2/15

Tizenötödik fejezet

Vallomások

-          Jó reggelt, Kincsem! Hogy aludtál? – kérdezte Livit édesanyja.

-          Nem is tudom Muti. Eléggé kibuktam. Nem emlékszem, hogy álmodtam-e valamit. Örülök, hogy tudtam egyáltalán aludni. Köszönöm, hogy mellettem voltatok, és nem kérdeztetek egy szót sem.

-          De ma már szeretnénk megtudni, mi történt veled – lépett be apja a szobába.

-          Szia, Papi! Tudom, hogy aggódtok, és természetesen el is mondom, mi történt. Nem véletlenül jöttem haza. Szükségem van rátok. Csak tegnap még képtelen lettem volna egy szót is kinyögni. Most sem jobb, csak legalább meg tudok szólalni.

-          Értettük mi, azért nem is faggattunk. Majd amikor te úgy érzed, beszélsz róla – folytatta anyja.

-          Van kávé?

-          Persze, főztem neked, a kedvenc tibetidből! Hozom is, tejszínhabbal – nyugtatta apja.

-          Köszönöm. Olyan jó most itthon veletek! Nem baj, ha maradok pár napot?

-          Dehogy baj. Nagyon örülünk neked Kicsikém. Majd beszélgetünk sokat, játszol a kutyával, sütünk-főzünk, apáddal bevásárolsz, meghívjuk Daniékat, vagy akit szeretnél. Jó lesz?

-          Nem vágyom társaságra, de a többi jól hangzik. Danesz valószínű amúgy is fel fog keresni hamarosan.

-          Tessék a kávé! Nagy bögrében, amit még Párizsból hoztál.

-          Kösz apus – szürcsölt bele gyorsan. Szóval, ami miatt így kiborultam… Nem fogok nagyon kertelni, jobb, ha a lényeget mondom. Brigi.

-          Igen, sejtettük. Mi történt köztetek?

-          Megcsalt.

-          Tessék?

-          Egy férfival! Aki ráadásul a főnöke!

-          Mi? Ezt nem…. Micsoda?

-          Az nem lehet! Hogy lehet? Ez…ez….

-          Higgyétek el, így történt! Ő maga vallotta be, és mesélte el. Nem értem az egészet, nem tudom megemészteni! Padlót fogtam.

-          De hát miért tette? Hogy történt? És egyáltalán! Szeretitek egymást!

-          Gyűlölöm!

-          Akkor is. Ez valami rossz vicc! Miért csinált ilyet?

-          Azt állítja, nem tudja, egyszerűen elragadta a hév, valami megmagyarázhatatlan erő, és képtelen volt ellenállni. Nem tudott parancsolni magának!

-          Úr Isten!

-          Én ezt nem tudom elhinni! Nem tartottak fegyvert a fejéhez. Egy férfival? Ezt nem is értem! Nem tudok ezzel mit kezdeni! Annyira szerettem őt, és ő is engem! Jaj, anya, miért csinálta? Apuuu, hogy volt képes erre – és újra zokogásban tört ki.

-          Nem tudom Livi! Talán tényleg nem tudatosan tette. Sőt biztos, hogy nem! Annyira szeret, nem akarna szándékosan bántani.

-          Akkor miért? Én ebbe beledöglök, annyira fáj!

-          Elhiszem! Ilyenkor az ember nem tud, mit lépni. Muszáj kicsit megnyugodnod, és csak aztán szabad foglalkozni vele! Adj időt a dolgoknak!

-          Kihajítottam a francba. Látni sem akarom. Gyűlölöm! Mindent tönkre tett! Az egész életemet, és a szerelembe vetett hitem. Elvett mindent! Azt hittem ő lesz, akivel leélek hosszú-hosszú éveket! Aki mellett nyugodtan és biztonságban telhet majd az idő. Annyira klappolt minden! Kiegészítettük egymást, jól megvoltunk. Közös volt már az életünk. Nem teheti ezt! Nem lett volna szabad!

