne kérdezzek semmit, és kipattant a kocsiból. Még percekig ott ültem ájultan.

– Ez nagyon komoly sztori! Én mondtam, hogy tetszel neki! Hívott már? Találkoztok?

– Héé, lassabban! Nem, azóta nem jelentkezett. Szerintem kibukott szegény! Valszeg emésztgeti magában a történteket. Lehet, hogy már megbánta, lehet, hogy tükörbe sem tud nézni. Én legalábbis így voltam, mikor először történt velem hasonló.

– Nos, érthető. Igazad van, ehhez idő kell. Meg kell emésztenie, meg kell értenie, el kell fogadnia. Nem irigylem a srácot, nehéz időszaknak néz elébe!

– Lehet. De az is lehet, hogy ez egyszeri alkalom volt, és marad a megszokott életvitelénél. Nem ő lenne az első.

– Azt gondolod? Nem hiszem. Ő már valahol készült erre, tudat alatt. Szóval értesz. Nem hirtelen felindulásból tette. Megkedvelt téged, és érezte, hogy valami többre vágyik. A randi sem volt spontán, ő kezdeményezte. Én azt hiszem, ez több, mint egyszeri kíváncsiság!

– Bár igazad lenne.

– Eddig is igazam volt, nem? Hallgass a vén leszbikára!

– És akkor most mit tegyek? Felhívjam szerinted?

– Nem, ne! Várd meg, míg ő jelentkezik. Ki kell húznod addig. Adj neki időt!

– Rendben, én is így gondoltam, csak nehéz lesz. Annyira érdekelne, mi jár a fejében.

– Most koncentráljunk a hétvégi bulira Hubáéknál, és segíts nekem kitalálni, hogy álljak anyu elé! Aztán közben hátha alakul a te életed is.

– Oké, csajszli, legyen így. Hopsz, jött egy vevő…

Ezután már gyorsan telt a nap. Dani próbált nem az eseményeken rágódni, és nem Robira gondolni minden percben. Bent maradt Livivel a boltban, szükségük volt egymás társaságára. Teázgatva, elmélkedve, és pár kacatot eladva telt el a napjuk. Felhívták Hubát és Nórit, hogy pontosítsák a hétvégi házibulit. Közben Livi is igyekezett nem csak az anyjára és a problémára gondolni. Sokat beszéltek róla barátjával, de nem jöttek rá, mi lenne a legmegfelelőbb tálalási mód édesanyja számára. Egy coming out sosem egyszerű, és általában nem az előre eltervezettek szerint zajlik.

Huba egyre kellemetlenebbül érezte magát. Nagyon nem tudta, mit tegyen a helyzetében. Vagy nagyon is tudta, de nehezen volt képes elfogadni. Várni, várni, várni. Arra, hogy Ricsi elballagjon, és akkor talán beszélgethet vele finoman a témáról. Ez is csak talán. Esetleges. Mi van, ha Ricsi elballag, és eltűnik az életéből? Elmegy egy másik városba tanulni, és majd csak évek múlva hall felőle. Vagy ez lenne a jobb? Ideje lenne magához térnie, és azt talán csak drasztikus váltással érheti el. Netán erőltesse meg magát, és menjen bele egy kapcsolatba valakivel, aki tetszik neki, de tudja, hogy komolyabb nem származhat belőle? Mindenképpen szerezzen magának barátot, hogy azzal terelje el figyelmét? Lehet, hogy el tudná valaki feledtetni vele a fiút. Csupa ha, talán, lehet, esetleg, és kérdőjelek. Ilyen kiszolgáltatottnak már rég érezte magát. Úgy érezte, megtalálta azt, akit régóta keres, mégsem tehet semmit, mert lehet, hogy abszolút esélytelen, de a minimum, hogy rettentően komplikált. Várjon, amíg kiderítheti Ricsi érzéseit iránta, vagy válassza a kevéssé bonyolult lehetőséget, és kezdjen másokkal randizni? Hátha kiütik a fiút a nyeregből, és a szívéből. Ezeken merengett folyamatosan, mikor épp üres percei voltak a lyukasórájában, a metrón, a spinning edzésen és elalvás előtt. Alapból bukásra ítélt ez a vonzalom?

