2/11

Tizenegyedik fejezet

Pasik és csajok

Citromfű és fahéj illata lengte be a Kristály Zugot, amikor Dani belépett az ajtón. A szélcsengő kacagva köszöntötte, miközben a kirakatüvegen áthatoló napsugarak beragyogták a tea sarkot. Mennyire szeret ide bejönni, gondolta. Lívia már lefőzött egy fehér teát, és épp az új kacatokat látta el árcímkével, mikor barátja megérkezett.

-          Utálom a címkéket, tudod jól!

-          Hülye! Nevette el magát a lány. Az emberi címkéket én is, de ezek itt nagyon is hasznosak. Mi újság Danesz?

-          Minden oké, azt hiszem. Itt vagyok, hogy segítsek! Ugye nem gondoltad, hogy egyedül hagylak a sok új szépség leltárba vételével, és beárazásával?

-          Reméltem, hogy nem. Dávid?

-          Ismét úton. Vagy talán már oda is ért. Most csak Pestig ment, és este jön haza. Hivatalos valami elit divatbemutatóra.

-          Tyű! Olyan celebes majomkodós pofavizitesre?

-          Pff, biztosan. Engem ezek nem hatnak meg, tudod. Majd este elmeséli.

-          És Huba? Tudsz róla valamit? Új fejlemény?

-          A döntését te is tudod. Mind tudjuk már. Azóta nincs újabb infóm. Hívott, mikor hazafelé tartott Ricsihez, de aztán semmi. Remélem, hogy jól van! Pláne Ricsi. Lehet, hogy nagyon kiborult.

-          Nem érzel rá? Mit súg a képességed?

-          Ilyen távolról? Nem sokat. Megérzéseim vannak, csak túlságosan érintett vagyok, hogy merjek rájuk hagyatkozni.

-          Mostanában alig mesélsz a képességeidről. Erősödtek, gyengültek? Régebben mindig mondtad, ha valami bevillant.

-          Aranyos vagy, hogy érdeklődsz. Erősödnek! Néha nagyon lefáradok tőle.

-          Az auralátástól?

-          Nem, az a lightos része a dolognak. Néha vannak… Szóval ilyen, jós álmaim.

-          Micsodák?

-          Nehéz ezt körül írni. Mintha valóság lenne, de közben csak álmodom,de…

-          Nekem minden álmom ilyen. Főleg a szexesek!

-          Ahh, Lív! Nem így értettem. Mondom, nem lehet megmagyarázni. Valóság és mégsem az, álom, és mégsem az. Mindegy. Azt hiszem, a valóság egy alternatíváját látom meg ilyenkor. Egy másik dimenziót. Afféle figyelmeztetés. És nagyon megterhelőek. Néha aggasztóan félelmetesek.

-          Szegénykém! Mivel kapcsolatosak?

-          Általában velünk, az életünkkel. De előfordult már, hogy egy vevő jött be, amikor rám tört. Láttam olyat, hogy….huhh!

-          Bele láttál az életébe?

-          Olyasmi! Az élete könyvébe olvastam. Ez talán a helyes kifejezés rá. Utána meg pár puhatolózó kérdéssel megbizonyosodtam, hogy nem vagyok kattant.

-          És mi lett?

-          Adtam pár tanácsot. Persze úgy, mintha csak általánosságban osztanám meg. Próbáltam a neki eladott kacathoz társítani a dolgot. Remélem bejött.

-          Mert ha nem?

-          Akkor lehet, hogy már halott!

-          Na, most állj le! Többet mára nem akarok hallani az adottságodból!

-          Te kezdted! De nyugi, befejeztem. Illetve hát…

-          Mi hát? Van még rémtörténet? Inkább címkézzünk, ha már segíteni jöttél!

-          Az is meglesz. Ki raktad a leltározunk táblát, nemde? Szóval valami zavar, benned. Az aurádban látok némi furcsaságot. A korona csakrádnál szakadozott, és a szív csakrádnál porózus.

-          Magyarul?!