-          Ne hagyd, hogy eltemessen ez a lavina! Erős vagy. Nagyon fájdalmas, de valahogy erre is lesz megoldás.

-          Megoldás apu? Igen, az, hogy szakítunk. Más megoldás nincs. Nem fogom ezt megbocsátani neki soha. Soha! Megcsalt, megszégyenített, elpusztította a kapcsolatunkat!

-          Várj pár napot, maradj itthon velünk, aztán hozz döntést. Idő kell a gondolkodásra.

-          Hogy érted? Szerinted nem kéne azonnal elfelejtenem, és kizárnom az életemből?

-          Tudom, hogy nagy bűnt követett el. De azt is tudom, sőt biztos vagyok benne, hogy szeret téged! Annyi nehézségen vagytok túl együtt. Mi is nagyon szeretjük őt, és tudom, hogy még te is. Azért fáj ennyire!

-          Nem foghatod az ő pártját anya!

-          Mindig a te oldaladon állok, ezt hidd el nekem! Csak én higgadtabb vagyok nálad. Az élet néha nagyon kemény helyzeteket produkál! Emlékezz tavaly ilyenkor rám és rád! Az egészre, mire el tudtam fogadni. Briginek szerves része volt benne. Az emberek gyarlók, esendőek, és sokszor gyengék. Te bizonyítottad be nekem, hogy csak a szeretet számít, és mindig van újrakezdés. Nem adhatjuk fel, ha szeretünk valakit.

-          Nem akarom szeretni. Hányok tőle. Utálom! Látni sem akarom soha az életben többet. Olyan életet, párt akartam magamnak, amilyenek ti vagytok. Békében, szeretetben neveltetek fel. Ha egyszer lehetne gyerekem, ilyen életet akarnék neki, mint nekem volt. Azt hittem, Brigi lesz hozzá a társam. Annyira rossz! Megfulladok – sírt tovább.

-          Mi sem vagyunk azért tökéletes család, és minta pár. Mindenki életében vannak…

-          Ti sosem tettetek volna ilyet egymással. De ő megtette! Nem számítottam neki.

-          Laci? El kéne mondanunk.

-          Talán igazad van Kata. Lehet, hogy most célszerű lenne.

-          Miről beszéltek? Mit kell elmondanotok?

Huba kipihenten és meglepően nyugodtan ébredt. Nem forgolódott szokásához híven, a lepedő alig volt gyűrött alatta. Kinyitotta szemeit, és könnyűnek, vidámnak érezte magát. Eleinte nem is értette ezt az indokolatlan jó érzést. Ebben a helyzetben morcosan és karikás szemekkel kellett volna ébrednie. Aztán képek villantak be agyába. Furcsa, szürreális pillanatok, amelyek legalább annyira tűntek álomnak, mint amennyire valóságnak. Egyre több kocka jutott eszébe, és újra kellemes érzés járta át egész testét. Beugrott Dani arca, az, hogy találkoztak az éjjel folyamán. Hiszen az lehetetlen. Huba mosolygott. Biztosan mókolt valamit velem ez a srác. Nyújtózott egy óriásit, majd kikecmergett ágyából. Fogat mosott, ivott egy pohár friss narancslevet és felhívta barátját. Mindenre fény derült. Dani elmesélte, hogyan csatornázott neki energiát, és ő maga hogyan élte meg. Boldog volt, hogy Hubához tényleg eljutott ez az energetikai minőség, és így segítségére lehetett. Mert hitte, hogy többet is merít belőle, mint egy jó alvás. Megköszönte barátjának a nem mindennapi közbenjárást, és beszélgettek még pár percet. Sok ideje nem volt Daninak, mert nyitnia kellett a Zugot. Ismét megkérte Hubát, hogy az nagyon megfontoltan cselekedjen, és ne rontson dúvad módjára a Fekete családnak. Jobb, ha kivár, és elfogadja az Univerzum segítségét. A szférák kinyíltak, innentől az események felgyorsulnak, és talán nem várt fordulatokat is vesznek. Nem csak nála, mindenkinél. Riadalomban a zsonglőr egy tányért is eltör, de nyugalomban tizet is képes mozgásban tartani. Tehát belülről, középről kell, figyelje az eseményeket. Hagynia kell lelassulni a feléje közeledő csapásokat. Megáll az idő, és ő képes lesz egyenként megharcolni a felé száguldó gondokkal. Amitől eddig félt, az lesz számára a felemelkedés elhozója. Ami rettegésben tartotta, új utat mutat. Az új mindig bömbölve születik, és a hangzavar riadalmat kelt. De minden újjászületés várt, és áldásos, ha az ember ráeszmél a születő csodára. Ne félj többé! Javasolta Dani, majd boldogan búcsúztak egymástól.

