2/22
Huszonkettedik fejezet
Búcsú a nagy almától
Fényes reggel virradt New York manhattani részére. A két szerelmes fiú úgy határozott, sétálnak egy nagyot a közeli Central Parkban. Legyalogoltak szállójuktól, érintve a Természettudományi Múzeumot is. A bejáratánál Theodore Roosevelt lovas szobra hívta őket felfedező útra, mintha csak az Éjszaka a múzeumban figurája toppant volna eléjük, hogy lóhátra ragadja őket. Ide mindenképpen eljönnek még, állapították meg. Dínó kiállítás van, ami Dávid számára kihagyhatatlan. A múltban élt hatalmas lények mindig is csodálattal töltötték el a fotóst. Szeretett volna visszautazni az időben, hogy lencsevégre kapja őket. Jobb híján be kellett érnie a csontvázaikkal. Azokból sem látott még sokat, mivel Magyarországon ritka az ilyen nagyszabású bemutató.
A Trump Hotel and Tower hatalmas üvegépülete délcegen magasodott a Colombus térnél. Az ember, ha ránézett, egyszerre érzékelte a tekintélyt, szépséget, és sznobizmust. Trump meghatározó személyiség New York életében. Mindig mindenre igyekszik rátenni még pár lapáttal. Épületei rendre magasabbra sikerülnek, mint az engedélyezett mérettartomány. Ő pedig csak legyint és mosolyogva megtoldja a város pénztárcáját néhány százezer dolcsival. Dani sokat olvasott róla, mielőtt élőben is megcsodálhatta volna a nevével fémjelzett monstrumokat. Szája szegletén kaján mosollyal meredt az épület csúcsa felé, ami valóban az eget karcolta. Hatalmas. Még Dávid dinoszauruszainál is gigászibb. Trump tud valamit. Gazdag, sikeres, és boldog. Remekül szórakozik az Élet nevű játékban. Ott rejlik benne, ami minden sikeres emberben. Dani pedig ebben a pillanatban megértette a titkot. Lesz min elmélkednem otthon, gondolta magában. Majd kuncogott egyet félhangosan és Dávid után sietett, aki egy sarokkal már előrébb járt, annyira elragadta a fényképezési láz. Megérkeztek a Central Park főbejáratához a Colombus emlék szobornál. Számos biciklit, és fiákert kínáltak bérlésre a turistáknak, de ők tartották magukat az eredeti tervhez, hogy sétával töltik a délelőttöt. Tíz óra körül járhatott, a Nap ezer sugarával ontotta a fényt és meleget. Harsogóan zöld volt a parkban minden fűszál, falevél, és mohapárna. Az egész park gránit sziklákon áll, melyek ásványszemcséi gyémántként csillámlottak a napsütésben. Egy-két kisebb követ összeszedtek a zsebükbe, hogy otthon kitehessék emlékként nappalijukba. Többen reggeli kocogásukat ejtették meg éppen, vagy kutyát sétáltattak. Dani szíve tele volt boldogsággal. Tudnék itt élni. Tudnék így élni! Felfedeztek egy kisebb tavat, amelyben récék, és teknősök úszkáltak. Előtte pedig egy hatalmas szökőkút ejtette ámulatba az arra járókat. Kerestek tárcájukban két egy centest. Hátat fordítottak a víznek, megfogták egymás kezét, s miközben elmormolták: „Visszatérünk!”, behajították a szerencsét hozó érméket.
Sétájuk során megtalálták a híres „Friends Fountain”-t is, ami a Jóbarátok főcímében is feltűnik snittekre. Dani első dolga volt Chandler-höz hasonló hülye pózokban lefotóztatnia magát. Nagyot nevettek, miközben majdnem mindketten beestek a szűkös kis kőkútba, mikor egyszerre próbálták magukat lekapni.
