2/20
Huszadik fejezet
Társas/játék
Érezted már úgy, hogy az Élet egy nagy társasjáték? Szerencse, kockázat, vidámság, csalódás, kaland. Közben a sokszínű bábú társak hol melléd állnak a mezőn, hol eléd ugranak, hol mögötted kullognak, vagy éppen kiütnek a helyedről.
Szeretnél elidőzni a kedvelt személlyel egy élethelyzetben, de jön a döntés, „lépj előre két mezőt”.
Amikor már csak karnyújtásnyira a cél, kipörgeted a „kimaradsz egy körből” kártyát.
Felérsz a csúcsra, mindened megvan, látszólag semmi sem állhat az utadba. De jön a „bank mindent visz”.
Mindig minden változik. Ha képes vagy rugalmas, és nyitott maradni, nem lesz helyzet, amiből ne kecmeregnél ki. A problémáid feladattá nemesednek, amit sorra megoldasz. Ha tanulsz a Sors által feladott leckékből, nem kapod újra meg újra vissza őket, hanem fejlődni fogsz.
A játékosokra nem árt figyelned. A személy ugyanaz, szerepe viszont változhat. Mindenki egy szerep, mégis senki sem csak az. A barát bábúk, akiket sok éve ismersz, akik szeretnek és tisztelnek, valószínűleg inkább csalnak majd a játékban, mintsem a meződre lépve leüssenek a pályáról. Kegyes csalás.
Ellenfeleid pedig pont a hátráltatásod érdekében fognak akár csalásra is vetemedni. A nagy kérdés, tudod-e, ki barát és ki ellenfél? Igazi barát az, aki sikereiddel is képes megbirkózni, és büszkén áll melletted. Nem csak akkor mutatja meg nagyszerűségét, mikor a padlót nyaldosod.
Igazán elvetemültek azok a bábuk, akik bár irigyek, és megfojtanának egy kanál vízben, mégis odaállnak melléd, hogy a rád eső reflektorfényben sütkérezzenek.
Az elmúlt négy hónapban Huba élete számos fordulatot vett. Párja elhagyta, és külföldre költözött. Azóta alig hallott felőle. Néhány email, és pár telefonhívás a biztosíték arra, hogy jól van, egészséges, és minden pillanatot megragad, hogy felfedezze az új világot.
Elvégezte a spinning instruktor tanfolyamot, majd meg is kezdte oktatói munkáját Yvett mentorálásával. Meglepő és nem várt rajtot vett a fitnesz centrumban. Özönlöttek az emberek az órákra, amiket eleinte közösen tartottak. Aztán pár hét elteltével már Huba önállóan. A siker oka egyértelmű volt. Ugyan azt a nyitottságot, és kommunikációt adta óráin, mint egykor diákjainak. Kedvessége, ösztönző szavai, toleranciája az egekbe emelték még akár a komolyan túlsúlyos vendégeket is. Nagy hangsúlyt fektetett a tanulásra, mint élete során mindig. Yvett minden útmutatását követte, mellette folyamatosan kutatta, és használta a szakanyagokat. Komolyan vette, amit csinál, így hitelessé is vált. Ez pedig elsődleges egy trénernél, aki „minta” a többieknek. Felcseperedett diákjai örömmel vették, hogy tanárukkal egy merőben más formában találkozhatnak, és ezzel fejleszthetik testüket is. Sok tanítvány lett hirtelen a komplexum bérletet váltó tagja. A pletyka áradat kifutott, többé senkit nem érdekelt Fekete Zétény sztorija. Új réteg jelent meg a bringák bűvöletében. Meleg férfiak, akik felnéztek Hubára, hogy vállalta önmagát, megküzdött az árnyakkal, és felülkerekedett. Emellett még sármos is, és amikor megizzad, az kétségkívül szexy. Több sem kellett, hogy ők is tenni akarjanak testük formába hozásáért. Egy edző, aki külsőleg, és belsőleg, lelkileg és mentálisan is ösztönző nekik. Nem volt kérdés, hogy vele akarnak eljutni a csúcsra…nagy ellenállás melletti hegymenetben.