Brigi zaklatottan, sírva, szipogva, vérvörös szemekkel mesélte el Tominak sztoriját. A fiú nem akarta elhinni a történteket. Rosszul érezte magát, hogy fecsegése beigazolódott. Nem számított rá, hogy tényleg így lehet. Csak kicsit észhez szerette volna téríteni unokatestvérét, most mégis úgy érezte, mintha az ő keze is benne lenne. Pedig erről csakis Brigi és Marci tehetett. Tomi gyomra tűhegynyire zsugorodott a hallottaktól, és kiverte a veríték. Nem tudta eldönteni, hogy sajnálja a lányt vagy ráripakodjon, hogy tehetett ekkora őrültséget. Higgadt szeretett volna maradni, de nem tudott. Mélyen megérintette a téma, mivel már őt is megcsalták élete során. Végül a szíve győzedelmeskedett. Valószínűleg épp elegen fogják emiatt Brigit pellengérre állítani, neki kötelessége vigasztalnia. Akár mekkora fájdalmat is okozott most szerelmének, mégis csak az ő rokona. Magához ölelte a lányt, aki se enni, se inni, se dolgozni, és létezni nem tudott a történtek óta. Összetört teljesen. Röviden elmondta neki, hogy elítéli, amit tett, és nem is érti, miért volt erre szükség., de mindenki megbotlik egyszer, bárkivel megtörténhet, hogy nagyot hibázik. Nem az ő feladata emiatt pálcát törni felette, így mellette áll. A lánynak jól esett, hogy talált egy embert, aki a tette ellenére képes vele lenni. Talán ő lesz az egyetlen, akire számíthat ebben a helyzetben. Görcsösen kapaszkodott a fiúba, és teljesen eláztatta pólóját könnyeivel.

A nap hátralévő részében csak beszélgettek és próbálták megfejteni Brigi ellágyulásának okát. Kevés sikerrel. A lány meg volt róla győződve, hogy nem táplál gyengéd érzelmeket Marci iránt, és alapjában továbbra sem vonzódik a férfiakhoz. Valami azonban akkor, ott elvette az eszét. Talán az ismeretlen utáni vágy, talán csak a biokémia játéka volt az egész. Ha lehetne, visszacsinálná az egészet, de erre senki sem képes. Vezekelnie kell, vállalnia tette következményét. Meg kell találnia a Livihez visszavezető utat, és be kell bizonyítania, hogy a történtek ellenére van közös jövőjük. Szereti, mindennél jobban. Vele akarja leélni az életét. Ő a mindene, és ő a minden neki ebben a világban. Tomi azt tanácsolta, ne adja fel. Ahogy az idő telik, talán halványodik a harag, és egyszer egy szép napon Livi újra meghallgatja őt. Nem lesz könnyű és gyors folyamat, de ha két ember annyira szereti egymást, mint ők, akkor igenis képesek újra rátalálni az útra. Az ő kapcsolatuk annyira meseszerűen alakult, és olyan zökkenőmentesen szinte, hogy a Sors úgy gondolta, közbeszól. Mielőtt még bele kényelmesednének a boldogságba. Megtörtént a visszavonhatatlan, elkövette a hibát. És eljött a próba, mely mindkettőjük számára iszonyatosan nehéz, és embert próbáló. Ha kiállják, talán az érte járó jutalom is fölözni fog minden eddigit. Így vélekedett Tamás, és ezzel kicsit erőre bírta uncsitesóját. Még egy almát is sikerült vele megetetnie, és pár korty tea is elfogyott végre.

