2/16

Tizenhatodik fejezet

Mosolyok és pofonok

-          Milyen a pizzád Robi – kérdezte Márk mosolyogva.

-          Fincsi. A gyros tál?

-          Nagyon jó. Pont, ahogy szeretem. No, de most már mesélj! Túl vagy rajta, igaz?

-          Igen, elmondtam, de csak anyunak. Apának képtelen voltam még. Lehet, hogy anya fogja tálalni.

-          Mit mondott? Hogy reagált? Mesélj már!

-          Zzz, nem volt egyszerű, mire kinyögtem. Először a válást…annak voltaképpen örült.

-          Micsoda – nevetett fel.

-          Tudod, meséltem, hogy eredendően nem bírta annyira Emesét. Azt az Emesét, aki amúgy tényleg idegesítő. A másik oldalát, az újat meg nem ismeri. Szóval. mikor közöltem, hogy válunk. csak annyit kérdezett, hogy haza költözöm-e, meg, hogy mi lesz a munkámmal. Mondtam, hogy valószínűleg igen, visszajövök. Munkát meg majd találok újra.

-          Aztán jött a frankó rész?

-          Ahogy mondod. Persze még húztam a dolgot, elmondtam, hogy korai volt az esküvő, meg nem voltam még akkor kiforrva, azt hittem ez a jó döntés, meg hasonlók. Ő meg bólogatott, mert végül is, már akkor mondta, hogy elkapkodjuk. Minek házasodni ilyen fiatalon, ennyi ismeretség után. Csak ő ugye nem tudta, hogy menekülök az egészbe.

-          Önmagad elől.

-          Ja-ja. Próbáltam rávezetni, hogy a háttérben más is húzódik. Ami miatt így döntöttem. Kezdett neki derengeni valami, és az volt a következő kérdése, hogy belezúgtam-e egy másik lányba. Na, itt szakadt el bennem valami.

-          Hupsz. Mit mondtál?

-          Rávágtam, hogy „Nem, meleg vagyok!”

-          Te nem vagy komplett. Őrült!

-          Mit tehettem volna? Már majd egy órája csűrtem-csavartam. Megfojtott már az érzés, szabadulni akartam végre a tehertől.

-          Ne csigázz. Mi volt a reakciója?

-          Felhúzta mindkét szemöldökét, eltátotta a száját, és azt kérdezte, „Biztos?”.

-          Ehhjha!

-          Erre mondtam, hogy biztos anya, és nem tudok ellene tenni. Felállt. Azt hittem el kezd kiabálni, vagy sipítozni, vagy kirohan felhívni apámat, vagy behozza a bőröndöm, hogy minden cuccom tüntessem el, meg ilyenek. De nem. Oda sétált a konyhapulthoz, engedett magának egy pohár vizet, nagyot kortyolt, és visszaült velem szembe. Rám nézett, és azt mondta, „akkor most már mesélj”!

-          Berosálok! Ilyen lazán ment? Ennyi?

-          Igen. Én sem akartam elhinni. Eddig csak durvább coming-out-os sztorikat hallottam. Erre anyám tök higgadtan, mintha mi sem lenne természetesebb, beszélgetni kezdett velem!

-          Se sírás, se ölelés, semmi?

-          Semmi. Jó sosem volt egy nagyon bújós, meg érzelgős fajta. Valahogy ilyennek született, vagy így nevelték, nem tudom. Nagyon szeretett, meg szeret, de nem babusgatott agyon kicsinek sem. Meglepődtem mégis. Érted, volt Zsuzsi, megnősültem, gyereket akartam, aztán közlöm, hogy meleg vagyok. Minimum vártam volna, hogy leesik a székről.

-          Nagy arc a mamád!

-          Így is mondhatjuk. Én kicsit megijedtem, hogy nem esett le neki, és később fog kitörni. Elmegyek, és összeomlik, vagy kifakad, tör-zúz majd.

-          Ugye nem?

