2/18

Tizennyolcadik fejezet

Ébredések

Huba hangosan bömböltette a hifit, magára húzta a plédjét, és összekucorodva bámult maga elé. Szemei kimeredtek, mintha nem is lenne magánál. Közel is állt ahhoz, hogy elmenjen az esze. Érthetetlen volt számára a helyzet. A szíve környékén erős szorítást érzett, a sírás kerülgette. Újra és újra Ricsi olvasott szavai zengtek a fejében. Elment, és nem akar vele beszélni. Nem tudni, mikor jön haza. Egyáltalán haza jön valaha? Megígérte, de az élet annyi mindent hozhat még addig. Mi lesz vele nélküle, kattogott magában. A fiú nélkül élni sincs kedve. Most, mikor minden rendeződni látszott, nem számított ekkora és ilyen fájdalmas pofonra. Úgy tűnt, új életet kezdhet, és talán Ricsi körül is elcsitulnak a kíváncsiskodó hangok. Már készült, hogy ismét találkozzanak, együtt legyenek, sétáljanak a nyári éjszakában. Minden tökéletesen alakult, de egy csapásra szertefoszlott a remény. Egyedül ült a szobájában, és már a párnája sem őrizte párja illatát. Könnyes szemekkel ölelte magához, mindhiába. A szemben lévő polcon a közös képükről a fiú mosolygott rá. Hatalmas fájdalom hasított elméjébe, és elfeküdt az ágyon. Némán csorogtak ki könnyei, egész testében remegett. Furcsa fátyol burkolta be agyát, mintha ez nem is vele történne.

Dani lóhalálában sietett a Kristály Zugba, hogy Livit értesítse a történtekről. Még arról is megfeledkezett, hogy Brigi vele van, és voltaképpen a két lány jó ideje nem beszélt egy szót sem, nem is látták egymást. Még Brigi sem kapcsolt az események sodrásában, annyira meglepték a hallottak. Mire észbe kapott, már Dani autójában ő is a Zug előtt találta magát. A srác rohant be barátnőjéhez, hátra hagyva a leszbi pár remegő lábú tagját.

-          Szia, Dani! Mi ez a….

-          Nem fogod elhinni! Annyira gáz az egész. Azért rontok így be. Nincs vevő hátul sem?

-          Nem, nincs senki. De mi van? Mi lelt? Fal fehér vagy.

-          Ricsi lelépett!

-          Tessék? Mi az, hogy „lelépett”? És Huba? Ezt nem vágom! Hehh?

-          Kiment Svájcba, és Hubát itt hagyta. Nem is szólt neki előre. Teljesen kikészíthették az események, mint anno Robit. Nem bírta már a nyomást. Egy emailt hagyott csak hátra, abban írta meg Hubinak. Szegény srác, totál ki van bukva.

-          Nem csodálom! Ez iszonyatos lehet! Annyira szeretik egymást. Hogy tudta ezt meglépni? Nem térek magamhoz!

-          Nagyon elege lehetett már mindenből! Azt írta neki, visszajön, de kell egy kis idő, míg kiheveri a dolgokat. Cirka fél év.

-          Banyek, az nem kevés! Hogy-hogy pont Svájc?

-          Él kint valami ismerőse. Így már rengeteget hallott az ottani szabad életről. Kétség kívül gyönyörű ország, és előre haladott. Jól fogja magát érezni. Talán túl jól is.

-          Gondolod? Lehet, hogy…

-          Haza sem akar majd jönni. Vagy talál valakit. Fél év nagy idő, a távolság pedig szintén elég tetemes.

-          Nem tudok mit kezdeni magammal odakint - lépett be leszegett fejjel Brigi. Fel sem mert nézni Livi irányába. Csak köszönt neki, Szia.

-          Ti együtt jöttetek – kérdezte Lív meglepődve.

-          Igen, éppen beszélgettünk, amikor hívott Huba - folytatta Dani. Annyira siettem, hogy minden más körülményről megfeledkeztem.

-          Ne haragudj, hogy bejöttem - szólt félszegen.

