2/13
Tizenharmadik fejezet
Bonyodalmak
Robi megkönnyebbülten indult el az alkonyatban. Szája mosolyra húzódott, mikor eszébe jutott feleségével folytatott párbeszéde. Még mindig alig hitte el, hogy így alakult. Nem ismerte Emesének ezt az oldalát. Ekkora törésnek kellett történnie, hogy végre igazán kiismerjék egymást. Ha ez nem így alakul, ki tudja, meddig éltek volna el még egymás mellett. Most viszont mindketten felszabadultak, egy csapás alatt kinyílt a szemük, és felnőttek. Megadták maguknak az esélyt az igazi boldogságra, ábrándok és illúziók nélkül, amit csak bele képzeltek a másikba. Már majdnem hangosan felnevetett, mikor hirtelen lelohadt arcáról a vigyor. Kutyaszarba lépett.
- Ezt nem hiszem el! Fuck! Fúúj, hogy pont most - káromkodott hangosan.
- Bocsi, ezt azt hiszem mi hagytuk el. Épp csak elszaladtam egy újságért, amivel fel…
- Márk! Bence! Hát kösz szépen – derült fel az arca.
- Tényleg most akartam összeszedni!
- Áh, leszarom! Mindketten nagy nevetésben törtek ki. Örülök, hogy nem valami vérmes néni csúnya kis pincsijével kerültem összetűzésbe! Veletek megbirkózom.
- Óh, köszönjük! Tessék, itt van két zsebkendő. Próbáld ezzel!
- Bence-Bence! Jól kitoltál velem. De végül is örülök.
- Örülsz? Hiszel abban, hogy így szerencséd lesz?
- Talán. Azért is. Meg amúgy is jó kedvem van. Plusz még titeket is látlak. Kezd felragyogni a csillagom.
- Nocsak. Jól alakul a válás?
- Ahan, ha lehet így fogalmazni.
- Sikerült kiforgatnod az asszonyt a vagyonból?
- Dehogy! Sikerült visszanyernünk az önbecsülésünket! Végre értjük egymást. Huh, el se hinnéd! Groteszk egy sztori! Ti mi járatban? Akna elhelyezés?
- Jaja, Bence esti sétája. Nem bírt magával már, gondoltam lehozom még egy körre, hagy kolbászoljon. Nekem sem árt egy kis friss levegő. Szeretek sötétedésben flangálni, olyan más a világ.
- Igazad van. És mi újság veletek? Meló?
- Szokásos. Semmi extra, tudod. Azért egy szoliban nem történnek olyan izgalmas dolgok, mint mondjuk egy teázóban!
- Tessék? Ezt most hogy…?
- Valami rosszat mondtam?
- Ömm, nem csak, érdekes. Nekem a teázók…nos igen. Azok tényleg jó helyek.
- Melyik a kedvenced?
- A Pöttyös Bögre. Ismered?
- Látásból csak, d nem voltam még bent. Elég klassz az a retro design.
- Na, akkor majd…izé…
- Mi?
- Semmi, bocs. Nem tudom, mit akartam. Felejtsd el!
- Azt hittem, körbevezetnél. Meg ajánlanál is ott valamit, amit érdemes kipróbálni!
- Most ezt? Hogy?
- Beülhetnénk egyszer, ha van időd, meg persze kedved. Tudom is én, amikor épp nem válsz!
- Hülye – mosolygott rá. Szemében felizzott egy rég nem láttatott láng. Márk is elmosolyodott, és kicsit el is pirult.
- Felejtős?
- Azt nem mondtam! Végül is, annyit összefutunk az utcán, egyszerűbb lenne beszélgetni egy jó bögre forró csoki vagy tea mellett! Nos, lehet, akkor meg kéne adnod…a számod.
- Ühüm. Add a telód, bepötyögöm! Aztán csörrents meg, és meg is lesz a tiéd!
- Oké, tessék, üsd be – azzal átnyújtotta fekete érintőképernyősét.
- Kész. Akkor majd üzenj vagy valami, ha ráérsz! Nem is tartunk fel tovább.
- Rendben. Majd, találkozunk!
- Tiszta a cipőd?
- Fogjuk rá.
- Bocsi még egyszer.
- Megérte – mosolygott kajánul. Sziasztok!
- Hali!