De ott voltak a nők, nem kevesen. A lelkileg és testileg elhanyagolt háziasszonyok, akik megelégelték, hogy csak rakódnak a zsírpárnák. Nem kellett kényelmetlenül érezniük magukat, ha egy pasi előtt izzadnak, ha hurkáik esetleg viccesen hullámzanak pólójuk alatt. Egyre többen, egyre merészebben lépték át a küszöböt, és vártak Hubától segítséget. Ő pedig megadta. A kilók kezdtek eltűnni, ezzel egyenes arányban nőtt a hölgyek önbizalma, és életkedve.
A szöszik, tinik, párduc testű amazonok, akik amúgy a bulváron nevelkedtek, imádták, hogy egy színész vagy modell külsejével vetekedő pasihoz járhatnak, aki felszabadítja minden energiájukat. Hogy meleg? Kit érdekel?! Amikor annyi sztár az! Ez a pasi sikeres, magabiztos, szédítő, és kedves. Őt akarták mind. Ikon született.
Brigi, és Lívia egyre többször, és egyre hosszabb időt töltöttek együtt. Akadt bőven mesélni való, hiszen a NŐszirom atomrobbanásként tért vissza a piacra. Bérczi Brigittának pedig oroszlán része volt ebben. Eddig sosem tapasztalt eladási szám, és egyre több szakmailag díjazott cikk fémjelezte a virágzást. Olga személyiségének köszönhetően nem kellett tovább titkolóznia magánéletéről, de beszélnie sem kellett róla. Természetessé vált, hogy párja nőnemű. Mint az is, hogy olykor igen meredek, pikáns, polgárpukkasztó szalagcímek kerültek a magazin címlapjára. Ledöntötték a tabukat. Az emberek pedig imádták! Egy lap, ami az életről szól, nem csak a sztárok hülyeségeitől hangos, hanem eléjük tárja a meztelen igazságot. Mindezt remek humorral, csodás grafikai, és képi megjelenítéssel, és olyan hasábokkal, melyek végre tényleg hasznos tanáccsal szolgálnak az olvasóknak. A pasik épp úgy pellengérre lettek állítva, mint az aktuális divat. Ha ahhoz volt kedvük levetkőztették az X-faktor győztesét kisgatyára, vagy leleplezték az aktuális tinisztár focista titkos szeretőjét. Hazugságot sosem jelentettek meg. Az igazság viszont néha kellemetlen volt, de mindig kiderült.
Brigi megírta saját történetét is egy cikksorozatban, más neveket használva. Livit teljesen lenyűgözte ezzel. Amiket eddig hallott tőle, most olvashatta is. Még inkább megértette és megemésztette a történteket. Ráeszmélt, hogy ez a szörnyű történés sem lehetett ok nélkül. Volt valami célja a Sorsnak ezzel. Ideje lezárni, és tovább lépni. Eljött a megbocsátás ideje. Az ember sosem felejti el a sérelmeket, de önmagáért meg kell tudnia bocsátani a másiknak. A lelki békéért ezt is meg kell tanulni. Ha pedig fontos a másik személye, akkor a megbocsátás alapja lehet az újrakezdésnek is. Már ha van értelme. Kettejük kapcsolatának nagyon is volt. Minden tökéletesen ment egy darabig. Túlságosan is. Természetesnek vették a jót, és talán elkényelmesedtek, nem tettek meg már annyi mindent a boldogságért. Hisz alanyi jogon kapták. Az égiek elvették hát kis időre tőlük. Most viszont esélyt kaptak, hogy kemény munka árán helyre hozhassák. Az angyaloknak igazán nagy szívük van, és szeretnek gyönyörködni az emberek szerelmében. Ezért innentől ott szőtték a láthatatlan szálakat körülöttük, hogy a rend ismét helyre álljon.