-          Nem. Másnap felhívott, hogy menjek ám haza ebédre, mert főzi a kedvencemet. Apa akkor is dolgozott. Ismét beszélgettünk egy nagyot. Közben már azért megjegyezte, hogy ezt nem gondolta volna, de igazából eleget tud a világról, nem fog emiatt elfordulni tőlem. Sőt, semmi baja nincs az egésszel, csak azt kéri, hogy ne éljek meggondolatlanul, és vigyázzak a betegségekkel. Utána mondta, hogy apát bízzam csak rá, majd ő tudja, hogy és mikor lehet tálalni ezt neki.

-          Szimpatikus így látatlanban is.

-          Nekem kicsit még fura ez a helyzet. Nagyobb robbanásra számítottam. Annyit őrlődtem, agyaltam, kattogtam ezeken heteket és hónapokat. Mi lenne, ha kiderülne rólam? Mit szólnának az emberek? Képes leszek-e valaha bármilyen szinten is vállalni? Amikor meg arra gondolatam, hogy ezt a szüleimmel kelljen megvitatnom, azonnal a hideg rázott, és kiszáradt a torkom, már csak a gondolattól is. Erre anyám totál abnormális módon, jól reagálja le. A franc se érti az embereket! Most olyan furi a tudat, hogy tudja. Meg, hogy nem volt belőle gáz.

-          Akkor örülj te dinka! Ennél jobb nem is történhetett volna! Anyukád tudja, elfogad, szeret. Vannak barátaid, és van…izé.

-          Van…mizé?

-          Egy kutya is, aki nagyon kedvel. Bence!

-          Óh, értem már. Akkor együnk, mert Bence haragos lesz, ha megváratjuk. Meddig adott kimenőt neked?

-          Ráérek, nyugi. Megkértem a húgom, hogy vigye le sétálni este. Nem tudsz lerázni.

-          Nem is szeretnélek. Nagyon nem – mosolygott sejtelmesen.

-          Kajcsi után séta, aztán mozi? Benne vagy?

-          Mit nézünk?

-          Üvegtigris? Eddig jókat hallottam róla.

-          Jöhet! Nekem is csupa vicceset meséltek. Legalább nem valami romantikus nyáladzásra akarsz bevinni.

-          Nézd már! Nem vagy romantikus alkat?

-          Ha kihozzák belőlem. És te?

-          Szintén. De az állatot is kihozhatják.

-          Milyen állatot?

-          A tigrist. Üvegtigrist!

-          Vagy a papírkutyát?

-          De hülye vagy! Mindig megnevettetsz. Bírom a fejed te bolond.

-          Én jobban a tiéd – kacsintott rá, majd ráharapott egy ropogós olajbogyóra.

A Pöttyös Bögre félig volt csak vendégekkel. A fiatalok mellett idősebb párok is kényelmesen kortyolgatták italaikat. Dávid és Dani szemügyre vette az embereket. Egy író is jár a Pöttyösbe, aki mindig az üveg mellé ül, hogy lássa a kinti jövés-menést. Laptopján folyamatosan dolgozik. Arca hol mosolygós, hol rettentően koncentrál, néha aggódó. Mindig leolvasható róla, éppen milyen történetet kreál. Középkorú férfi, amolyan művészlélek. Már beszélgettek is vele néhányszor, innen tudták, hogy regényeket ír. Tőle pár asztalra ül a város híres, vagy hírhedt playmate-je, az igéző kék szemű szőke hurrikán, Dorogi Adél. Címlaplány volt egy évvel ezelőtt, és jó néhány ágyban megfordult már. Igazi törtető alkat. Mégsem mondhatni róla, hogy egy buta szőke picsa. Kevesen tudják, de számviteli főiskolát végzett. A szőke imidzs azonban sokkal jobban hoz a konyhára, így ezt az utat választotta. Dávid jól ismerte, mert több fotózáson is dolgoztak már együtt. Adél kacéran rájuk mosolygott és dobott egy puszit a fiúk felé. A következő pillanatban csörgött a mobilja, amibe balzsamosan élces hangján belenevetett. Ökölvívó pasija hívhatta, mert két percen belül már combjait dörzsölgette egymásnak és nyelvét fel-le járatta a fekete szívószálon. Pár méterrel arrébb a híres ügyvéd, Dr. Szokolai ült. Szemöldökét ráncolva pillantott órájára. Az ügyfele késik. Ez megengedhetetlen. Az ő ideje mindenki idejénél drágább ebben a városban. Sőt, az egész régióban. Ő intézte anno a polgármester gázolásos ügyét is. Sikerrel.