Gondolatai újból és újból ekörül forogtak. És közben csak erősödik Ricsi hiányának érzése, hogy nincs ott mellette, hogy nem látja, nem hallja, és hogy talán tényleg semmi esélye nyernie egy ilyen szituban. Miért lett ő tanár… Viszont, ha nem itt lenne, nem ismerné Ricsit, és Nórit sem, vagy a többieket. Tényleg minden el van rendelve, sorsszerűen, és mi csak alakítgatjuk, hogy hogyan jutunk el A-ból B-be, de eljutunk mindenképp? És akkor mindegy, ő mit akar most, úgy fog történni, ahogy rendeltetett. Huba nem hitt a véletlenekben, akárcsak Dani barátja. Úgy érezte, ez a helyzet sem az. Vagy, mert sikerül Ricsi előtt megnyílnia, és valami nem várt dolog történik majd, vagy, mert el kell szenvednie egy újabb vereséget a fejlődéshez, vagy ki tudja…

Szeretett volna előreugrani az időben, akár csak pár évet, hogy lássa, együtt van‑e a fiúval. Történt‑e valami. Netán rég lebukott, és kirúgták. Esetleg valaki mással él boldogan. Jó is lenne egy kis teleportálás.

A nagy elmélkedést Nóri szakította félbe.

– Szia, Nemes! De el vagy gondolkozva!

– Ümmm. – Huba csak mosolygott. – Mi újság?

– Alakul a hétvége! Beszéltem Livivel, és úgy néz ki, hogy elhozza az új barátnőjét, ha ráér. Nagyon kíváncsi vagyok rá. Már olyan rég keresgél maga mellé egy megfelelő embert. És szóltam Gergőnek meg Balázsnak, ők is jönnek. Te kinek szóltál?

– Annának és Petinek. Jönnek ők is. Állítólag eljegyezték egymást a múlt hónapban.

– Ne már! Ez nem igazság! – nevetett. – Csak én maradok itt pártában?

– Meg én. Ne bomolj! Akkor leszünk tíz-tizenöten. Az jó, több nem is kell. Tudunk beszélgetni, kártyázni, lötyögni, Activityzni, és…

– Enni! – vágta rá Nóri.

– Haha, mindig azon jár az eszed!

– De ugye nem vagyok nagyon kövér? Ugye nem?

– Ne kezd már! És nem dugnálak meg!

– Jól van, na! Melyikeknél lesz most órád?

– A 11. A-ban. Te nem tanítod őket, de én bírom a fejüket, nagyon kreatívak és lehet velük haladni. Nem bánnám, ha a saját osztályom lenne. És te kikhez mész?

– 12. B, Ricsiékhez…

– Hhhh…

– Még mindig ezen rágódsz?

– Egyre inkább. Nagyon szar!

– Annyira sajnálom, komolyan. Bár segíthetnék! De tarts ki, nemsokára elballagnak, és akkor talán…

– Az még fél év. És ahogy agyalok, akkor is minden csak esetleges. Mit tegyek, Nóri? Már eszembe jutott az is, hogy mással kéne kezdenem.

– Miért, van más jelölt?

– Dehogy van.

– Akkor? Inkább belemásznál egy félmegoldásba, a tuti helyett, csak mert félsz, és mert kicsit várnod kell?

– Nem, nem is ez… nem tudom igazából. Igen, félek is! Ugyanakkor… áhhh, csessze meg az ég!

– Hubi, te már annyi csodát produkáltál ebben az életben, annyi hihetetlen dolog történt meg veled, bízz már egy kicsit a Sorsodban! Te szoktad mondani, hogy a jók elnyerik jutalmukat, és nincsenek véletlenek. Higgy magadban! Engem mindig erre tanítasz. Hogy bízzak!

– De magamban nehéz. Annyira szeretném őt, hogy inkább idő előtt megfutamodnék, minthogy később essek pofára.