- Ez a mostani szám eszméletlen lett Brig! Leköröztétek szerintem még a külföldi licenszes magazinokat is!
- Hát, igen, az X-faktor győztessel a címlapon, csorog a nyál.
- Nem is csak rá gondoltam, bár kétség kívül ez a fotósorozat róla nagyon forró! Itt ez a cikk a Facebook-os csajról, aki lejegyezte az összes kalandját, lefényképezte a barmokat, akik társkeresőnek használták az oldalt, aztán egy éjszakára „szerelmesek” lettek belé. Utána meg sorra kitapétázta velük az üzifalat. Mint valami fekete özvegy! Durva.
- Az. És minden szó igaz a történetből. Találkoztam vele személyesen. Még mutatott is pár izgi képet. Azt hiszem ezek után mindenki kétszer is meggondolja, mer-e nyomulni így.
- Kemény. A csúcspont mégis talán a randi-cikk. Nem hittem volna, hogy tényleg megírod a melegek randizási szokásairól ezt a több részest!
- Mondtam, hogy megteszem. Azért mert leszbi vagyok, nem fogom kímélni a saját fajtámat sem. Ami igaz, az igaz. Néha kell, hogy a tükröt odatartsuk, különben nem kapnak a fejükhöz az emberek. Emellett a megkétszereződött olvasó szám a tetemes mennyiségű meleg rajongónknak köszönhető. Fent kell, hogy tartsuk az érdeklődést. A csajok meg jókat derülnek a sztorikon. Nagyon élveztem a kutató munkát hozzá. Annyi régi ismerőssel vettem fel a kapcsolatot, beszélgettünk, meséltek. Egy nagy tanmese volt nekem is.
- És végül magadat is pellengérre állítottad! Miért írtad meg a mi történetünket is?
- Azért, hogy példát állítsak. Rossz példát, amit el kell kerülni! Talán így egy-két pár ráeszmél, hogy veszélyben a kapcsolatuk, és még az előtt meg tudják menteni, hogy hasonló történhetne velük is. És persze egyfajta vezeklés is előtted. Annyira szeretném, ha hinnél nekem, és újra bíznál bennem!
- Elég volt a vezeklésből!
- Nincs értelme?
- Nincs.
- De…de, akkor, sosem fogsz tudni megbocsátani? Bármit is tegyek?
- Nem fogok.
- Kérlek! Én…
- Mert már megtettem. Megbocsátottam neked!
- Hogy? Most tényleg? Nem viccelsz?
- Magamért tettem elsősorban. Nem akarok állandó rossz érzéssel élni. Nem akarok a múltban ragadni, és rágódni rajta! Semmi sem történik ok nélkül. Tudom, hogy megbántad. Azt is, hogy szenvedtél eleget. De legfőképpen, érzem, hogy többet sosem tennél ilyet.
- Köszönöm.
- Szóval elsősorban magamért. Másodsorban értünk. Sok minden történt, ami ráébresztett, hogy nem engedhetlek el emiatt. Képesnek kell lennem megküzdeni ezzel, és legyőzni a sértettséget, a félelmeket. Mert akarom, hogy úgy legyen, mint előtte! Fáj, és talán mindig fájni fog, de már van hitem, hogy nekünk közös a jövónk. Te vagy a párom.
- Istenem… Ezt nem tudom elhinni. Nem tudom elmondani, mennyire boldog vagyok most! Mindent megadtam volna ezért. Hidd el, hogy mindent! Tiszta és őszinte szívvel mondom, hogy szeretlek. Jobban, mint valaha!
- Tudom - fogta meg a kezét. A szemébe nézett, rámosolygott, és kimondta a mindent megváltó bűvös mondatot - Én is szeretlek.