A pultnál támaszkodott bőrdzsekiben Kovács Zé, városi szintű „üzletember”. Fél szemmel Adél gesztusait figyelte, miközben ő maga is telefonált. Gyakran járt a kávézóba, pedig nem az ő világa ez a kellemes kis hely. Valószínűleg az ő rideg lelkének is meg kell valahol pihennie. És erre pont alkalmas az itteni miliő.

A Pöttyös Bögre törzsvendégei ők egytől-egyig, sajátos élettel, és történetekkel. Mind megérne legalább egy fejezetet. Talán nem véletlenül jár ide az író is. Van bőven ihlet forrás.

A srácok mosolyogva állapították meg, szerencsések, hogy vannak egymásnak.  A következő percben belépett egy másik törzsvendég, akire már nagyon vártak. Zöld kapucnis felsőben volt, lezser farmerben, fején kékes baseball sapka. Mint Britney mikor kilép a paparazzik elé, hogy megmutassa, ő is csak halandó. Dávid szerint ezeken a képeken a legszexisebb egyébként a popdíva. Persze nem Miss Spears volt az, hanem Lívia, akinek mostanság nem igazán volt kedve kiöltözni. Így esett választása az inkább szabadidős együttesre. Tekintete kissé fátyolos volt, mozgása belassult. Leült csendesen, majd rendelt. Barátai támogatóan néztek rá. Tudni szerették volna, hogy érzi magát.

-          Volt egy testvérem – szólalt meg, a bevezető részt is megspórolva.

-          Hogy? Testvéred – kérdezett vissza Dani. Jól ismerte a családot, a szüleit, minden történetet, de testvérről még sohasem hallott.

-          Egy kisöcsém, talán. Vagy kishúgom, nem tudom. De meghalt.

-          Nem, nem egészen értünk Livi- vette át a szót Dávid. Most hol voltál? Jól vagy?

-          Otthon voltam. Előtte anyuéknál. Jól? Nem, semmiképpen.

-          Lív, kérlek, picit szedd össze magad! Nagyon szeretünk, de nem értjük egy szavadat sem! Mi van a testvéreddel – folytatta Dani.

-          Anya elvetette. Körülbelül tizennégy éves voltam. Apa sem tudott róla, hogy várandós. Akkor már karrierje csúcsán járt muti, és úgy gondolta, nem törheti meg ezt egy baba. Abortuszra ment, apa beleegyezése, sőt tudta nélkül. Borzalmas! Volt egy kistesóm. Sosem tudom meg, milyen az. Már tizenhét éves lenne!

-          Ez, szomorú. Sajnálom!

-          Én is Livi. Hogy-hogy most derült ez ki?

-          Tudjátok, hogy haza mentem, kicsit magam akartam lenni. Biztonságban, a kis burkomban, amit csak a szülői ház adhat. Elmeséltem mutiéknak mindent, sírtam rengeteget, próbáltam választ kapni tőlük, miért történik ez velem. Szóba kerültek az emberi gyarlóságok, a megbocsátás, a szerelem, a csalódottság, minden Brigi kapcsán. Meg akarták értetni velem, hogy sosincs késő, és ha két ember szereti egymást, akkor, ha fájdalmasan is, de meg lehet találni az utat a folytatásra. Nem értettem őket. Meg, hogy miért nem kiáltják ki Brigit egyből egy szemétládának, és fogják csak az én pártomat. Ekkor mesélték el, hogy anyának abortusza volt, amitől apu teljesen kibukott. Furcsa, mert nekem nem tűnt fel soha ez a kettejük közt lezajló dolog. Bár akkor középsulis voltam, legkevésbé a szüleim lelki világa érdekelt, inkább a bulik, meg a társaság.

-          Mi történt velük?

-          Apa el akart válni, gyűlölte anyut, hogy megölte a gyereküket. Zokogott napokig állítólag. Persze anya is megbánta, de akkor már nem lehetett mit tenni. Hónapokig úgy volt, hogy vége a családunknak. Tényleg tiszta gáz, hogy ez nekem nem szúrt szemet!

-          Nyílván, mert nem akarták, hogy megtudd.