-          Nos, nem, nem haragszom. Sokkal inkább foglalkoztat most Ricsi és Huba. Dani, mit tegyünk? Tudunk neki segíteni valahogy?

-          Kétlem, hogy bármivel is jobbá tehetnénk most ezt az állapotot. Mondtam neki, hogy ne legyen egyedül, hogy felmegyek hozzá, vagy ő is lejöhet. Persze nem akarta. Tudod, milyen, erősnek mutatja magát. Annyira sajnálom! Holnap felhívjuk majd, de ma már nem kéne. Szerintem magába temetkezett teljesen.

-          Én is azt… Hagyjuk. Akkor majd holnap rácsörgünk. Feltétlen szeretnék vele beszélni!

-          Sziasztok. Jöttem, ahogy megkaptam az sms-t - toppant be Dávid. A meglepődöttség az ő arcára is kiült. Brigi és Livi egy fedél alatt? Nocsak, ez aztán a fejlemény, gondolta. Szépen összejöttünk - jegyezte meg mosolyogva.

-          Így sikerült. Mosolygott vissza Dani.

-          Én, tényleg nem akartam kellemetlenséget Livi - fogadkozott Brigi.

-          Nincsenek véletlenek. Lépjünk túl ezen. Itt vagy, ennyi.

-          Szóval, akkor most mi is van? Az sms-ben azt írtad, hogy Ricsi lelépett Svájcba! De most ez mit jelent pontosan?

-          Gyere, elmesélem. A lányok már ismerik a sztorit, nem idegesítem tovább őket. Csak muszáj volt Livit is látnom. Ilyenkor bepánikolok, és magam köré kell gyűjtenem a szeretteimet.

-          Te és a nagy szíved Daneszkám - kacsintott Lívia. Akkor most, hogy láttál, itt hagysz?

-          Ha nem gond? Felhomályosítom Dávidot is, aztán még este beszélünk, miután bezártál.

-          Oké!

-          Nos, akkor én is, elsétálok…Majd….Köszi Dani…meg…

-          Maradj - szaladt ki Livi száján.

-          Tessék - kérdezett vissza Brigi.

-          Dumáljunk!

-          Biztos vagy benne?

-          Talán. Maradj.

-          Ha ezt akarod….

-          Akkor mi tiplizünk csajszlik. Sziasztok!

-          Ciao lányok!

-          Hali.

Az utcára kiérve Dávid szemöldökét felvonta, és mosolyogva kérdezte meg szerelmét.

-          Ezt direkt így intézted?

-          Mit?

-          Brigi és Livi. Végre beszélni fognak. Nem vagy semmi.

-          Áh, komolyan nem volt szándékos. De most kifejezetten boldog vagyok, hogy így alakult. Szegény Huba esete valami jót is indít talán. Furcsa ez az élet.

-          Remek egy társas játék, meg kell hagyni.

-          Hm, vajon…Ki nevet a végén?

-          Annyira bolond vagy. Na, gyere, igyunk meg egy shaket, és mondj el mindent a sztoriról.

-          Szerinted kibékülnek a csajok?

-          Lövésem sincs. Azonnal, biztos nem. De végre elindulhat valami közöttük. Szuper, hogy Livi nem akadt ki. Megváltozott benne is valami. Lehet, hogy a történtek hatására. Ráébredt, hogy a párunkat véglegesen is elveszíthetjük, és akkor nincs visszaút.

-          Szépen mondtad. Úgy megcsókolnálak, te…imádlak.

Márk szégyenlősen ült a kanapén, láthatóan nem tudott magával mit kezdeni. Robi a fürdőszobában állítgatta a haját a tükör előtt. Bár nem tudni, miért, mert amire készültek, az biztosan összekócolja majd a frizuráját. Hideg vízzel megmosta arcát, fülei piroslottak az izgalomtól. Nem volt már rajta más, mint Aussie Bum alsónadrágja. Végig nézett testén, és mindenhol libabőrt látott. Be vagyok szarva, állapította meg. Most először leszünk úgy együtt. Annyira várom, de félek, hogy el ne rontsak valami. Kattogtak a gondolatok, miközben egy kis TOUS parfümöt fújt magára. Elég jó a testem? Vajon tetszeni fogok így neki? Lehet, hogy le kellett volna weet-eznem a mellkasom…már újra kinőtt. Be kéne mennem, hozzá, jó pár perce magára hagytam.