Dávid és Dani kapcsolata elért az egy éves évfordulóhoz. A dupla D páros remekül kiegészítette egymást. A lélekdoki, aki percek alatt alfa szinten volt, és szférák között utazva segítette barátait az előbbre jutásban. A fotós, aki képes volt örökre megragadni a pillanatot, és megmutatni azt, amit mindenki néz, de senki sem lát. Együtt pedig, ahogy ők mondták, képesek voltak újraszínezni a világot. Dani képességei kiteljesedtek, többségében uralta már őket, és ez párkapcsolatukra is hatott. Könnyedén egymás rezgésére hangolódtak, szinte tudták, mit gondol vagy érez a másik. Dávid a nagy napon óriási ajándékkal lepte meg kedvesét. Amire tudta, hogy már régóta ácsingózik.
- Egy boríték? Mi ez? Pénzt kapok az évfordulónkra?
- De hülye vagy! Bontsd ki te kozmopolip!
- Na, nézzük akkor! A borítékból két papírt húzott ki. Először koncert jegynek vélte, de aztán jobban szemügyre vette. Repülőjegyek voltak, az ő, illetve Dávid nevére kiállítva. Az úti cél pedig New York.
ÚÚÚÚRISTEN! Jézusom! Ezt nem hiszem el! New Yorkba megyünk - ugrott a nyakába azonnal.
- Bizony-bizony. A mézeshetet ott töltjük! Ez volt az álmod.
- Az álmom te voltál, és vagy! Köszönöm Dé! Annyira fantasztikus vagy! Sosem gondoltam, hogy..jahj, most…kiugrok a bőrömből! Kérdezném, hogy miből volt rá pénzed, de annyira boldog vagyok! Te, én és New York! Nem tudom elhinni! Szeretlek! De nem ezért! Annyira jó ember vagy!
- Mint, ahogy te is! Ha én, megérdemellek téged az élettől, akkor te megérdemled ezt az utat tőlem. Nagyon szeretlek! Ami téged boldoggá tesz, az engem is.
- Én, én…szóhoz sem jutok!
- Bő egy éve nem gondoltam volna, hogy ennyire szeretek majd valakit. Azt, hogy nem akarok majd mással lenni, csakis egyetlen személlyel. Különleges vagy, és az egész élet az veled.
- Te teszel ilyenné. A támogatásod, szereteted volt az, ami segített eljutnom idáig! Emlékszem, mikor találkoztunk - mosolyodott el. Nem akartam elhinni, hogy létezik ilyen pasi. Helyes, izmos, aztán megszólalva értelmes, humoros. Állandóan ugrattál, mindig cinkeltünk valamin. Figyelmes voltál, és vicces.
- És heteró!
- Persze! Az hát! Jó duma volt. Megőrjített először a tudat, hogy nem kaphatlak meg. Mikor még csak barátkoztunk a kondi teremben. Aztán a chatelés. Majd minden reményem szertefoszlott, mikor jöttél a csajokkal.
- De nem adtad fel. Taktikáztál, elhanyagoltál, letojtál. Én meg ráeszméltem, hogy kell nekem ez a srác. Imádtam azt a játékos időszakot. A mostanit azonban még jobban imádom!
- Vicces kis társasjáték volt az akkor kigyúrtkám! Nincs még egy ilyen történet. Ha akkor feladom, bele törődöm, és tényleg kiteszlek a körből, mi lett volna? Nagy eszű!
- Katasztrófa! Jól van, na! Idő kellett, hogy letisztázzam magamban a dolgokat. Pedig minden percben rád gondoltam, lestem, hol vagy, mikor jössz és mész, ott áll-e az autód.
- Hahha-ha-haaa…
- Most mit röhögsz ennyire?
- Eszembe jutott az első randink. Ami persze nem randi volt, szerinted. Hanem haveri találkozás. Béna!
- Óh, a mozi. Te kiírtad Face-falra, hogy valaki jönne-e moziba, valamikor, valami filmre. Nagyon eredeti volt.
- Csak miattad tettem! Hogy horogra akadj! Alig tudtam lerázni a többi kommentelőt! Persze nem ment könnyen. Jöttél a dumával, hogy vigyek valami csajt magammal. Legszívesebben arcon csaptalak volna!