-          Sok-sok idő kellett hozzá, de valahogy túljutottak rajta, és apa megbocsátott. Képes volt rá. Aztán idővel újra egymásra találtak. A lényeg ennyi.

-          Értem.

-          Teljesen összezavarodtam. Meg kell emésztenem, hogy volt egy kistesóm, akit sosem ismerhetek meg. Fel kell dolgoznom, hogy anya ilyet tett, de mivel ez már régen is volt, és vezekelt is érte eleget, nem törhetek most én pálcát felette. Ugyan úgy az anyám, akit szeretek. Nagyon szeretem! Ő képes volt elfogadni engem, nem inoghat meg a bizalmam felé. Közben még itt van Brigi. Gyűlölöm! Ki vagyok bukva, hogy tönkre tett mindent! Senkinek, nullának, roncsnak érzem magam. Mégis amiket apáék mondtak, bogár a fülemben. Mi van ha? Mit is akarok valójában? Totál megőrülök fiúk! Szétszakad az agyam a sok gondolattól. Remegek már az idegtől!

-          Akkor ma nálunk alszol! Méghozzá velem, mint a régi szép időkben anyukám – nyugtatta Dani. Ugye nem bánod Dé? – kérdezte szerelmét.

-          Dehogy. Ez természetes. Legyél velünk, majd mi vigyázunk rád! Dani kicsit megpucolja az aurád, vagy tudom is én. Most nagyon elemében van. Olyat szeretke…ezt asszem mégsem itt kéne.

-          Értem én – mosolygott végre Livi is. Akkor legyen, nálatok alszom! Meg Daneszkám, ha nem bánod, pár napig legyünk mindketten a Zugban, együtt. Nem akarok egyedül maradni, mert akkor csak agyalnék. A fancsali képem tuti elriasztaná a vásárlókat!

-          Ha akarod, leszek én helyetted! Be sem kell menned! Pihenj, gondolkodj, sétálgass!

-          Szerinted egész nap menne? Agyalok így is eleget. Társaságra van szükségem! Építő támaszokra. Nem bírnám ki, hogy ne legyek a Zugban. Feltölt, tudod jól. De azért aranyos vagy, hogy felajánlod.

-          Menj már, semmiség. Akkor viszont most sülve-főve együtt leszünk, mint régen. Mikor még mindketten szingülben nyomtuk!

-          De jóóóó lesz!

-          Khmm, én is itt vagyok!

-          Nyugi Dév! A mai éjszaka után visszaadom Dancsót, és éjjelente csak a tiéd lesz. Cserébe főzök neked tengeri herkentyűs bolognait!

-          Nyam-nyam. Megbeszéltük!

-          Nézzétek Adélt! Dr. Szokolait szúrja.

-          Fújj, ne mááár - nevettek mindannyian.

Fekete Zétény szája felrepedt, orrából ömlött a vér. Könyökein támaszkodva feküdt a padlón, erősen köhögött, miközben eleredtek könnyei. Fátyolos tekintetét felfelé emelte, ahonnan a két hatalmas ütés érkezett. Sajgott az arca, nyála kicsordult, és térdét is megütötte a padlóra zuhanáskor. Mégsem tudta eldönteni, hogy a testében vagy a lelkében érzett fájdalom az erősebb. Sírásra görbült száján próbált pár szót kinyögni, de elcsuklott a hangja. Apja haragosan és elégedetten tekintett le rá. Mellette a kigyúrt alak, akitől a nevelő célzatú verést kapta, apja parancsára.

Életében nem hitte volna, hogy őt valaha bárki is bánthatja, Pláne megbánthatja. Sötét lelke érzésekkel lett tele, és nem értette, miért szolgált rá erre. Cikáztak fejében a gondolatok. Vajon apja ezzel befejezte a leckéztetést, vagy a java még csak most jön?