-          Gond van? Brigóval? A szülők? Mi bánt?! Ki vele!

-          Nem elég, hogy buzi vagy, még paranemnormális is! Halmozottan gáz vagy Dancsó!

-          Ne tereld a témát! Válaszolj!

-          Nincs úgymond baj. Brigi, nos, igen. Mesélt valamit, ami kicsit megkavart. Ezen lamentálok.

-          Livi, mindent ki kell húznom belőled? Mondd már el, na!

-          Az történt, hogy Marci, a NŐszirom főszerkesztője, Brigi felettese, elhívta kávézni. Beszélgettek, aztán meg rámozdult.

-          Ne már – nevetett fel Dani.

-          Nem vicces! Totál bepróbálta! Pedig váltig állította, hogy baráti csevegésre hívja. Aztán meg jött a pasi duma, a kéz simítás…

-          És Brigi? Hárított? Színt vallott?

-          Ott hagyta, faképnél. Kiosztotta kicsit, és eljött. Eléggé berágott rá.

-          És te? Mit mondtál erre?

-          Hogy jól tette! Bevallom kissé engem is felcseszett az eset.

-          De miért? Mindketten vonzó, fiatal csajok vagytok. Ráadásul van bennetek valami titokzatos, fűszeres kisugárzás. Persze, hogy kattannak rátok a hapsik. Inkább lennél büszke, hogy kapós a barátnőd!

-          Nana, mert te örülnél, ha Dávidot ostromolnák a nők?

-          Ostromolják is - vigyorodott el.

-          Bakker, télleg – mosolygott ő is. Én nem vettem jó néven. Más az, amikor egy csaj teszi neki a szépet. Azt tudom kezelni, meg a csajt is. Max jól megtépem, ha túl szemtelen. Ezzel a hetero helyzettel kicsit hadi lábon állok. Elárulom neked, félek!

-          Hetero helyzet?

-          Igen. Tudod, ha egy csaj nyomul a páromra, el tudom dönteni, hogy van-e félni valóm. Jó-e az a csaj, érdekelheti-e őt, labdába rúghat-e. Egy pasival szemben viszont, lövésem sincs! Ismeretlen terep. Ott a lehetőség, hogy valami újra vágyik, kipróbálna valamit, amit eddig esetleg elmulasztott. Olyat tud az a személy, amit én nem. Farka van!

-          Khh-hö-hö! Na, igen, azt hiszem értelek. Nálatok, lányoknál ez neccesebb, mert nem olyan élesek a határok a biszexualitás és a teljes leszbiség között. Nálunk, aki meleg, kevés esélye van, hogy megkíván egy nőt. Így nincs félni valónk, hogy a párunk elcsábul egy nő iránt. Egy pasi iránt, annál inkább! Szerencsére sem Dávid, sem én nem vagyunk csapodárok. Már.

-          Ez az! Bár elvileg én is, és Brigi is tisztán leszbik vagyunk, de ott az a „mivanha”. Csak egy percre is meggyengül. Ti pasik tudtok valamit! Minden szempontból. Basszus, de utállak titeket – nevetett fel. Akár homo, akár hero, a pasi az vadászik, a pasi az csábít, flörtöl, leigáz, és nem válogat az eszközökben, ha akar valamit. Megszerzi! Emiatt félek én ettől a Marci ügytől.

-          Megbeszélted ezt Brigóval? Elmondtad neki is?

-          Hellyel-közzel. Nem akartam azt sem, hogy hisztisnek tartson, vagy egy féltékenykedő picsának. Persze azért körbe jártam a témát. Meg hát ő is azt hangoztatta, hogy ő sohasem. Csak ugye, soha se mond, hogy soha. Láttam rajta, hogy zavarba ejti a téma. Nem röhögve mesélte el, és aztán lépett tovább egyszerűen, hanem sokáig foglalkoztatta, bosszantotta. Sőt, még ma is tuti, hogy ezen agyal. Talán épp most is.