- Aztán csak kihúztad belőlem, hogy akkor filmet ajánlok, vagy esetleg van kedvem veled tartani? Akkor kezdtem kapizsgálni, mi is van. Bevillant, hogy én voltaképp veled szeretnék lenni, akár moziban, akár máshol, mert hiányzol. Furcsa volt. Félelmetes és vidám egyszerre!
- Elhiszem. Te kis kezdő! A film végül is, jó volt? Nem emlékszem! Végig azon feszengtem, hogy ott vagy tőlem fél karnyújtásnyira. Legszívesebben hozzád bújtam volna, átöleltelek volna. Persze nem tehettem. Nem is csak a hely miatt, hanem mert mi egy „nem randin” voltunk.
- Nekem mondod? Éreztem az illatod, a belőled áradó energiát. Borsóztam! A szemem sarkából próbáltalak nézni. Olyan gyermekien mosolyogtál, és a mozi fényei játszottak az arcodon. Éreztem, hogy itt valami nagyon nem szokványos történik velem. A mozi után meg haza akartam sétálni, de azt mondtad, nem engeded. Sötétben ne sétafikáljak, hiába vagyok kigyúrt nagymenő! Már akkor megnevettettél minden percben!
- Végül hagytad magad, és haza furikáztalak.
- Nem akartam elbúcsúzni. Annyira jó volt veled. Valaki, aki felvidít, meghat, folyamatosan feltölt energiával. Egy srác, aki figyel rám, érdeklik a dolgaim, és olyan igazán jó ember, amilyennel rég nem találkoztam. Sosem volt ilyen haverom! Megbabonáztál.
- Mert te engem? Az első perctől képtelen voltam nem rád gondolni! Szóval előrukkoltál a tré szövegeddel, hogy menjek be dumálni kicsit, mert van egy csaj, aki tetszik neked. Kíváncsi vagy a véleményemre. Akkor úgy éreztem, most hagyom itt a francba, egy életre.
- Csak bejöttél hozzám.
- Nem hagyott nyugodni a dolog. Mi van, ha mégis csak van ott valami, és tetszem neked! Ha mindez csak lecke volt eddig, és nem szabad meghátrálnom. Ha igazán akarlak, akkor ki kell tartanom még! Így hát bementem egy kakaóra.
- Kicsit sajnáltalak akkor. Ami azután jött! Nyomtam a dumát a csajokról, te pedig láthatóan zsugorodtál össze, kedvetlenné vált az arcod, félre húztad a szád.
- Akkor már nagyon szabadulni akartam. Végül kifakadtam. Felpattantam, és azt mondtam, ne haragudj, de mi nem lehetünk jó barátok. Mire kétségbe esett arcot vágtál.
- Pontosan emlékszem. Kérdeztelek, hogy miért mondod ezt. Mire azt felelted, hogy mert te nem vagy jó ember. Azt mondtad, sokban hasonlítunk, jól elvagyunk, de valójában egy érem két oldalán. Mint az északi- és a déli sark. Egyforma vidék, de ellentétes. Totál összezavarodtam.
- Én meg úgy éreztem, nem bírom tovább, elvesztettem a meccset.
- Magam előtt látlak, szegénykém. Közölted, hogy higgyem el, nem vagy olyan ember, mint amilyen haverokhoz én szoktam. Kilógnál a sorból. Kértem, hogy ezt magyarázd meg.
- De nem voltam hajlandó! Mert nem sokon múlt, hogy ne zokogjak. Ott voltál, közel, mégis elérhetetlenül. Végül azzal zártam, hogy ha elmondanám, megutálnál. Ezért így is úgy is, az a vége, hogy nem leszünk jóban. Akkor maradjon meg egy jó emlékkép.
- Na, akkor már én is rendesen beszartam. Elindultál az ajtóhoz, és elköszöntél. Mire utánad szóltam, hogy várj. Magyarázd ezt meg!