– Vagy, hogy ne ess! Mi van, ha ő is hasonlóképpen érez?! Jó, nincs rá semmi garancia, de szerintem magadat is becsapnád, és azt a másik valakit is, ha most járnál egy pasival, „ha nincs ló” alapon. És mi van, ha emiatt szalasztanád el tényleg végül Ricsit?

– Annyi minden szól ellenünk. A tanítványom, jóval fiatalabb nálam, és ha ez nem elég, mindketten férfiak vagyunk!

– Ide figyelj, Nemes! A korkülönbség nem nagy ügy, tényleg nem sok ez már felnőtt korban. Nemsokára a tanítványod sem lesz. Fiúk vagytok? Igen. És te meleg. És ha ő is az, akkor ez a legtermészetesebb. Jogod van boldognak lenni, azzal, akivel szeretnél, ha ezzel nem sérted mások boldogságát. Vili? Nyugodj le, és ne heveskedj! Várj ki, hallgass az idősebbre!

– Meggyőztél. Most, hogy nem először rágjuk a témát, kezdem felfogni – mosolygot. Guggolva is végigcsinálom valahogy!

– Ez a beszéd! Na, tessék… be is csöngettek. Menjünk gályázni! Mondtam már, hogy nincs kedvem tanítani?

– Mindig ezt mondod. Nevettek mindketten.

A fennmaradó három nap már a szokásos mederben telt. Mentek a hétköznapok, pörgött minden óra, a gyerekek nyüzsögtek, a naplóknak lába kélt, az ebédbefizetések késtek, az igazgató nem találta a papírjait, a helyettes bögréjét lenyúlta valaki, eltűnt a könyvtár kulcsa, szóval a tanáriban zajlott az élet. A vendégek sorra jelezték, hogy ott lesznek Huba házibuliján. Eljött a bevásárlás ideje, beszerezni mindent a menühöz, majd néhány dekorációt is venni a bulira, hogy minél vidámabb legyen a lakás. Elhatározták, hogy a beváltaknak megfelelően lesz egy kondérnyi görög saláta vagy sopszka. Sütnek baconbe göngyölt csirkemell-csíkokat, mert azt általában mindenki szereti. Nóri készít egy kis thai tésztát, csípős kacsahússal, Huba pedig kókuszkockát és keksztekercset kreál édesség gyanánt. Vesznek popcornt, néhány zacskó chipset, ropit, sósmogyit, és nem kevés innivalót. Nagy izgalomban voltak, hogy minden stimmeljen, és semmit se felejtsenek el megvenni.

Daninál és Livinél kevésbé volt pörgős ez a néhány nap. A lány folyamatosan azon törte a fejét, hogy álljon édesanyja elé. Elképzelt százféle szituációt, hogy mit mondana, és arra, hogy reagálna a mutija. Persze valószínűleg majd egy százegyedik módon fog lezajlani. Apukája is sokat járt a fejében. Hálát érzett, hogy eddig nem adta ki, és hogy ilyen kellemes csalódást okozott neki. Remélte, hogy támasza lesz majd a nehéz helyzetben. Őbenne legalább biztos lehet, hogy mellette áll, szereti és elfogadja feltétel nélkül, és csak a boldogsága számít neki.

Dani egy napig bírta nyugalomban, de aztán ő is egyre idegesebbé vált, mivel Robi azóta sem jelentkezett. Se telefon, se sms, se személyes látogatás. Teljesen kétségek között volt. Lehet, hogy Robi tényleg megijedt, és el akarja felejteni őt és ezt az egészet? Vagy most vallja be a barátnőjének, és aztán Dani karjaiba rohan? Vagy leitta magát, és fetreng otthon behúzott függönyök mögött. Netán még rosszabb? Öngyilkos lett! Azt talán mégsem. Esetleg elege lett az egész világból, és elutazott. Nem akarta ő megkeresni, mert félt, hogy azzal még inkább elszúrja a dolgot. Muszáj várnia. A hétvégét kibírja, igyekszik kellemesen eltölteni a bulit Hubánál, és majd utána aggódhat tovább. De most jobb lenne félre tennie neki is, és Livinek is a problémáikat.