Dél körül járhatott, mikor elérték ismét a bejárat környékét, és felsétáltak a Strawberry Fields-re, ahol az Imagine található. Ez John Lennon mozaik emlékműve. A földön apró fekete-fehér négyzetekből van kirakva, közepén a felirattal. Leguggoltak és megérintették. Hirtelen Dani előtt elsötétült minden, és a földre terült. Dávid nagyon megijedt. Azonnal locsolni kezdte óvatosan arcát a nála lévő ásványvízzel. Segítségükre sietett pár másik turista is, de szerencsére hamar magához tért, a mentőket nem kellett hívniuk. Leültették az idézetekkel díszített padok egyikére, majd hagyták fellélegezni.
- Biztosan jól vagy - kérdezte Dávid féltően.
- Nyugi, srác! Minden oké, csak egy kicsit megszédültem.
- Máris terhes vagy - próbálta viccel oldani az ijedtséget.
- Bolond - kacagott nagyot. Nem, nem éppen erről van szó.
- Akkor? Ez most… valami olyan volt?
- Igen, látomásom volt. Elég mély, és konkrét. Nagyon sok energiát kivett belőlem hirtelen. Emiatt lettem egy csapásra rongybaba.
- Mégis mi volt az? Emlékszel, mit láttál?
- Nagyjából.
- Csak nem Lennon halálát?
- Nem, bár az sem lett volna meglepő. Azt hiszem a jövő egy lehetséges kockáját láttam.
- Izgalmas! Miről szólt?
- Nos, a lényeg, visszatérünk még New Yorkba. Több mint valószínű. Nem az utolsó utunk ez Dé!
- Juuj, máris hatott a szerencse érme?
- Hehh, talán. Sétáljunk tovább! Megéheztem. Azt hiszem, leesett a vércukrom.
- Rendben. De bizti jól vagy? Fel tudsz kelni?
- Igen, tényleg. Csak korog a gyomrom!
- Oké, akkor együnk valami finomat a Time Square-n. Megérdemled most, hogy a kedvenc helyeden étkezz te kis spirituskó.
Lassan, és viszonylag csendesen folytatták a városnézést. Dani magába merült, Dávid pedig minden pillanatot igyekezett megörökíteni, amiről úgy gondolta, felbecsülhetetlen. Észre sem vette, hogy szerelme valamit elhallgat. Annyira örült, hogy jól van, nincs komolyabb baja, hogy elkerülte figyelmét párja baljós pillantása. A látomás koránt sem csak arról szólt, amit elmondott. A lehetséges jövőben nem volt minden derűs. Az újabb New York-i utazást talán nem a szerencse hívja majd életre, hanem valami egészen más. A jövő sötét meglepetést tartogatott, amiről Dani képtelen volt beszélni. A „mikor”-t ő sem tudta. Közeli, távoli? Csak a tényt látta, valakit elveszítenek.
Robi és Márk négyesben flangátak Liviékkel a Kitaibel-parkban. Náluk már este hat óra körül járt. Nem fogadta őket annyi látványosság, mint New Yorkban kiránduló barátaikat, de így is ez volt kedvenc zöld szigetük a városban. A fiúk számára különösen szeretett volt, hiszen itt ismerkedtek meg. Bence önfeledten rohangált most is labdájával. A csajok is nagyon megkedvelték a bohókás kutyát, így ha tehették elkísérték haverjaikat a sétára. Márk könnyedén beilleszkedett a csapatba. Liviék örömmel fogadták, mert Robi boldog volt mellette. Most mindannyiuknak volt ideje egy kis kikapcsolódásra, és a történések megvitatására.Az elmúlt hetekben sok régi dolog tisztázására került, és kapcsolatuk visszaterelődött az egykori mederbe. Leültek egy padra, hogy elnyalják fagyijukat, miközben Bence ismerkedett egy formás tibeti terrierrel. Brigi telefonja kakukkolt. Sms érkezett Dávidtól.
- Óh, irigylem őket! Épp most hagyták el a Centrál Parkot, mennek ebédelni! Azt írja Dávid, hogy… Basszus, ez valami vicc! Mi van?