- Akartam is, meg nem is. Lassan léptem tovább. Úgy fájt, azt hittem ott pusztulok el az előszoba szőnyegeden! Hirtelen utánam iramodtál, és elkaptad a karom. Egy szót se szóltál, csak a szemembe néztél. Már könnyeztem. Egy pillanat volt, mégis hosszú perceknek tűnt.
- Elcsattant az első csókunk. Istenkém, sosem felejtem el, amíg élek! Remélem utána sem. Veled akarok lenni a túlvilágon is. Ha angyalként végzed, én meg a poklot takarítom, akkor is megtalállak Katona Dániel! Szeretlek. Mindennél jobban ezen a világon.
- Én is téged. Hallod!?
Az emlékek felerősítették a másik iránt érzett tiszta szerelmet, amely egymás csodálatán, és tiszteletén alapult. Tekintetük eggyé vált, majd ajkaik is. Forró csókok, és édes ölelések következtek hosszú-hosszú perceken keresztül. Nem maradt más hátra, mint felkészülni a New York-i útra. Bőrönd ki, útikönyvek elő, mini hajvasaló a neszesszerbe.
Nóri hangosan kiabált a nappaliban Endrével. Arca vörös volt, tekintete izzott, szélesen gesztikulált kezeivel, és egyre feljebb emelte hangját. Párja csak ült a fotelban szótlanul, és hunyorgott. Percekig ment az üvöltés, de Endre még ekkor is csak rezignált hangon, egy teknősbéka nyugalmával szólalt meg.
- Dobika, mit kell megint felfújni a dolgokat?
- Ne Dobikázz! Elegem van, hogy cselédnek tartasz! Itt egy zokni, amott egy gatya, főzök, mosok, takarítok.
- Szeretsz főzni!
- Nem erről van szó! Igen, imádok főzni, megnyugtat.
- Akkor most is azt kéne tenned!
- Fogd be! Unom Endike, érted? Unoooom! El vagyunk, tingli-tangli, éljük a napokat, de semmi sem történik. Alig tudunk félre tenni pénzt, egy lyuk ez a lakás.
- Na, és a bútorok, amiket csináltam?
- Mind gyönyörű, mindig is mondtam. Remek asztalos is lehetnél, szó se róla. Hálás vagyok, hogy amit lehetett te magad készítettél el, hogy spóroljunk. Csak úgy érzem, teljesen leült a kapcsolatunk. A sulin, és a lakáson kívül hova megyek? Max a piacra, bevásárolni!
- Azt is imádod.
- Ne kezdd! Régen nem ilyen voltam. Nyüzsögtem, eljártam, kávéházak, mozik, klubok! Kenuztam a Dunán, túráztam a Pilisben, korcsolyáztam a Balatonon. Mi történt velem?
- Szerinted én tehetek róla Dobika? Azért álljunk már meg! Ki nem akar szeretkezni?
- Mindig a szex! Te meg csak erre gondolsz.
- Jah, engem az nyugtatna meg. Már ha lenne! Nem kívánsz már jó ideje.
- Azért, mert nem szoplak le?
- Szép! Én nem boncolgatnám, hogy orál vagy mi! Egész egyszerűen, no szex! Nekem az szerinted, milyen érzés?
- Értsd meg, hogy a nőknek ez nem olyan fontos. Mi nem mindig…
- Hülyeség! Korábban, mint a nyulak, napi háromszor csináltuk. Nem száz éve volt, csak kettő! Ne mondd, hogy ennyit öregedtünk.
- Már megint támadsz!
- Én? Te emeled a hangodat folyamatosan. Tereled a témát. Mikor voltunk együtt utoljára? Hét hónapja?
- Hát..izé. Nem tudom, most minek kell ez?
- Te kezdted! Én sem vagyok maradéktalanul elégedett.
- Akkor menjél! Költözz el! Állj fel, és indulj haza anyádhoz!
- A padlólapot is viszem akkor.