A NŐszirom szerkesztőségében nem volt éppen oldott a hangulat. A fűzöldre és napsárgára festett falak általában nagyon vidám hangulatot árasztottak. Az eklektikus IKEA-s vázákban mindig friss íriszek bontották szirmaikat. A levegő üde, áradt az édeskés illat az aroma- légkondikból. A magazin profilját tükrözte a szerkesztőség is. Most azonban mintha beborult volna az ég. A szerkesztő asszisztensek lopott pillantásokat vetettek a gondterhelt Brigire.  Össze-össze néztek, és szólni sem mertek. Valami nem oké, gondolták mindannyian. Nem ilyen szokott lenni. Bár magánéletéről nem sokat tudtak, lehet, hogy az az oka. Vagy nincs ihlet a vezércikkhez? Talán az bosszantja! Mentek a találgatások a fejekben, miközben mindenki igyekezett nagyon dolgozni. Mikor Marci belépett az ajtón, letisztult a kép. Ezek között történt valami!

-          Szia, Brigi!

-          Helló főnök!

-          Mi újság? Hogy halad a randi cikk?

-          Megyeget. Épp új ihletet kaptam. Nemrég részese lehettem egy pocsék randinak! Ami elvileg nem is randi volt. Hát ezen agyalok, hogy is vezessem elő! Nehéz ám a barom pasikról finoman fogalmazva írni!

-          Tyű, ez éget!

-          Égő is volt!

-          Annyira azért nem lehetett szörnyű!

-          Hidd el, kínos volt!

-          Szegény lány. Szar is lehet, amikor udvarolnak nektek.

-          Az nem. Csak mikor ajtóstul rontanak a házba. Ráadásul álszent módon. Pasi duma!

-          Nem beszélnénk meg ezt az irodámban? De most komolyan. Nézd meg a sok kis hegyes fület körülöttünk. Aztán majd mind erről akar cikkezni. Kérlek!

-          Legyen. De csak, hogy le ne nyúlják a remek cikk ötletemet!

Kicsit felengedett a fagyos levegő, a munkatársak érezték, hogy finom szellő szökött be az ablakon. Ezek közt volt valami! Tuti, hogy együtt vannak! Vagy randiztak. Annyira egyértelmű. Az év történése! Összejön a főnök és a szerkesztő. Címlap sztori!

-          Ülj le Brigi!

-          Ilyen hosszúra tervezed?

-          Légy szíves!

-          Még mindig azt gondolom, hogy egy barom vagy! Legalább is úgy viselkedtél!

-          Nem félsz, hogy kirúglak ezért a hangnemért?

-          Nem. Tudom, mit érek, ne álltasd magad! Ha ezen túl vagyunk, ismét te leszel a legbüszkébb, hogy szerkesztőd vagyok.

-          Ego királylány.

-          Na, halljam! Mit akarsz mondani? Hogy vágod ki magad?

-          Sehogy. Nem tagadom, hogy kicsit rámenős voltam. Átráztalak a nem randi szöveggel. Illetve annyira nem is. Tényleg szeretnélek jobban megismerni, barátkozni. Emellett tetszel is, ennek hangot adtam. Mivel sosem nyilatkoztál arról, hogy lenne valaki komoly, hát miért ne próbáltam volna meg? Ekkora bűn ez? Most tényleg? Vagy miért akadtál ki így rám? Taszítalak? Akkor mondd azt. Bár azt meg nem hiszem. Látom rajtad, hogy nem.

-          Ahj, már! Nem erről van szó, nem taszítasz. Ha bele gondolok, talán nem is követtél el akkora bűnt. Csak… Bonyolult!

-          Azt érzékelem. De ha te vagy, aki elhallgat dolgokat előttem, akkor ne csodálkozz, ha neked nem tetsző dolgokat teszek. Nem tudhatom, mit érzel, és gondolsz valójában. Jó, kicsit tuskó is voltam, de pasiból vagyok!

-          Nem, nem. Igazad van. Épp annyira az én hibám is! Annyira felszínes volt eddig a kapcsolatunk. Nem tudok, és akarok egyből elmesélni neked mindent. Nem várhatod el.