Daninak igaza volt. Ha valami egyszer beindul, és valaki meghozza a döntést, akkor az univerzum a segítségére siet. Meg kell fogalmaznod a célt, meg kell tenni az első, ám legnehezebb lépést. Onnantól a sors melléd rendeli a szükséges „eszközöket”. A gépezet forog, jó jót hoz, és a felhők mögül előbukkan végre a napfény. Apródonként haladhatsz előre, míg nem egyszer eléred, amire vágysz. Szeretem Danit. Annyi mindent köszönhetek neki, és oly sok mindenre megtanított. Remélem egyszer én is olyan bölcs leszek, mint ő. Épp ideje szólnom neki, hogy jól vagyok, és megtettem, amit kért tőlem. Így elmélkedett Robi, miközben megérkezett barátja lakásához. Megnyomta a kapucsengőt, és feliramodott a lépcsőn. Az ajtó kinyílt, ám nem Dani nézett vele szembe.
- Szia, Dávid! Bocsánat a zavarásért!
- Robi! Nos, gondolom nem hozzám jöttél.
- Danit keresem. Itthon van?
- Igen, itthon.
- Bemehetek? Nem fogok sokáig…
- Mit akarsz?
- Meg akarom neki köszönni, hogy segített. Hogy felébresztett, és felrázott. Pár perc az egész.
- Biztos nem borítod ki, ugye? Mert azt nem fogom tűrni!
- Esküszöm! Kérlek Dávid, hagy beszéljek vele!
- Ki az Dé? – kiabált ki Dani a nappaliból.
- Máris megtudod – válaszolt neki. Akkor gyere beljebb! De rajtad tartom a szemem!
- Köszi! Nem fogok sokáig zavarni, tényleg.
- Csak nem a csajok jöt..
- Helló, Dani! Bocs a kései megjelenésért!
- Robi! Te itt? Minden oké?
- Hát, nem látod?
- Mármint?
- Nem érzed? Nézz csak meg jobban – kacsintott rá.
- Te ki vagy virulva! Teljesen…letisztult vagy. Mi történt?
- Elmesélem, ha biztos nem zavarok nagyon.
- Ülj le!
- Okés, de csak pár percre. Aztán megyek, mert még sok a teendőm. Dávid gyere te is légyszi! Szeretném, hogy halld!
- Persze-persze. Szóval?
- Nem fogom bő lére ereszteni. Miután itt jártam, rendesen kibuktam. Még egy picit sajnáltam magam, szitkozódtam, sírtam, és ordítottam felváltva. Míg nem mélyebbre már nem tudtam csúszni. Akkor pedig valami történt. Elkezdtem gondolkodni, mérlegelni, és elegem lett saját magamból. Felálltam, és elhatároztam, hogy rendbe teszem az életem. Először Emesével, aztán a családommal, és a barátokkal. A sors pedig mellém állt. Nem is hiszed mennyire!
- Ez nagyon jól hangzik.
- Mert az is! Emese előtt megnyíltam, és ő nem várt módon reagált.
- Nem akadt ki?
- Ellenkezőleg! Nevettünk az egészen, és helyre raktuk a dolgokat, a legapróbb részletekig. Kihámoztuk az okokat, és miérteket. Aztán ismét nagyot röhögtünk. Olyan oldalát ismertem meg, amit eddig nem. Hihetetlen az egész!
- És most?
- Elválunk, szépen csendben. Mindketten új életet kezdünk, de nem szakadunk el egymástól, mert a barátságunk csak most kezdődik.
- Lenyűgözöl.
- Neked köszönhetem! Mindig mellettem álltál, csak én nem mindig láttam tisztán. Ezért szeretném, ha megbocsátanád a sok butaságot, és gonoszságot, amit mondtam! Ne haragudj rám, kérlek! Már tisztán látok, és hálás vagyok neked.
- Nem kell! Mondtam neked, hogy segítek, ha szükséges. Akkor is, ha épp nem úgy érzed. Túl vagy rajta, az a lényeg!
- Hogyan tovább? – szólt közbe Dávid.
- El akarom mondani otthon is. Nem akarok több hazugságot. Elég fájdalmas lesz maga a válás ténye is nekik, de nem akarom elkenni még egy hazugsággal. Tudniuk kell! Itt az ideje, hogy ők is megértsék, és elfogadják. Különben nem tudnék tiszta lappal indulni.
- Ez nem lesz könnyű, ugye tudod!? Mindenre felkészültél?