Közben Márk is ledobta a pólóját, és kezeit a combjai közé szorította. Nagyokat sóhajtott. Úgy vártam, hogy végre eljussunk ide, mégis totál össze vagyok zavarodva. Robi olyan klassz pasi, annyira kedvelem. Szeretném, ha jól érezné magát velem. Szeretném, ha most minden tökéletes lenne.

-          Nagyon megvárattalak, ne haragudj - lépett be Robi.

-          Áh, nem, nincs gond - mosolyogott Márk félszegen.

-          Tudod, hogy nagyon szexi az a gödröcske az arcodon? Kezdte Robi, miközben leült mellé, és megérintette az arcát. Másik kezét pedig rátette Márk combjára. Több se kellett, azonnal megmerevedett a fiú. Illetve csak az alsó fertálya.

-          Neked pedig csodásak a szemeid. Órákat el tudnék lenni azzal, hogy csak bámulok beléjük. Tele vannak jósággal.

-          Te váltod ezt ki. Neked ragyognak úgy.

Közelebb hajolt, és megcsókolta. Kezét végig csúsztatta párja combján, egészen az ágyékáig, majd ott megállt.

Ölelkeztek, és simogatták egymás hátát. Csókjaik egyre mohóbban falták a másik testét. Már nem csak egymás száját érték, forró leheletük elárasztotta a partnerük nyakát, vállát, fülét, mellkasát, hasát. Régen vártak és vágytak erre, hogy együtt lehessenek, legsebezhetőbb valójukban. A kanapé magától csúszott ki alattuk, mintha csak tudta volna, hogy üzemmód váltásra van szükség.

Szédülten dőltek el egymás karjaiban, hasuk összeért, ágyékukat egymásnak préselték, és alsó nadrágjukon keresztül döfködték egymást finom mozdulatokkal. Combjaik összefonódtak, érzéki csókjaik színtere ismét ajkuk lett. Nyelvük egyre erősebben és hevesebben izgatta a másikét. Robi keményen markolta Márk fenekét, mire az kéjesen dörmögött. Viszonzásul végig csúsztatta kézfejét a hasán, majd lesegítette róla az alsónadrágot. Gatyát gatya követett, és egymás nemes szervének érintése. Robi teste újra lángolt, úgy, mint mikor Danival volt együtt. Lánnyal ilyet sosem érzett. Egymás szemébe néztek, és lelkük szinte eggyé olvadt. Izzadtság cseppek gördültek végig testük minden zeg-zugán, miközben még az ablaküveg is bepárásodott. Pedig kint sem volt éppen hűvös. Hörgések, nyögések, és felszisszenések közepette szeretkeztek közel két órán keresztül. Csurom vizesen, a lepedőt is átáztatva, egymás karjaiban pihegtek. Nézték és cirógatták egymást, egy szó nélkül. Szájuk szegletében elégedett mosoly bújt meg. Combjaik továbbra is összefonódtak, mintha biztosítani akarnák, hogy nem válnak szét soha többé.

-          Csodálatos volt - szólalt meg Robi halkan.

-          Igen, az. Már - már nem evilági.

-          Itt alszol ma velem?

-          Szeretnéd?

-          Nagyon. Azt, hogy reggel mikor kinyitom a szemem, te legyél az első, amit látok.

-          Maradok. És reggel én csinálok neked kaját. Már ha van valami a hűtődben.

-          Hülye! Annyira….jahj. Bújj ide!

Közben a Zugban…

-          Amúgy, mi van veled? Kérdezte Livi hűvösen.

-          Megvagyok, köszi. Volt már jobb is. Sokkal jobb.

-          Meló? Hallottam, hogy eljöttél a NŐsziromból?

-          Igen, azonnal. Ezt úgy éreztem…szóval, hogy mindenképpen, már másnap.

-          Értem.