- Mi az - érdeklődött Livi.
- Ugye semmi bajuk - tette hozzá Robi.
- Náluk minden rendben. Nálunk van gáz!
- Nálunk? - kérdezett vissza Márk.
- Ricsi kint van New Yorkban! Nem igazán értem az egészet! Ott van, és ott él, azt írja Dé!
- Lehetetlen!
- Mondom Livi! Találkoztak vele. Ennyit ír. Illetve azt, hogy nézzünk rá valamilyen formán Hubára, mert nagyon aggódnak érte! Elvileg már ő is tud erről az egészről.
- Mit keres kint Ricsi? Svájcba ment. Akkor haza se jön?
- Robi, fogalmam sincs! Mennyi fér szerinted egy smsbe? Fel kell hívnunk Hubát!
- Mondjuk neki, hogy hallottunk Ricsiről és New Yorkról?
- Ricsi és New York - viccelődött Márk.
- Fejezzétek be! Nyilván nem hozhatjuk így fel. Mi van, ha véletlenül mégsem tudja még? Nem akarok én lenni megint a rossz hír hozó, mint mikor… Bocs, Robi!
- Semmi baj, jogos. Így történt.
- Na, szóval csak érdeklődjünk, mi újság vele. Hátha felhozza ő a témát. Pláne, ha megemlítjük a fiúkat.
- Ez jó lesz így Brig, ha Daneszékról kezdünk neki mesélni.
- Mm, akkor melyikünk csörgeti meg? Te vagy én Liv?
- Majd én. Régebb óta ismerem, jobban le tudom szűrni még az éteren át is, hogy mi lehet a hangjában.
- Rendben, csináld!
Tíz perces beszélgetés után kiderült, Huba az első sokkot túlélve viszonylag jól van. Elfogadta a veszteséget. Akkor tudta már, hogy elveszítette párját, mikor annak búcsú emailjét megkapta. S ha össze is ugrik a gyomra, mikor eszébe jut Ricsi, nem esik ismét depresszióba. Bár New York kétség kívül hab volt a tortán, nem olaj a tűzre. Az ugyanis kialudt. Sokkal inkább lángolt Dobos Nóra arca, amikor barátja ajtót nyitott neki. A csengő szó volt, ami a Líviával folytatott beszélgetést végül lezárta.
- Ne haragudj Livi, de csengetnek! Szóval aranyosak vagytok, de nem kell aggódnotok. Tényleg jól vagyok. Azért, ha van kedvetek, ugorjatok fel valamikor. Most leteszlek, mert nagyon nyomja valami elmebeteg a csengőt! Puszi mindenkinek.
Azzal kinyomta, és az ajtóhoz sietett. Nóri már öklével dörömbölt a fenyőfa burkolaton.
- Nemes, nyisd mááár ki!
- Jézusom, begolyóztál!? Rám töröd a lakást? Mi a franc….
- Be, igen! Begolyózok! Megpusztulok Nemes! Vége az életemnek!
- Ülj már le! Mi van? Mi történt?
- Nem tudok ülni! Képtelen vagyok lenyugodni, szétfeszít az ideg. Annyira félek!
- Nóri, az Istenért! Nézz rám! Hé! Ne pánikolj! Engem nézz, nyugi, itt vagyok. Segítek - fogta meg a két karját.
- Nem tudsz. Nem tudom, mit tegyek. Erre nem voltam még kész! Ez a büntetésem?
- Elég! Fejezd be ezt a hisztit, mert nyakon öntelek egy pohár jéggel. Mondd el, mitől buktál ki.
- Még nem következtetted ki, te nagyeszű? Igazad volt. Mint mindig! Téged is utállak.
- Azt akarod mondani, hogy…
- Azt bazmeg! Terhes vagyok Nemes. Én. Érted? Gyereket várok!
- Ne csináld már! Örülnöd kéne. Ez fantasztikus. Anyuka leszel.
- Szart fantasztikus! Nem vagyok rá kész!