- Remélem, azért nem lesz akkora kalamajka, mint anno nálad Danesz. Majd csak túlélem. Azért hívj, ha tudok segíteni! Meséld majd el, mi történt!
- Megígérem! Még valamit szeretnék mondani nektek!
- Hallgatunk – szólt ismét Dávid.
- Nagyon szeretlek Dani! Te mindig is különleges helyet fogsz elfoglalni a szívemben! Nálad értékesebb embert nem ismerek. Hálás vagyok neked, és remélem, egyszer majd viszonozhatom mindazt, amit tőled kaptam! Örülök, hogy boldog vagy, és van egy remek párod. Megérdemled!
- Köszönöm!
- Akartam, hogy ezt tudjátok. És képzeljétek, úgy érzem, hogy készen állok valaki újra. Azt hiszem, ismét bele tudok majd szeretni valakibe, ha a sors úgy hozza. Mindkettőtöknek azt kívánom, hogy legyetek együtt nagyon boldogok.
- Wow – mosolygott Dávid.
- Még hallotok felőlem. De csak jót! Most pedig, megyek. Vigyázzatok egymásra!
- Robi! Hálás vagyok, hogy eljöttél és elmondtad mindezt. Mindig megtalálsz, ne felejtsd el!
- Tudom Dani. Nem tűnök el, ígérem – azzal megölelték egymást. Sziasztok – lépett ki az ajtón.
Dani és Dávid egymásra mosolyogtak. Végre minden rendben, Robi egyenesbe került. Így a kettejük kapcsolatára sem lesz már negatív hatással. Már csak szegény Huba miatt kell aggódniuk. Vajon, mi lehet a fiúval?
Leültek a tv elé, átölelték egymást és magukra húzták a nagy plüss plédet. Arcuk összeért, simogatták egymás karját. A másik megnyugtató illata tovább növelte biztonságérzetüket. Jó együtt, háborítatlanul. Összetartoznak.
Kezdődött a Grace Klinika. Egy műsor, amit mindketten szerettek.
- Te nem vagy komplett Brigi! Flörtöltél Marcival – fakadt ki Tomi.
- Nem! Vagyis, magam sem tudom. Talán. Lehet!
- Áhj, magad alatt vágod a fát.
- Most miért mondod ezt?
- Tudjuk, hogy Marci totál rád van mozdulva. Nem fogja annyiban hagyni a dolgot. Most lehet, hogy kicsit békén hagy, mert taktikázik, de utána újra harcba megy. Hogy fogod leállítani?
- Jaj, már Tamás! Ne paráztass! Azért nincs itt semmi komoly dologról szó! Csak kicsit húztam az agyát szóban. Ennyi.
- És élvezted a helyzetet?
- Nos…
- Az igazat! Velem legyél őszinte!
- Igen, azt hiszem, feldobott a dolog. De csak mert az önbizalmamat, meg a hiúságomat lebezgette. Semmi több!
- Biztos vagy ebben?
- Mire célzol?
- Ezer éve ismerlek hugicám. Látom a szemed rebbenéséből is, hogy itt többről van szó.
- Mi több lenne már?
- Azt neked kell tudni! Élvezed a helyzetet, és a pasi valamit megmozgat benned. A tűzzel játszol, ugye tudod?!
- Mióta vagy te ilyen rikácsoló vénasszony?
- Jól van, oltogass csak! Tudod, hogy igazam van. Te leszbi vagy az ég szerelmére! Nem is akár mekkora. Van egy csodálatos párod, aki mindennél értékesebb! El ne játszd egy ilyen helyzet miatt!
- Ugyan! Elmondtam Livinek az incidenst. Nem vette fel, nem érdekli.
- Talán nem. Talán igen. Ne vegyél rá mérget, hogy olyan könnyű neki ezt elfogadnia! Nem értelek komolyan. Minek szórakozol?
- Nem szórakozom! Semmisem történt, mondtam már.
- Jó, de ha Marcin múlik, akkor fog. Most elkapatod, nem szabsz neki határt, és majd jól meglepődsz, mikor…
- Mikor? Fejezd csak be!
- Mikor az ágyában találod magad!
- Hülye vagy?
- Nem! Pasiból vagyok. Tudom, hogy amit akarunk, megszerezzük. Te meg nőből vagy. Nálatok a szexuális határok könnyebben eltolódnak.
- Úgy érted megcsalnám Livit? Ugye nem képzeled?!