-          De azóta ott is nagy változások történtek. A részvényesek kivásárolták Mar… az előző tulajt. Teljesen új vezetőség van. Dani egy régi ismerőse lett a főnök, Sándor Olga. Azt üzente, találkozni akar velem.

-          Munkát ajánl?

-          Talán. Jó lenne. Tele vagyok ötletekkel és tervekkel. Szerettem a munkám nagyon. Jó lenne visszakapni!

-          Nem kellett volna eljátszani!

-          Tudom. Mint ahogy mást sem. Szegte le szomorúan ismét a fejét.

-          Tomival, mi van? Csaj vagy pasi van porondon?

-          Ő jól van. Sokat együtt vagyunk, vigyáz rám. Beindult a tánckurzusuk is, lubickol az életben. Még azt a lányt kísérgeti, de félek, hogy nem ő lesz az igazi.

-          Miért?

-          Nem ilyen Tomi, mikor atom szerelmes. Túl megfontolt most, latolgató, mindent hatszor átgondol, mielőtt cselekszik. A szerelembe kell a spontaneitás. Meg aztán, nem is feküdt még le vele. Szerintem nem húzza sokáig.

-          Kár. Mármint, hogy nem jön össze neki.

-          Nem féltem. Jó pasi, vicces, kreatív. Találni fog magának mást. Szerintem fiút. De ki tudja.

És te, hogy vagy? Mi újság itt?

-          Elmegy. A bolt továbbra is nyereséges, megvannak a törzsvevőink. Látod, épp most érkeztek új kacatok Delhiből. Szerintem gyönyörűek.

-          Tényleg azok. Itt mindig minden olyan harmonikus.

-          Hellyel-közzel. Én nem mindig.

-          Vágom – tartott kis szünetet Brigi, majd folytatta. Gyűlölsz?

-          Bár ilyen egyszerű lenne. Ha csak egy kimondott szó lenne, és kész. Gyűlölet! Nem, nem gyűlöllek. Nem tudom, mit érzek. Az is meglepett, hogy itt vagy. De az is, hogy azt akartam, maradj. Nem akarom elemezni most az érzéseimet.

-          Rendben. Köszönöm, hogy egyáltalán szóba állsz velem. Tudom, hogy nem hiszel nekem, és nem bízol bennem, de nagyon hiányzol! Minden hiányzik, ami mi voltunk.

-          Elhiszem. Nekem is hiányzik, nem tagadom. De te eldobtad. Nem rajtam múlt.

-          Tisztában vagyok vele. Nincs nap, hogy ne bánnám, hogy ne mardosna a fájdalom és a düh, amit magam miatt érzek. Nem telik el este, hogy ne imádkoznék valami csodáért, hogy megbocsáss egyszer ezért! Te nem gyűlölsz engem, de én magamat igen. Ha lehetne, mindent megadnék, hogy meg nem történté tegyem. És bármit megadnék, hogy egyszer…

-          Mi? Egyszer, mi?

-          Nincs értelme még kimondani se. Esélytelen, tudom.

-          Emlékszel a dalunkra?

-          Hogy felejthetném el. Hold my hand, Jackson és Akon duettje.

-          Pontosan. Sokszor késő már. Elveszítünk valakit, végleg. De ha még ezen a világon van, akkor esély mindig lehet.

-          Ezt most…komolyan gondolod?

-          Egyszer, talán. Lehet. Lassan be kell zárnom.

-          Megvárhatom? Megvárhatlak kint?

-          Igen, kísérj el. Beszélgessünk Hubáékról. Mint régen, mikor még együtt oldottuk meg ezeket a helyzeteket.

-          Benne vagyok.

Nemes Huba másnap úgy ébredt, mint akit agyon vertek. Szemei alatt mély karikák, tekintete fátyolos és tompa, haja kócos volt. Tagjai alig voltak képesek újra megtelni élettel, hogy kitápászkodjon az ágyból. Lassan és nehézkesen bócorgott a fürdőszobába, ahol percekig csak meredt maga elé a tükörben. Egy ideig szinte még gondolatok sem ötlöttek fel benne. Élő halottként, lassított felvételként mosta meg fogát, és arcát. A hideg víz sem segített, bőre továbbra is nyúzott volt, szemei aprók, tekintete üres.