-          Mit képzeltél fiam? Bajba sodortad volna az egész családunkat, és az én üzleteimet is, csak mert úgy tartotta játékkedved? Megmondtam neked, hogy állj le a tanárról! De te nem! Rádobtál még két lapáttal! Azt mondtam, hagyd békén! Nem engedelmeskedtél, és majdnem nekem lett bajom belőle! Sokszor pofáztam már el neked, játszhatsz az emberekkel kedvedre, használhatod hozzá a pénzed, de tartsd magad távol az üzleti dolgaimtól. Média nyilvánosság? Eszednél vagy? Ha a tanárt nem sikerül megfékezni, mindannyiunk pénze bánhatja! Nem beszélve a pozíciómról. Mit gondolsz te szaros kölök, kikkel vagyok én kapcsolatban? Egy percig is eltűrnék szerinted nekem vagy neked, hogy szaglásszanak utánuk? Megvesztél? Kinyírnak téged is, meg engem is. Ezt akarod?

-          Apphha….khh-khhh…- próbált felelni, de nem tudott.

-          Kussolj! Remélem ez elég volt, hogy észhez térj. Ne merj többet a tanár közelébe menni, és hagyj fel a játékoddal! A pofázással is leállsz! Megértetted? El fogod mondani a haverjaidnak, hogy hazudtál, és az iskola igazgatónak is! Aztán örülj, ha elül a dolog. Mert ha nem, akkor nekem annyi! De akkor neked is! Világos fiam?

-          Igg-igeee…

-          Ajánlom is. Meg ne próbálj dacolni velem vagy a tanárral, mert garantálom, hogy nem olyan hülye, ahogy te lefestetted. Elég kurázsija van, hogy bemártson minket, és elindítson egy lavinát. Embert ölni pedig nem fogok, még a te kedvedért sem. De magamat se akarom, vagy téged hogy kinyírjanak. Úgyhogy vésd az eszedbe, ha ellenszegülsz még egyszer valaha annak, amit mondok, akkor elbúcsúzhatsz a pénzedtől! Csóró leszel, és minden egyéb támogatást megvonok! Se verda, se bulik, se utazgatás, semmi! Vedd úgy, hogy a védelmed érdekében kaptad a maflásokat. Most pedig kotródj a szobádba, mosd le magad! Anyádnak egy szót se! Tartsd magad ahhoz, amit mondtam! Holnap pedig szépen jóváteszed a faszságaid. Godó a nyomodban lesz, és figyeli minden mozdulatod. Ha nem bírsz a véreddel, engedélyt adtam neki, hogy lekeverjen egy újabb adagot, és behajtogasson a kocsiba.

-          Nem…nem fogok többet…öhhk-öhh…öhh – krákogott tovább.

-          Gyerünk Godó, dolgunk van még. Szedd össze magad Zét! Szánalmasan festesz.

Azzal elhagyták a házat. Zétény életében nem érezte még magát ennyire megalázottan, és kiszolgáltatottan. Ahogy becsukódott az ajtó, hangos zokogásba kezdett. Könnyei összemosódtak vérével, és átáztatták felsőjét. Nem számított most Dolce&Gabbana, sem a tökéletesre beállított frizura. Mindezek eltörpültek fájdalma mellett. Szíve zakatolt, keze remegett, nyála rácsorgott a parkettára, és ő egyre hangosabban bőgött. Fekete Zétény sírt. Eddig talán még soha nem fordult elő. Mindig hangosan nevetett, mikor lábai előtt megszégyenített fiúk vagy lányok sírtak. Most átérezte azok minden könnycseppjét, fájdalmát, és ettől még inkább émelygett. Véresen, könnyek közt, összekucorodva feküdt legalább egy órán keresztül.

Teltek-múltak a napok, sőt lassan eltelt két hét. Huba rendszeres látogatója lett újra a fitness teremnek, egy spinning órát sem hagyott ki. Gyorsan visszanyerte régi formáját. Először robbanékonyságban, és kitartásban, majd a felszedett fölös kilók is búcsút intettek testének. Elméje és teste megtisztult óráról órára. Kezdtek elcsitulni körülötte a botrány hullámai. Zétény nyilvánosan visszavonta a vádakat, és az igazgató javaslatára magántanulóként folytatta tanulmányait. A tanulók megrendült bizalma visszatért tanáruk felé, bár elmondani ezt már kevesen tudták neki. Huba nem tért vissza az intézmény falai közé. Nóri emelt fővel járt az iskolában, büszkén barátjára, aki képes volt elbánni a Fekete családdal, és a közutálatnak örvendő Halmai Fruzsinával is. Gyakran találkoztak, Huba szinte sugárzott, és kicsattant a jókedvtől. Bár munkája még nem volt, nagyfokú optimizmussal nézett a jövőbe. Ricsivel még nem vette fel a kapcsolatot nyilvánosan, nem akarta, hogy kiderüljön a fiúról ideje korán a szexuális irányultsága.