- Nem. Nem tudom. Úgy értettem, hogy a nők többségének van elhajlása, kipróbálják sokan lánnyal. Esetedben viszont lehet, hogy a fallosz lájkolás irányába tolódik el! Ki tudja?
- Elmebeteg! Nem érdekelnek a pasik.
- Veszem észre. Hallgass rám! Ne csináld ezt tovább!
- Mégis mit?
- Mondd meg a főnöködnek világosan, hogy eddig, és nem tovább! Különben el fogod veszíteni az irányítást! Ne adj Isten, Líviát, ha elveszted a fejed.
- Nem fogom! Nincs itt semmi. Már bánom, hogy elfecsegtem. Most tisztára azt hiszed, hogy akarok valamit Marcitól, és hogy megcsalnám Líviát.
- Nem hiszem azt, csak féltelek. Ha a hormonok beindulnak, ott nem tud az ész irányítani! Nézz meg engem! Fiúval éltem hosszú ideig, de most lányba vagyok szerelmes! Az emberi lélek nem kiszámítható. Furcsa dolgok történhetnek.
- Nyugodj le! Nem fog történni! Értettem a szent beszédből. Most pedig megyek vissza dolgozni, köszi a kávét. Puszi.
- Rendben. Csak okosan! Szia Brig.
A NŐszirom szerkesztőségében a megszokott módon folyt a munka, kopogtak a klaviatúrák, csörögtek a telefonok, rohangáltak a lóti-futik, jött a postás, a grafikus a fejét törte a legújabb borító terveken, Brigi pedig vidáman süppedt bele forgó székébe.
Hamarosan kinyílt a főnök irodájának ajtaja és Marci feszült arckifejezéssel lépett elő. Ráncolta a homlokát, és tördelte az ujjait. Láthatóan gondterhelt volt. Brigi azonnal észrevette és nem állta meg szó nélkül.
- Baj van főnök? Kissé gyűrött vagy.
- Nem is tudom.
- Minden oké?
- Igazából nem, nincs. De egyelőre nem tudom…
- Ugyan már! A legközelebbi embered vagyok. Hátha tudok segíteni neked! Nagy a gáz?
- Lenyomtak minket! A konkurens lap. Nagyon ütős cikksorozattal jött ki. Vitte az eladási számot rendesen. Labdába sem rúghatunk ebben a hónapban! A részvényeseink eléggé mérgesek, és engem cseszegetnek, hogy azonnal hozzam vissza az olvasói számot!
- Ne már! Milyen cikket virítottak, hogy ennyire bejött?
- Homikat! Érted? A buzi témára álltak rá teljesen. Meleg barátok, meleg divattervezők, meleg séfek, minden, ami jó és minden ami meleg. Komolyan, behányok!
- Melegség. Merész.
- Ez még téma lehet nálunk? Kit érdekelnek a homokosok?! Menjenek buzulni ahova valók! Ezzel taszítottak le minket, nem tudom elhinni!
- Ühüm, már értem. Sajnos igen, ez még mindig elég felkapott téma. Elárulom neked, én is fontolgattam, hogy írok róla, csak nem mertem még előhozakodni vele neked!
- Rég meg kellett volna tenned! Akkor most nem lennénk ekkora szarban. Lerágott csont lenne, és ezek nem tudtak volna ekkorát robbantani vele. Sírjak vagy röhögjek? Buzik, homik, lyuktévesztők a címlapon! Hova fajul a világ?
- A múltkor nem fogalmaztál ennyire drasztikusan a témával kapcsolatban. Nem túlzod el kicsit?
- Alapjáraton nem érdekel. Kik nekem a buzik? Azt csinálnak tőlem, amit akarnak. De ne miattuk essen a lap értéke! Mert akkor, kihúzzák nálam a gyufát!
- Nem miattuk van. Mit tehetnek ők róla, hogy pont most rukkoltak elő vele a másik szerkesztőségben?
- Persze! Mert vonulgatnak, parádéznak, felkeltik a figyelmet!
- Már aki…
- Megveszik! Miattuk ugrott az eladási szám. Már nemcsak nők olvassák azt a szemetet, hanem a homik is. Tuti, hogy valami buzeráns dolgozik náluk, akinek eszébe jutott ez az egész. Még valami magyar hírességet is megszólaltatnak, sőt többet is a hetek folyamán. Olyat, aki ezt felvállalja hazánkban.
- Ne légy ilyen mérges! Pláne ne okold az embereket! Általánosítasz. És az nagy butaság.