Eljött a házibuli napja. Huba és Nóri már reggel óta a konyhában sürgött-forgott, és közben még a szobát is feldíszítették. A vendégek hat óra körül érkeztek, addigra mindennel el kellett készülniük.

Dani már Livi mellett ült, és hasítottak fel a fővárosba. A piros Micra egyenletesen szelte a kilométereket az autópályán. A fiú kirévedt az ablakon, miközben az autóhifiből romantikus számok szóltak. Brigi cédéjét tették be, aki a hátsó ülésen szendergett. Nagyon örült, hogy barátnője magával viszi egy házibuliba a barátaihoz. Ez azt jelenti, szeretné, ha többen megismernék őt az oldalán. A lelke nyugodt, álmodozó, ezért is hozta el a lemezt, amin a Zanzibár, Uniqe, Pink és a Pussycat Dolls lassabb slágerei voltak.

Dani merengőn figyelte az elsuhanó fákat, a villanypóznáról leső réti héják hirtelen felbukkanó alakját, és fel-felriadt a mellettük száznyolcvannal elhúzó bunkók zajára. Most azonban ezen sem mérgelődött, pedig rühelte a másokat is veszélybe sodró gyorshajtókat, akik pár perc nyereség érdekében kockára teszik többek életét a pályán.

Eszébe jutott barátja, Huba vidám kedve, Nóri folyamatos élcelődése és kacarászása, valamint a többi régen látott ismerős. Ám ezek mégis csak villanások voltak, fő gondolatai között, amelyek ismét Robi körült jártak. Hirtelen megszólalt a telefonja, amikor épp beértek a Bajcsy-Zsilinszkyre. A kijelzőre pillantott, és menten elöntötte a forróság. Lebénult. Fel akarta venni, de nem merte. Félt, hogy valami rosszat tud meg.

– Dani? Nem veszed fel? Meddig csörög még? – kérdezte Brigi, akivel a hét második felében többször találkoztak hármasban, így megismerték és megkedvelték egymást.

– Dddde… csak nem merem!

– Csak nem!? Robi az!? – kiáltott fel Lívia. – Vedd már fel! Vedd fel, Dani!

– Halló… szia, Robi, itt vagyok.

A vonal másik végén remegő fiúhang kért találkozót Danitól, hogy megbeszéljék a történteket, és hogy tisztázhasson egy s mást.

– … Óóó, én nagyon szeretném, csak épp Pesten vagyunk, és majd holnap megyünk haza! … Igen, pedig hidd el, most rögtön mennék, hogy beszéljünk! A francba! Nagyon sajnálom, de nem tudtam. … Persze, igen! Köszi. … Ahan. Hívni foglak feltétlen! … Szia, Robi – zárta végül a beszélgetést.

– Mi van? Mit mondott? – kérdezte Livi.

– Ezt nem hiszem el, épp most! Pont most! Annyira igazságtalan! Nem bírom ki holnap estig!

– Mi van? Mondjad már!

– Nem mondott sokat, csak hogy mielőbb szeretne velem találkozni, hogy beszéljünk. Meg akarja beszélni a történteket, és tisztázni a viselkedését. És mi pont most vagyunk itt fent. Behalok, komolyan.

– Azt hiszem, ez a sors szándékos fintora. Kicsit játszik veled az élet. De talán azért, mert a végén valami kellemeset ad majd.

– Kurva jó, tényleg! Addig meg megöl a kíváncsiság és a félelem. Mi van, ha azt akarja mondani, hogy megbánta? Vagy mégsem akar tőlem semmit, csak valami agymenés volt a puszi. Pillanatnyi elmezavar.

– Nyugi. Akkor azt sms-ben, vagy e‑mailben közölte volna. Úgy egyszerűbb. Most muszáj visszatérned közénk, mindjárt megérkezünk Hubához!

– Hát, könnyen mondod! Neked itt ül a kedvesed hátul.