A délután folyamán Dávid is felhívta telefonon. Annyit kért, hogy találkozzanak, beszélgessenek kicsit. A hangja megnyugtató volt, így Brigi megörült, hogy nem fordultak el tőle a fiúk, és talán tényleg lesz kiút ebből. Felhívta a NŐszirom irodájában Marcit, és megkérte, készítse elő a papírjait, mert felmond. A férfi nem értette a helyzetet, kiabált a telefonban és magyarázatot követelt. Brigi letette, és felhívta a cég jogászát, hogy előkészíttesse hivatalosan a felmondását. Nincs más választása. Ez a minimum ebben a helyzetben. Képtelen lenne nap, mint nap nézni azt az embert, aki miatt –bár ő is kellett hozzá- ebbe a helyzetbe került. Lívia elé sem állhat úgy, hogy még mindig Marcival tölti a napja nagy részét. Hogyan hinne akkor neki, hogy változtatni akar, és új utat keres kettejük számára? Ideje a nagy váltásnak, és a pihenés is ráfér. Ebben az állapotában úgysem tudna dolgozni, és lépést tartani a versenyben, amit a konkurencia diktál. Rendeznie kell a dolgokat, és menteni, amit még lehet. A cuccaiért beküldte Tomit, és megkérte az egyik munkatársnőjét, hogy tegyen mindent össze, mire a fiú megy. A felmondását innentől a jogásszal intéztette. Marci nem vette jó néven. Úgy érezte, cserbenhagyja őt és a lapot. Nem fogadta el férfiként problémának ezt a kis szösszenetet kettejük között. Számára ez nem jelentett volna gondot a közös munkában. A másik oldal érzései pedig nem érdekelték.

Huba megfogadva barátja tanácsát, nem rohant az események elé. Úgy érezte, itt az ideje emberek közé mennie, és kikapcsolódnia. Felhívta spinning edzőjét, és hely után érdeklődött a késő délutáni órára. Nagy örömére volt szabad bringa, így hosszú idő után újra elővette bélelt biciklis nadrágját, SPD-s Nike cipőjét, a kedvenc törölközőjét, és bepakolt a sporttáskába. Mosolyogva lépett be a fitness terembe, ahol Yvett, az edző széles mosollyal fogadta. Érdeklődött, hogy létéről, könnyed kérdésekkel biztosította arról, hogy tényleg örül a tanárnak. Ezután félrehívta, és csak annyit kérdezett tőle, hogy van a pletykák kereszttüzében? Huba elmondta dióhéjban az igazságot. Azt, hogy valóban meleg, de semmi esetre sem pedofil, és semmi köze a Fekete családhoz. Elmesélte, hogy kénytelen volt otthagyni munkahelyét, és valószínűleg hivatását is. Az edző támogatólag megölelte, és bevezette a terembe. A többiek közül már jó páran beállították a bicajokat, és egyes kéztartásban tekertek. Üdvözölték Hubát, néhányan külön is odamentek pár szó erejéig, és biztosították a viszontlátás öröméről. Végre újra jól érezte magát az emberek között. Mióta nem járt tekerni, a spinning igazi térhódításon ment keresztül. Már nem csak csajok hajtották zömmel a pedálokat, hanem legalább annyi pasi is. Igazi divattá vált az egészség- és sportkedvelők körében. Elszállt a félelme, és amitől rettegett, most új fényben tűnt fel. Az emberek nem is mind barmok. Egyáltalán nem érdekli őket a pletyka, sem a csámcsogás rajta. Ismerik, és kedvelik őt annyira, hogy tiszteletben tartsák, és megadják a lehetőséget, hogy annyit és akkor mondjon, amennyit, és ahogy akar. Kezdetét vette a pörgés. A bevezető kör hét perce után a legvidámabb trance zenékre hajtották a bringákat. A fiú érezte minden sejtében az életet, a kitartást, a küzdést, az erőt, az energiát. Valósággal izzott a teste a nyolc percig tartó síkfutásban, ömlött a verejtéke, de imádta. Élek! Újra élek, és mindenre képes vagyok. Imádom ezt a sportot. Imádom a barátaimat. Imádok élni!