- Ne gyere nekem ezzel! Mi vagy te, ENSZ nagykövet?
- Hát szerettem volna.
- Kérlek, rukkolj elő valami ütős ötlettel, hogy ez ne ismétlődhessen meg! Különben megnézhetjük magunkat! A részvényesek nem viccelnek! Fogják a pénzüket és elviszik.
- Egy gyengébb hónap miatt? Ne már!
- Hidd csak el! Másba fektetik be. A legmenőbb lap voltunk…mit voltunk?! Vagyunk! Nem tűröm a trónfosztást! Adok én a köcsögöknek!
- Marci, ne már! Annyira alpári vagy.
- Mit zavar? Talán szereted a buzikat? Nehogy már védjed itt őket!
- Nem, dehogy – futamodott meg. Leszegte fejét és elhallgatott. Marci a haját túrta feszültségében.
- Találjatok ki valamit! Most elmegyek, kiszellőztetem a fejem. Mire visszajövök, ötleteket akarok! Halljátok? – kiabált hangosan mindenkihez. Mindenki kapja össze magát, különben mind mentek az utcára! Törjétek a fejeteket! Kötelező! – azzal becsapta az ajtót.
Huba telefonja nem akarta abbahagyni a csörgést. Pedig ő épp a kádban mártózott. Élvezte, hogy a borókás-fahéjas olaj kényezteti bőrét, miközben a habok betakarják, egészen az álláig. Néha belemerült teljesen, hogy haját is megnedvesítse, majd ujjait arcán végighúzva nagyot sóhajtott. Valaki nagyon kitartóan hívja. Meg kell szakítania a relaxációt, pedig nagyon ráfért az előző esti társalgás után, amit a kétes üzletemberrel folytatott. Magára kapta türkiz kék flotir fürdőköpenyét és besietett a nappaliba, ahol mobilját hagyta. A kijelzőn Dani neve villódzott feltartóztathatatlanul.
- Haver, szia! Nagyon kitartó vagy!
- Helló, Hubi! Ne haragudj, de fontos lehet!
- Dehogy haragszom. Csak épp a kádból kászálódtam ki. Mondd, minden oké?
- Nos, ezt szeretném kérdezni én is. Utoljára akkor beszéltünk, amikor készültél a nagy beszélgetésre azzal a gennyládával!
- Igen. Azóta még nem tudtalak hívni. Minden rendben, túléltem, és jól vagyok! Sikerült vele megegyeznem. Azt hiszem nagyon határozott voltam, mert végül megfutamodott. Belátta, hogy jobb, ha nem húz újat egy reményvesztett homival!
- Na, jó, ezt mind tudom!
- Tudod?
- Igen. Hosszú lenne elmagyaráznom, de a képességeim mostanában kicsit megugrottak.
- Banyek! Bele látsz az életembe? Ne viccelj Danesz! A frászt hozod rám!
- Azért nem így megy! Viszont az elmondásod alapján, a látomásaim helyesek voltak.
- Látomásaid vannak? Kajak? Huh, te tényleg fejlődsz! Voltál valami reiki fejlesztésen azóta? Vagy, hogy működik ez? Újabb beavatási ceremónia?
- Hubi, ne rólam csevegjünk most! A képességeim maguktól indultak be, a reiki mesterem szerint valami felemelkedés várható a közeljövőben, és igen erős energiák csatornázódnak mostanában.
- Oké, meggyőztél, nem értem!
- Na, ugye! A lényeg, hogy álmom volt veled. Ne úgy értsd, hogy sima álom. Afféle jós-álom! Ilyenkor bele látok mások életébe, esetleges jövőjébe. Nem én irányítom, nem én választom meg, csak megtörténik!
- Nagyjából értem. Szóval akkor velem történt valami? Mi az, mit láttál?
- Jaj, barátom, vigyáznod kell magadra! A dolognak nincs vége! Nem ült el a vihar.
- Huh! Ezt, hogy érted? Nem tartja a szavát Fekete Péter? Ezt láttad?
- Őőm, nem egészen. Tudod, még a rossz kalózoknak is szent az adott szó. Ennek a maffiózónak is. Csakhogy hiába teszi meg, amit kértél, nem áll meg itt a dolog. Nem akarok bele avatkozni túlságosan, nehogy elrontsak valamit még jobban! Még én is totál járatlan vagyok ebben a látomásos világban!