– Köszi – mosolygott Brigi.

– Na, de megértitek, nem? Te le tudnál nyugodni ebben a helyzetben, Brig? Ugye nem?

– Valószínűleg nem. Csak most azzal sem segítesz magadon, ha megőrülsz. Nem jutsz haza hamarabb, és nem tudod meg, mit akar, ha belegebedsz sem!

– Uuuuutálom ezt! Vááh! Mellesleg nem biztos, hogy jó híreket közöl, mert az előbbire reagálva, ő nem olyan, aki sms-ben küld el a francba. Sokkal korrektebb, aranyos, rendes, édes, helyes, ahhhhaaa…

– Na, Dancsókám, asszem, neked padló a mai napra! Pedig verj magadba egy kis életet, nehogy Hubának rosszulessen.

– Hubi meg fogja érteni. 100 éve a barátom. Igen! Majd ő ad pár jó tanácsot nekem. Ő mindig olyan bölcs, és jól kezeli az életét! Nem szokott ilyen béna, blőd helyzetekbe keveredni…

Odaértek barátjuk lakásához. Dani nem is sejtette, hogy Huba még ennél is kényesebb élethelyzetben van, és nem biztos, hogy ő kevésbé érzi magát most szerencsétlennek.

Megnyomták a csengőt, Nóri leszólt, és felengedte őket.

Felérve óriási örömmel üdvözölték egymást, hiszen már jó fél éve nem találkoztak. Nagy volt a kiabálás, a nevetés és az ölelkezés. Gyorsan beinvitálták őket, és Livi bemutatta Brigit a többieknek. Huba megmutatta az új tévéjét és az új cédéit Daninak, miközben a lányok a konyhába vették az irányt.

Gergő és Balázs is hamarosan megérkeztek. Ők egy meleg pár voltak, de nem Huba révén kerültek a társaságba. Nóri osztálytársa volt Balázs, innen az ismeretség. Kedves két fiú, Balázs kicsit lágyabb vonalat képvisel, látszik, hogy ő a passzív fél. Szőke hajú, kék szemű, amolyan kisherceg-adaptáció küllemét tekintve. Személyiségében már korántsem olyan ártatlan. Gergő átlagos figura, bőrdzsekit hord, és egy bankban dolgozik. Nem mindig felhőtlen a viszonyuk, nem ritka, hogy félrelépnek, de végül visszatalálnak egymáshoz. Hubáékkal jóban vannak, mivel alapjában véve kedvesek, nem rosszindulatúak, és nagyon vidám természetűek. Balázs szeret partizni, így néha elrángatja őket egy-egy Pure bulira. Ma is mentek volna egybe Gergővel, de inkább Huba összejövetelét választották. Bár nem kizárt, hogy éjfél után Balázs mégiscsak lelép valami buliba.

Közben elkészült a sült is, a lányok már farkaséhesek voltak. A fiúk mesélték egymásnak a történeteket, Balázs szeretett a középpontban lenni. Huba nem bánta, mert mindig megnevettette kicsit harsány természetével. Befutott még néhány hetero barát, köztük egy pár, Péter és Anna, akik a jelek szerint tényleg eljegyezték egymást. Mindenki gratulált nekik, és az esküvő időpontjáról érdeklődtek, amiz azonban még nem volt kitűzve.

Lassacskán az összes vendég megérkezett, kivéve Szilvit, Huba imádott barátját, aki kutyatenyésztő. Mivel már házas, és van egy tíz hónapos kisfia, nem könnyen szabadult el otthonról. De megígérte, hogy be fog ugrani kicsit beszélgetni.

Nekiláttak a vacsorának, mindenki kézzel-lábbal magyarázott, nevetett, hülyéskedett és falt. Emelkedett a hangulat, mentek a pikáns viccek, és a megalázó sztorik, kivel mi esett meg mostanában. Péter tipikus hetero, de jó fej, kellő humorral kezeli a másságot, és ügyesen üti vissza a poénlabdákat. Anna zavartan kuncogott, és próbálta visszafogni vőlegényét. Az ételek fenségesre sikerültek, mindenki elégedett volt és két pofára evett. Nem győzték dicsérni a fogásokat.