- Most szívatsz?
- Persze. Mit kezdenél nélkülem? Úgysem engednél el. Szükséged van rám. Félsz az egész világtól, kell, hogy biztonságot adjak. Minden szempontból.
- Menj a francba! Úgy beszélsz, mint az anyám. Az az okos asszony! Talán vedd el őt! Vagy a tesómat.
- Elvenni? Mióta kérem, hogy gondolkozz a házasságon is. A gyerekvállaláson. Csak megkerülöd, meg elvicceled a témát. Erre, mit mondasz? Hah?
- Nem állok még készen rá. Nem tudom elképzelni magamat.
- Mivel nem szeretsz!
- Ez nem igaz. Endikém, tudod, hogy szeretlek! Olyan jó ember vagy - lágyult meg hirtelen. Elviseled az összes buziságomat! A béke szigete vagy nekem.
- Erről van szó. Ilyenkor béke, két perce unalom! Akkor kinek is jó, hogy csak „elvagyunk”? Mit is akarsz valójában? Kenuzni, túrázni, táncolni? Vagy a fotelba süllyedve nézni a Dallast a Story Tv-n?
- Ahjj, igazad van. Ne haragudj! Látod, ilyen vagyok. Magam sem tudom, mi lenne jó. Bocsánat, hogy megint ugattam! Mindig ilyen görény vagyok. Tisztára, mint az anyám.
- Ne kérj bocsánatot! Döntsd el végre, mit akarsz! Nem én nem tudok határozni. Emelkedett ki a székéből.
- Most hova mész?
- Kiszellőztetem a fejem. Majd jövök.
- Mikor?
- Passz.
- Ne csináld. Aggódom, ha nem tudom, hol vagy, és mikor jössz!
- Aggódsz te mindenen! Azzal becsapta az ajtót.
Nóri kipörgette a két körből kimaradsz mezőt. Bámult maga elé, erei kidagadtak a nyakán. Az járt a fejében, vajon Endrének mennyire van igaza. Sajnos túlságosan is. Megrekedt. Stagnál jó ideje. Egy helyben áll az élete, és maga sem tudja, mi lendítené előre. Mire vágyik igazán. Biztonság vagy merészség? Nyugalom vagy mindent felperzselő tűz? Csend vagy üvöltő kéj? Bungee jumping vagy a kanapé?
Felállt és a fürdőszobába sétált. A tükörbe meredve figyelte arcát. Bőre fénytelen volt, szemei fáradtak, szemhéján kétnapos festék csillogott foltokban. Csókálló rúzsa merészen piroslott ajkain, mintha utolsó hírnőkként emlékeztetni akarnák régi énjére. A lázadóra, aki senkivel szemben nem hunyászkodott meg. A sportosra, aki kitartott erőn felül. A vadra, aki spontán bevállalt minden őrültséget. Kék szemei azonban most üresen tekintettek vissza a tükörből. Mit akarok valójában? Tette fel magának a kérdést. Tudom a választ egyáltalán? Tényleg ennyi az életem? Ez biztonság vagy önmagam feladása? Megelégszem így, nem kell több? Vagy csak félek változtatni? Valami elveszett. Meg tudom még találni? Meg akarom találni egyáltalán? Endre az ok, vagy csak az ürügy? Miatta lettem ilyen tipikus otthonülő, vagy ő csak a hátteret adta meg hozzá?
Hubával is alig találkozott már. Amikor bajban volt persze ott termett, és támogatta. Meg félt és aggódott helyette is. Azonban már nem futottak össze annyiszor. Mindkettejüknek kialakult a páros élete, és az összhang kissé megbomlott. Hol voltak már a hajnalba nyúló baráti beszélgetések? A spontán felugrom hozzád, és elrángatlak egy koncertre szituk. A lessünk pasikat a futópályán délutánok. Feledésbe merültek. A táblán a bábuk szerepe megváltozott. Nórinál az Activity-t felváltotta a Gazdálkodj okosan.