- Beszélj már, kérlek! Mit várhatok? Mi leselkedik még rám? Azért van a képességed, hogy jóra használd. Akkor segíts ki, hogy elébe mehessek!
- Reméljük tényleg így valahogy működik!
- Akkor miért hívtál fel? Ha nem tudod, mi is van! Danesz felhúzol, most már komolyan!
- Jól van már! Összezavarodtam. Elmondom, amit tudok. Zétény lesz az, aki nem áll le! Nem tudom pontosan, hogy zajlik majd, mert ez nem olyan, mintha egy filmet néznék a tévében. Csak foszlányok, itt-ott homályos jelenetek. Az biztos, hogy Zétény kavar majd valamit. Láttalak téged sírni!
- Basszus! Ez nem túl jó hír. Épp megnyugodtam kicsit, hogy talán lezárul a sztori, és ha nem is rögtön, de lassacskán tovább léphetek.
- Muszáj volt beszélnem erről! Már egy-két ilyen jóslatom bejött, és marhára féltelek! Jó lenne, ha nagyon résen lennél most! Vigyázz magadra!
- Megpróbálok, de nem igazán tudom, mit kéne vagy mit nem kéne tennem! Mindaddig, míg helyzetbe nem kerülök.
- Ricsi? Vele mi van?
- Lementek a vizsgái, asszem egy van még neki, amiből halasztást kért. Szegénykém, hazament a családjához, és próbál pihenni. Ki van bukva teljesen. Nagyon félt, hogy mi lesz velem, meg a kapcsolatunkkal. De világosan megmondtam neki, hogy nem találkozhatunk egy ideig, az ő érdekében. Iszonyat nehéz most nekem is. Annyira hiányzik!
- Sajnálom! Tudok tenni valamit értetek?
- Áh, már ezzel is segítettél. Így nem süppedek bele a fotelba és hiszem azt, hogy elcsitult minden. Felvértezem magam lelkileg egy újabb összecsapásra. Kurva életbe! Már olyan jó volt azt hinni, hogy rendben lesz!
- Figyelj, én csak a pillanatnyi helyzethez mért lehetséges jövőt látom. Nem fix! Megváltozhat. Talán neked sem kéne ott maradnod! Gyere le hozzánk! Hagyd a francba pár napra a fővárost!
- Rendi vagy. Tudom, hogy menedéket adnátok, de te is tudod, hogy az csak kerülő lenne. Haza térve talán már akkorák lennének a hullámok, hogy azonnal bele fulladnék! Nem menekülhetek. Nem is akarok. Nem vagyok hajlandó többé megalkudni, és másoknak kiszolgáltatni magam! Nem tettem semmi rosszat. Küzdeni fogok magamért, és a szeretteimért. Az eszméinkért, amiken ti is osztoztok a csajokkal!
- Megértelek. Akkor tényleg nagyon-nagyon figyelj oda magadra! Azonnal értesíts, ha van valami! Ígérd meg!
- Úgy lesz. Köszönöm még egyszer, hogy törődsz velem! Jól esik, hogy beszéltünk, még akkor is, ha nem épp festői a jövőkép.
- Nem tudok, mit mondani. Féltelek én is.
- Ne aggódj! Túl fogom élni. Itt az idő barátom! Harcba megyek, és megnyerem! Most megyek, át kell terveznem a napomat. Bonnie is itt ugrál már, hogy pisilnie kell!
- Jól van, akkor majd dumálunk! Szia, Hubi.
- Ciao-ciao!
- Mindent elmondtál neki – kérdezte Dávid, aki mindent tudott szerelme aktuális álmáról.
- Nem egészen. Képtelen voltam rá. Berezeltem! Mi van, ha nem is fedi a valóságot az álmom? Nem akartam fölöslegesen paráztatni. Elég, ha tudja, hogy Zéténnyel még problémái lesznek!
- És, mit nem mondtál el?
- Azt, hogy Ricsi sem ússza meg ezt az egészet! Szerinted hibát követek el?
- Nem tudom. Gyere, bújj ide! Járatlan út ez most mindenkinek. Te megtetted, amit tudtál, és helyesnek gondoltál. Nem vagy mindenható! Majd ha kell, megyünk és segítünk, nem hagyjuk őket cserben!
- Szeretlek!
- Én is szeretlek – azzal szájon puszilta és erősen magához ölelte.