A vacsora után mindenki ejtőzött, a lányok külön klikkben beszélgettek, segítettek elmosogatni Nórinak. Balázs a párját és Petit szórakoztatta, míg Dani félrehívta Hubát, hogy meséljen neki különös történetéről.

Elé tárta a sztorit Robiról, töviről hegyire mindent, ahogy az események történtek az elmúlt héten. Huba nagyokat pislogott és hümmögött. Dani kérte a véleményét, hátha tud valami bölcs tanáccsal szolgálni. Már éppen kezdett volna állást foglalni, mikor megszólalt a csengő. Ez biztosan Szilvi lesz! Hamarabb jött, mint vártam, gondolta. Ment, hogy ajtót nyisson, mert Nóri már megnyomta a kapunyitót. Amikor kitárta, egy pillanatra elállt a lélegzete is. Nem az, akire számított. Ricsi áll előtte, vidám mosollyal az arcán.

– Szia, Huba bá! Rosszkor jöttem? Hallom, megy a zene, meg minden.

– Szia. Van pár vendégem, igen. De mi szél hozott erre, épp most?

– Én csak itt hagytam a nyelvvizsga munkafüzetemet a múltkor, és szerettem volna gyakorolni otthon, és ezé…

De a mondatot már nem fejezte be. Meglátta, hogy a kanapén ülő Balázs és Gergő összehajol, és csókot vált. Huba hátrafordult, mikor látta a döbbenetet a fiú arcán, de már késő volt beljebb hajtani az ajtót.

– Ricsi, izé… ne gondolj rosszra, mi csak…

– Elnézést, én… őőő… nagyon rosszkor jöttem! Bocsánat…! Nem… Nem szabadott volna csak így idejönnöm, én… majd… mindegy… nem érdekes a füzet… bocsánat…

És sietősen leindult a lépcsőn.

– Ricsi, kérlek, várj! Hadd magyarázzam meg! Gyere vissza! Ricsi! – kiabált Huba, de a fiú gyorsan leért, és a kapuajtó hangosan csapódott be mögötte.

– A jó büdös francba!!! Ez nem lehet igaz! – tört ki Huba, majd becsukta az ajtót.

Visszament, és leroskadt a kanapéra. Mindenki elcsendesedett hirtelen a házigazda szitkozódása hallatán. Feszülten figyelték, miközben tenyerébe temette kivörösödött arcát. Legszívesebben sírva fakadt volna.

– Mi történt, Hubi? Mi a baj? Nem Szilvi jött? – próbálta szóra bírni Nóri.

– Nem – válaszol kisvártatva. – Nem ő!

– Akkor, mi van?

– Ricsi volt. Itt hagyott valamit a múltkori felkészítésen.

– Oké, és?

– A tanítványod? – kérdezte Gergő.

– Igen. Olyat látott, amit nem szabadott volna.

– Minket? – folytatta Balázs.

– Jaja. Istenem, ezt nem lett volna szabad! Még nem. És nem így…

– Ne haragudj ránk! Nem tudtuk… – szólt újra Gergő.

– Ti nem tehettek róla! Én nem voltam elővigyázatos. Annyira meglepett, hogy ő jött. Nem is gondoltam, hogy ez lehet belőle.

Huba nem tért ki a részletekre, a többiek így is értették, hogy egy tanár számára nagy bukta lehet, ha egy tanítványa ilyen félreérthető szituációban találja. Nóri tudta csak, mi forog kockán valójában.

– Nyugodj meg, valami majd lesz. Ha lehiggad, elmagyarázod neki. Talán sikerül kivágnod magad. – csitította Nóri.

– Ezt a blamát! Látod, Danikám, nem csak te keveredsz hülye helyzetekbe. Kérlek, ne haragudjatok rám, hogy felborítottam a buli hangulatát! Mindjárt kifújom magam, és majd megoldom a problémát később, csak adjatok pár percet! Addig egyetek sütit, érezzétek otthon magatokat!