-          Hogy vagy – kezdte Dávid nagyon egyszerűen a beszélgetést.

-          Iszonyatosan – felelte Brigi kisírt szemekkel.

-          Tudod ugye, hogy ez most iszonyatos nehéz helyzet mindenkinek? Egy társaság vagyunk, barátként szeretjük egymást, titeket.

-          Tudom. Mindent tönkre tettem! Elcsesztem az egészet. Elvesztettem Livit, és szétbombáztam a közös társaságot is. Nem is értem, hogy tudsz még szóba állni velem.

-          Nos, mert talán még hiszek az életben.

-          Hinni? Miben? Nem tudom visszacsinálni. Nem pörgethetem vissza az idő kerekét. Azt se tudom, érdemes-e még élnem. Se szerelmem, se barátaim, se munkám. Akkora egy barom vagyok. Dávid még csak meg sem tudom magyarázni, miért tettem. Még magamnak sem tudom megmondani, vagy megvallani, hogy miért. Elborult az agyam, és megtettem. Nem szerelemből, nem mert a férfiakhoz vonzódom, nem mert ki akartam próbálni. Megbolondultam!

-          Megbántad?

-          Viccelsz? Abban a szent pillanatban, ahogy magamhoz tértem. Hirtelen minden kitisztult, úgy éreztem magam, mint akit megerőszakoltak, és magához tér. Világossá vált, mi történt, és hihetetlen volt, hogy tényleg velem. Elfogott a hányinger, és azonnal rohantam ki a mosdóba. Utána pedig haza. Azóta be se tudtam lépni a Nősziromba. Felmondtam, és a holmimat is Tomival hozattam el. Nem tudom, mihez kezdjek.

-          Valami elképzelésed csak van.

-          Nem akarom elveszíteni Livit, de félek, hogy már késő.

-          Sohasem az. Talán van még esélyed.

-          Ugyan! Te megbocsátanál Daninak, ha megcsalna?

-          Igen.

-          Hogy?

-          Meg kell vallanom valamit. Egyszer megcsaltam őt.

-          Tessék? Most, most ugye viccelsz? Tud róla?

-          Persze, hogy tud. Nem viccelek. A kapcsolatunk elején történt, épp csak jártunk, nem volt még szex köztünk. Bár már éreztem, hogy kötődöm hozzá, és komolyan gondolom vele a dolgot, mégis sikerült az exemmel összekeverednem. Baráti találkozónak indult, hogy beszélgessünk, kivel mi a helyzet. Elragadtak a régi emlékek, és lefeküdtünk. Danival még el sem kezdődött, máris elszartam.

-          Akkor? Hogy-hogy?

-          Őszinte voltam. Elmondtam neki az érzéseimet. Azt, hogy nagyon kedvelem, hajlok afelé, hogy megszeressem. Biztosítottam, hogy tervezek vele, amennyiben képes nekem megbocsátani valamit. Akkor elmondtam, hogy az előző kapcsolatom végül is még tart. Tartott. Mert másnap reggel végérvényesen eldöntöttem, hogy soha többet.

-          Erről nem is tudtam. Mit felelt Dani?

-          Nem mondom, hogy örült. Mérges lett, de azt mondta, mivel még nem feküdtünk le, mondjuk úgy, ez nem megcsalás. Aztán közölte, hogy innentől nincs több húzásom. Ha rajta kívül mással is akarok ismerkedni, mondjam meg kerek perec, mert erre ő nem vevő. Akkor inkább ne fárasszuk egymást. Én pedig abban a pillanatban szerettem meg. Elszánt volt a tekintete, igaz, mégis teli bölcsességgel és szeretettel. Azóta kitartok mellette, tűzön-vízen át. Robi felbukkanása sem volt könnyű szitu, de megbízunk egymásban. Szeretem és ő is engem. Szóval, ha megcsalna, megbocsátanám. Egyszer. Mert tudom, hogy nem vagyunk tökéletesek. Hibázhatunk. Én is megtettem. Nem török pálcát senki felett. Ezért vagyok itt veled Brigi, emberek vagyunk. Tökéletlen benga kis lények, tele érzésekkel.