Brigi dús hajába markolva támasztotta fejét az asztalánál. Csak bámulta mereven a monitort, miközben fejében cikáztak a gondolatok. Vajon Marci kirohanása mennyire volt komoly? Tényleg ilyen gáz lenne a helyzet már egyetlen szarabb eladási hónap miatt? Lehet, hogy főnöke csak túlreagálja a helyzetet, és nincs is mitől tartaniuk. A részvényesek nem lehetnek ilyen fafejűek, hogy egy kisebb zökkenőnél már azt mondják, hogy kiveszik a pénzüket. Aztán újabb gondolatok férkőztek agyába. A főnök ilyen rideg és modortalan, ha melegekről van szó? Nem ilyennek ismerte meg. Aggasztóan eltorzult az arca, amikor szitkozódott. Ő is csak egy bigott, önző heteró lenne, aki másokat okol, és lehetséges bűnbakot lát a homókban? Nyugodtnak épp nem mondható eszme futtatása akkor ért véget, mikor három óra elteltével belépett főnökük az ajtón.
- Gyere be légyszí – szólt Brigihez, majd maga elé engedve beléptek irodájába. Ülj csak le – folytatta.
- Nos, hallgatlak!
- Szeretnék elnézést kérni tőled! Kicsit kiakadtam, és eltúloztam a dolgokat. Hirtelen jött az egész, felkaptam a vizet. Nem rajtatok akartam leverni a dolgot, de sajnos, amit mondtam az úgy van!
- Ki rúgsz mindenkit?
- Nem, dehogy! Viszont muszáj lesz jó ötletekkel előállnotok, különben tényleg nagy fosban maradunk. A konkurencia ezzel a sorozattal bebiztosította magát jó pár hónapra! Nem tudom, mivel lehetne vissza venni a vezető szerepet.
- Mindent meg fogunk tenni, hogy találjunk megoldást. Bízz a csapatban, eddig is remekül dolgozott! Kreatívak, és képesek megújulni! Felnőnek a feladathoz.
- Bízom benne! És benned még inkább. Ne haragudj rám, hogy annyi baromságot összehordtam! Egyáltalán nem tehetsz róla, hogy beütött ez. A melegek elénk kerültek, ennyi – mosolygott.
- Nem haragszom! Bár nem voltál valami vonzó abban a szituációban. Kimondottan megijesztettél.
- Vonzó? Mert más szituációban?
- Már megint azt hallod meg, aminek semmi hangsúlya! Marci, te javíthatatlan vagy – nevetett rá.
- Megkérhetlek valamire?
- Mondd csak!
- Megnyomkodnád kicsit a nyakam? Teljesen bele állt az ideg. Alig bírom mozdítani! A fejem már kitisztult a friss levegőn, de egy merő görcs a vállam környéke.
- Na, jó! Ne szenvedj itt nekem! Állítólag remekül masszírozok – azzal a férfi mögé állt, és finom, de erős ujjaival mélyen Marci csuklyás izmába hatolt. Először kisebb lazító mozdulatokkal, majd erős szétválasztó mozgásokkal oldotta a görcsöt. Azzal persze nem számolt, hogy egy másik helyen, egy másféle görcsöt indít be, ami kicsit sem ártatlan.
- Ohh, ez nagyon, nagyon kellemes! Remek kezeid vannak. Már érzem is, ahogy bizsereg az egész, és megy ki a feszültség. Kérlek, ne hagyd abba!
- Ne kéjelegj itt nekem! – viccelődött.
- Annyira…teljesen… - nyökögte, miközben nagy, erős, férfias kezeit rátette Brigi finom ujjaira, ahogy az a lapockáit kényeztette éppen.
Megfogta, és hátulról előre húzta a lányt, aki valósággal megrészegült a mozdulattól. Lábai megremegtek, nyakán az ütőér kidagadt, majd erőtlenül omlott a férfi ölébe. Nem értette, mi történik, csak nézett a rá meredő sötét barna szempárra, levegő után kapkodott, és tudta, hogy túllépte a megengedhető határt. Most azonnal fel kell pattannia, és elhagynia az irodát. De képtelen volt rá. Minden ereje elszállt, Marci pedig egyre közelebb, és közelebb hajolt hozzá. Maszkulin illata bombaként áradt szét orrában. Forrt a vérük, és Brigi érezte, hogy elveszett. Tominak volt igaza. Ebben a pillanatban azonban még ez a gondolat sem volt képes visszarántani a valóságba. Heves csókolózásba kezdtek.