A banda értette, és kicsit szétszéledt a lakásban, levegőt hagyva Hubinak. Dani ott maradt mellette, mert erre kérte barátja. Elmesélte hát ő is a saját történetét, ami már jó ideje bonyolódik közte és Ricsi közt. Elmondta, hogy kezdődött, mit érez most a fiú iránt, milyen a viszonyuk, mik voltak a tervei a közeljövőre, és hogy dőltek romba egy csapásra.

Dani nem akart hinni a fülének. Ez még az ő sztorijánál is cifrább talán. Hirtelen a saját baja eltörpült barátjáé mellett, és mélyen együtt érzett vele. Próbálta vigasztalni, és lelket önteni belé. Nem is gondolta, hogy neki kell majd bölcseket mondania, és nem fordítva.

– Én nem is tudom, mit mondjak most, Huba! Meglepett ez az egész. Azt hittem, csak sima félelem a helyzettől, hogy lebuktál a tanítványod előtt, és esetleg majd híre megy a suliban. De így egész más a helyzet. Viszont, ahogy mesélted, kedvel téged ez a fiú, és felnéz rád. Talán nem fog annyira kiakadni. Nem hiszem, hogy világgá kiabálná a dolgot!

– Igen, ezt én is így gondolom, de attól félek, ezzel most örökre elveszítettem. Őt is, és az esélyt, hogy egyszer…

– De miért? Ha ő nem meleg, akkor elfogad téged ilyennek, és annyi. Lesz egy meleg ismerőse. Ha meg az, talán egyszer alakulhat valami.

– És ha most totál sokkot kapott? Nem tudom! Annyira zavart lett, fogalmam sincs, mi játszódott le benne. Hirtelen meglát egy meleg párt a lakásomban, hát tuti, hogy semmi jóra nem gondolt.

– Ugyan már! A fiatalok elég felvilágosultak, ne könyveld ezt el még. Talán csak a meglepetés erejével hatott, de egyébként semmi gáz nem lesz belőle. Miért ne lehetnének meleg haverjaid?

-          Sosem beszéltünk erről a témáról vele. Lövésem sincs, mire gondolhat most.

-          Ez nem lehetett véletlen! Még ha most katasztrófának is éled meg. Igaz, barátom?

– Igen, igazad van, csak most rohadt szar érzés így. Azt élem át, amit te Robival. Nem tudom, mit gondol vagy érez a másik, és félek, hogy minden oda lesz.

– Muszáj lesz kivárnunk! Tudod, az érdekes, hogy most a saját gondom már kevésbé fontos így, megfakult. Nem olyan sürgető, mert neked akarok segíteni. És ez jó!

– Jó neked! – mosolygott. – Az enyém nem valami fakó!

– Jól van, na! Mi két szerencsétlen béna! Nem is mi lennénk!

– Jah! Sok hülye helyzeten és eseményen túlvagyunk már. Ha például anyád előtti lebukásodra gondolok, vagy mikor engem majdnem megerőszakolt az a csaj…

– Istenem, emlékszem! Hűűha! Hát nem egyszerű az élet!

– Kösz, Dani!

– Mit?

– Máris jobb a kedvem, kicsit felvidítottál. Mindig tudsz belém lelket önteni.

– Ahogy te is belém. Hidd el, rendeződni fog ez is! Kitartás! Livi is ezt tanácsolta nekem. Holnap végre találkozom Robival, és megtudom, széna vagy szalma. Biztos nálatok is hamarosan történik előrelépés. Tényleg nem hiszem, hogy egy mai fiatal ne tudná ezt megemészteni.

– Neked legyen igazad! Remélem ti is jó irányba fordultok. Gyere, menjünk vissza a többiekhez. Ha már buli van, akkor rúgjunk ki a hámból. A problémák megvárnak holnapig.

– Rendicsek! Húzzunk vissza a többiekhez. Hallod, mi megy! A mostani kedvencem, Britneytől!

– Menthetetlen buzi vagy, öcsém! Röhögtek hangosan.