-          Annyira szeretlek! Meg Danit is. Olyan jók vagytok. Köszönöm, hogy elmondtad ezt nekem, és hogy itt vagy velem.

-          Megteszem, amit lehet. Segítek. Vegyél egy nagy levegőt, és szedd össze magad! Vissza kell szerezned Livi bizalmát. Utána pedig a szerelmét. Bár hiszem, hogy még mindig ott pislákol a láng a lelkében.

-          Nézz rám, egy roncs vagyok. Hogyan fogjak neki?

-          Idő, idő, idő. Először is várnod kell, míg Livi megnyugszik, és önmagára talál. Beszélget a szüleivel, velünk, és újra gondolkodni kezd majd. Eszébe fog jutni, mit jelentesz neki. Majd akkor léphetsz. Kezdetben csak egy baráti beszélgetést kezdeményezz. Aztán kiderül a többi. Addig viszont magadat kell rendbe tenni. Kívül, de legfőképpen belül. Kétség kívül hatásosabb lenne, ha roncsként látna, de szerintem így is tudja, hogy ki vagy rendesen. Gondolom, mikor elzavart sem festettél már fényesen.

-          Finoman fogalmazol. Értelek, azt hiszem. Talpra kell állnom, és új emberként oda mennem, de mégis aként, akibe anno beleszeretett.

-          Pontosan.

-          Jahj, de nehéz ez! Mi van, ha nem sikerül? Mi lesz, ha megint elzavar?

-          Akkor újra megpróbálod. És újra, meg újra. Ha igazán szereted.

-          Szeretem!

-          Akkor nem lehet kétség benned. Nem adhatod fel. Nincs más alternatíva, mint hogy visszakapd! Most pedig nyomás a fürdőbe! Merülj el a kádban, kapcsolj ki, és találd ki a következő lépést. Ne süllyedj el az önmarcangolásban. Most arra kár időt vesztegetni. Minél előbb vissza kell állnia a rendnek.  Bizonyíts magadnak, és a sorsnak is. Akkor melléd fogja rendelni a kapaszkodókat.

-          Hagy öleljelek meg!

-          Büdös vagy!

-          Szemééééét. Annyira imádlak. Köszönöm. Nagyon-nagyon-nagyon.

-          Én is téged. Most megyek, kiderítem, mi a helyzet az én auramágusommal. Puszi.

Lívia nem akart hinni a fülének. Teljesen letaglózott szülei vallomásától. Mindhárman könnyekben törtek ki. A súlyos teher régóta nyomta szülei vállát, akik most úgy érezték, ideje elmondaniuk. Mert az emberek nem mindig cselekednek helyesen. Történnek mindent megváltoztató dolgok. Melyek után már semmi sem a régi. Ám, ha két ember igazán szereti egymást, akkor van kiút. Kemény munka visszaszerezni a megbecsülést, a bizalmat, de lehetséges. Jár egy második esély. Garancia sosincs, hisz az élet kiszámíthatatlan egy társasjáték. Néha mégis megéri kockáztatni. Szüleinek sikerült, újra egymásra találtak. Pedig akkor azt hitte édesapja, hogy ezt képtelen megbocsátani feleségének. Ennek már húsz éve, mégis élesen élt bennük. Meg tanulták kezelni, és tovább léptek. „Akad, amit nem gyógyít meg az idő sem.” Az emberek mégis képesek rá. Egymást meggyógyítani, feléleszteni. Szerelemmel. Tiszta, mélyről jövő szeretettel. És tisztelettel. A recept hozzávalói megvannak, de a kivitelezés egyénre szabott, bonyolult, és a végtermék mindig bizonytalan. Ki-ki maga dönti el, hogy vállalja-e a kockázatot, és megbízik-e újra a másikban.