Egy harminc éves rakás szerencsétlenség vagyok, kezdte az elmélkedést. Mindent képes voltam legyőzni eddig az életben, bele értve magamat is. Az előítéleteket, a rosszakarókat, a szakmai korlátaimat, a testem és erőm határait. Most mégis itt állok, és semmit sem érek. A szerelmet még én sem tudom uralni. Elveszítettem mindent. Pár hónapja sikeres tanár voltam, volt egy párom, versenyekre vittem a tanítványokat, és befejeztem a verses kötetem. Nézd meg magad Huba! Tudtad, hogy kockára teszel mindent, és, hogy veszíthetsz. Mégis megtetted! A nagy eszméid, hogy majd tanítasz valamit a világnak. Elfogadást, toleranciát. Példát mutatsz, és segíted az embereket a lelki felemelkedésben, mint Dani barátod. Harminc éves vagy, egyre több ránccal, és meg-megjelenő őszhajszálakkal. Kinek fogsz már így kelleni? Aki neked kell, elhagyott. Tudtad, hogy benne van a pakliban. Te magad mondtad neki, hogy megérted, ha megteszi. Mindvégig remélted, hogy mégsem fogja. Nincs már melletted. Akit szeretsz, eltűnt, mint a kámfor! Mindent megadnál, ha visszakaphatnád. Feláldoznál bármit, csak hogy ő veled legyen! Semmi sem olyan értékes, mint a vele töltött idő. Megszakad a szívem, annyira hiányzik. Minden másodpercben. Ezt nem fogom túlélni.

Robi Márk ölelésében ébredt. Szíve csordultig volt szeretettel, és boldogsággal. Nézte a fiú szendergő arcát, majd odadugta sajátját, és egyszerre lélegzett vele. Érezte bőre illatát, teste melegét, minden rezzenését. Annyi idő elteltével, és annyi meredek történéssel a háta mögött, ismét szerelmesnek érezte magát. Megtörtént végre, képes újra szeretni. A világ derűsebb lett, és megnyíltak a szférák, csak el kellett határoznia magát. A döntés megszületésétől a szerelem bekövetkezéséig egyenes út vezetett. Az univerzum mellé állt, és minden erejével segítette célja elérésében. Minden tökéletes most. Új útra lépett. Erősnek érezte magát, és tudta, mindent meg fog tenni, hogy boldogságát fenntartsa. Akkor is, ha kemény munka lesz. Mert megéri. Itt az ideje élni. Boldognak lenni.

Kezébe vette Márk kézfejét, és simogatni kezdte. Nézte újdonsült szerelme hosszú ujjait, barna bőrét, és ápolt körmeit. A kéz, amely remélhetőleg jó ideig cirógatni fogja. Párja szemei is kinyíltak, és elmosolyodott. Egy szót sem szólt. Másik kezével megérintette Robi vállát, és nyakát, majd a hajába túrt gyöngéden. Magához húzta tiszta erejéből, és szorítva ölelte. Lábaik összefonódtak, hasuk egymásra lapult, arcuk összeért. Szavak nélkül is tudták, hogy a másik mit gondol ebben a pillanatban.

Brigi jó kedvűen ébredt ágyában. Az előző este történtek, a beszélgetés Livivel, teljesen feltöltötte energiával. Az első lépés megtörtént. Képesek voltak újra higgadtan, és barátilag társalogni. Talán tovább nyílik majd Livi szíve, és egy napon még randi is lehet a dologból. Randit pedig randi követ, édes felismerés, hogy a sors valóban egymásnak teremtette őket. Akkor lesz csak igazán boldog. Soha többé nem követ el ilyen hibát. Csak kapjon egy második esélyt.

Hasonlóan, mint a NŐsziromnál, ahova most készült. Állás interjú Olgával, Dani gyermekkori szerelmével. A nap már ezer ágra sütött. Mit kérhetne még az élettől? Minden tökéletes. Esélyt kapott. Esélyt az újrakezdésre. Megragadta hát táskáját, és élete képzeletbeli gyeplőjét. Én irányítok. Gyerünk Brigi, tündökölj!