-          Mindketten elrontottuk, tény. Sajnálom! Azért talán még helyre lehet hozni.

-          Talán. Csak ne nyomulj! Hidd el, annak nincs esélye!

-          Ezt egy pasi nem fogadja el – mosolygott. Van valakid?

-          Van.

-          Ennyi?

-          Ennyi.

-          Ez sem riaszt meg! Velem ebédelsz ma?

-          Kizárt – nevetett nagyot. Aztán felállt a bőr fotelből és az ajtó felé sétált. Majd beszélünk.

-          Állati csinos vagy ma is. Ez a mini szoknya, vadító.

-          Csitulj főnök! Kacsintott rá majd kilépett az iroda ajtón.

Visszaült székébe és próbált belemélyedni a vezércikkbe. Gondolatai azonban el-elkalandoztak. Meglepődve tapasztalta magán, hogy feldobta ez a helyzet. Szórakoztatta a nem mindennapi flört. Mosolyt csalt az arcára és furcsa bizsegés fogta el. Flört egy pasival? Eddig erre azt mondta volna, „Cink”. Most mégis valamit megmozgatott benne. Egyszerre töltötte el kíváncsisággal, félelemmel, és derűvel. Ez most komoly? Tényleg felkeltette az érdeklődését egy férfi? Vagy csak afféle önbizalom növelő játszadozás? Ez rémisztő azért, jutott döntésre. És már nyúlt is a telefonja után. Ujjai rekord sebességgel pötyögték az sms-t Tominak. Ezt muszáj megosztania vele. Szüksége van rá, hogy kifecsegje, és hogy megerősítést kapjon. Na, de miben is pontosan?

Ricsi utazó táskáival a kezében állt az ajtó előtt. Szemei könnyben áztak, fehér arcbőre kipirult, szipogva nyomta meg a csengőt. Édesanyja nyitott ajtót, majd mikor beljebb lépett, magához ölelte. Erre a fiú még inkább zokogni kezdett. Ernyedt kezeiből a pakkok hangosan csattantak le az előszoba kövére. Négy éves kishúga örömkiáltásokkal rohant ki a szobájából. Játékát eldobva szaladt bátyja felé, és azonnal belecsimpaszkodott a magas fiú combjaiba. Édesanyja lefejtette a lelkes kis házigazdát Ricsi lábairól, majd felemelte így az puszit nyomhatott az arcára.

-          De jó, hogy itthoj vad! – mondta selypesen.

-          Igen. Nagyon jó, hogy itt vagy kisfiam! – bátorította édesanyja.

-          Muszáj volt. Ugye nem gond, hogy itt leszek egy darabig?

-          Ne viccelj! Annyira örülök, hogy ismét kicsit egybe leszünk! Huba már hívott. Számítottam rád.

-          Mindenről gondoskodott. Csak magáról nem tudom, hogyan fog!

-          Szóval? Elkezdődött?

-          Azt hiszem, igen.

Huba émelygett az izgalomtól a hányinger is rátört. Utoljára talán valamelyik egyetemi vizsgáján volt ilyen érzése. Vagy mikor randira készült egy vadidegennel. Ez a mostani azonban mindenen túltett. Kiderül képes lesz-e végig vinni, amit eltervezett. Elég erős-e, hogy megküzdjön egy velejéig romlott emberrel. Ő, aki a béke, a szabadság, és elfogadás megszállottja, most harcba kényszerül. Eljött az idő, hogy kiálljon magáért, felvállalja önmagát, és megmutassa, hogy mitől igazán ember valaki. Előbújik a szerepei mögül, és kockára téve mindent, megmutatja lénye valós fényét. Ilyen hatalmas félelem, és elhatározás egyszerre még sohasem volt benne. Döntött. Ideje felperzselnie minden akadályt. Halkan énekekni kezdett, felkapta dzsekijét, és elindult a megbeszélt helyre. Oda, ahova találkozót beszélt meg Zétény apjával.