Dani és Dávid őrangyalokként vigyázták a csajszlikat. Felváltva ügyeltek Lívia, és Brigi lelki épségére. Próbálták újra közelebb hozni egymáshoz a két lányt, de személyes találkozót még nem mertek indítványozni. Dávid főként Brigivel és Tomival járt el kikapcsolódni, de amikor tudott, becsatlakozott Líviához és Danihoz is. Nem szerette volna, ha Livi részre hajlónak gondolja. Mert a cél végső soron az, hogy újra együtt legyen a csapat.

A Kristály Zug dupla munkaerővel üzemelt folyamatosan, nem hagyták egymást egyedül. Livi élvezte, hogy ismét annyit őrültködnek Danival, mint még a főiskolán. Az ebédszünetben előszeretettel mentek haza a lány szüleihez, és nagyokat beszélgettek velük. Danit is beavatták részletesen a család múltban történt szomorú emlékébe. A napok előre haladtával Livi egyre erősebb lett, és egyre többet nevetett. Képes volt Brigiről is beszélni, próbált lélekben nyitni felé.

Brigi Tomival volt minden szabad percben, amikor a fiú nem oktatott a tánciskolában. Eljárt egy ismerős kineziológushoz is, aki segített neki kideríteni, miért tette, amit tett. A diagnózis önbizalomhiány volt. Még gyerekkorába nyúlik vissza. Mert bár leszbikus, szüksége lett volna a megerősítésre tinédzser korában a másik nem részéről is. Hogy egészségesen fejlődjön a lelke. Meg is kapta ezeket az impulzusokat, csak nem vette észre, vagy figyelembe. Előfordul ez a meleg fiúknál is. Az alternatív gyógymód felgyorsította az önmagára találást, és kezdett bátorságot nyerni, hogy megkeresse szerelmét, és kérjen egy második esélyt.

Robi és Márk, no meg Bence kapcsolata bimbóból pompás virággá fejlődött és kinyílt. Minden nap nagyokat sétáltak a Kitaibel parkban, néha még Daniékkal is összefutottak. Robinak sokat segített anyukája hozzáállása önmaga elfogadásában. Épp csak megemlítette, hogy van egy komolyabb barátja, édesanyja máris biztatta, hogy mutassa be neki. Később édesapja is be lett avatva a titokba, az anyai közbenjárásnak hála. Pár vitás nap után az apai szív sem volt képes elfordulni a szeretett gyermektől. A nem várt szülői hozzáállás szárnyakkal ruházta fel a fiút, aki nem szégyellte többé vonzódását, mert a számára legfontosabb személyek elfogadták. Megnyílt az út, hogy ő is elfogadja magát teljes mértékben. Márk vidám személyiségével folyamatosan ámulatba ejtette. Egymást érték a kirándulások, a túrák, a mozik, színházi előadások, és az esti séták. Emese is lemeózta az új választottat, és egyszer hármasban mentek el túrázni a Pilisbe. Bence kedvére rohangálhatott a Rám-szakadék hasadékában csörgedező patakban.

A Sorskerék beindult, még csak Tóth Vera sem kellett hozzá. Az események felpörögtek, és nem várt fordulatok leselkedtek a baráti társaság minden tagjára. Kire pozitívak, kire negatívak. A változás szele eljött, és Ricsit magával is ragadta. Teljesen összezavarodott az események hatására. Úgy érezte bármikor előugorhat a csontváz a bokorból. Sosem tudhatja, mikor szegezik neki a kérdést, vagy mikor sütik rá a bélyeget. Továbbra is félt, pedig Huba mindig nyugtatóan beszélt vele a telefonban. A vonal bontásával azonban visszatért szívébe a kétely és a bizonytalanság. Daniék invitálták, hogy töltsön velük pár napot vidéken, és pihenje ki magát távol az ismerősöktől, de Ricsi inkább egy távolabbi úticélt választott.