- Senki sem az. Legalább is, mindig van kifogás, vagy tényező, ami miatt még lehetne várni. Jól van ez így. Számodra is eljött az ideje!
- Fogd be! Te buzi vagy, nem tudhatod!
- Kösz szépen.
- Jól van, bocs! Nem úgy értettem. Én csak…
- Én meg csak… A legboldogabb lennék a világon, ha egyszer lehetne gyerekem.
- Kell az enyém?
- Elmebeteg. Higgadj le és ülj ide végre! Ez nem tragédia. A Sors végre döntött helyetted, annyit tökörésztél. Kis élet növekszik benned.
- Növekedjen, ahol akar, de ne az én testemben!
- Már pedig ott akar. Endre mit szólt?
- Semmit, mert nem tudja. Most csináltam meg öt tesztet, mind pozitív. Nem tudom felfogni. Anyám ki fog nyírni!
- Dehogy nyír. Lehet, hogy először beájul, de ő is anya. Most már nagymama. Nem fog tudni ellenállni a picúrnak. Az ő vére is! Szeretni fogja. Megbékél majd idővel.
- Rühellik Endit, mert csóró! Nem elég jó nekik.
- És? Könyörgöm, 75 km-rel arrébb laknak. Felnőtt nő vagy. Miért hagyod, hogy uralkodjon rajtad? Ez már pszichológiai eset. Mit csinál, kitagad? A helyedben én tagadnám ki előbb, ha meg merné játszani velem ezeket. Térj észhez!
- De én…
- Itt az ideje, hogy dönts! Ne mártírkodj, ne fostorogj. Zárkózz be, fordulj kicsit magadba. Igyál egyet Dani nyugtató tea keverékéből, és gondolkodj!
- Könnyen beszélsz!
- Gondolod? Szerinted én miken mentem keresztül?
- Jó-jó. Mégis, hogy csináljam?
- Szemléld magad és a babát belülről. Akarod őt? Te magad, szeretnéd? Ez számít csak. Ez a kis élőlény már ott van, a tiéd. Fel kell nevelned. Endrével, nélküle, nem ez számít most. Csakis te és ő!
- Nem tudok így elmélyedni. Nekem nem megy!
- Nem megy! Nem tudod! Nem mered! Nem akarod! Meddig még a sok NEM? Ne azt nézd végre, mi miért NEM lehetséges! A megoldásokat keresd. Mindenre van. Ahhoz viszont döntened kell. Anya akarsz lenni ebben a földi életedben, vagy sem?
- Ne sokkolj!
- Magadat sokkolod. Ne gondolkodj sokáig, mert a babának nem tesz jót a rengeteg negatív érzelem. Endrének pedig mielőbb joga van megtudnia.
- Nemes, nem szólhatsz neki!
- Még jó. Te fogod elmondani. Most pedig gyerünk! Te szépen hazamész, bezárkózol, és lehiggadsz. Én pedig felhívom Endrét, és elrángatom egy kései mozira, így garantáltan lesz időd önmagadra.
- Utállak!
- Nem baj. Tudod, hogy túllendültem azon a ponton, mikor érdekelt mások véleménye. Én döntöttem már. A boldogságot választottam, akkor is, ha küzdelmes.
- Nemeeees!
- Na, indulás!
A Pöttyös Bögre szokás szerint tele volt vendégekkel. Pincérei sürögtek-forogtak, igyekeztek kifogástalanul ellátni a sáskahadként rájuk szakadt látogatókat. Mozgalmas a nyár, hisz a törzsvendégeken túl, a turisták is előszeretettel látogatják. Mindenkit jó érzéssel tölt el a modernbe oltott retro feeling, amit magában hordoz. Egymás után érkeztek a termetes piros és kék pöttyös bögrékben a finomságok. Forró csokik, teák, cappuchinók, kávék, és megannyi finom sütemény, eredeti házi receptek alapján. Nem hiányozhatott az estén Dorogi Adél és csivavája sem. A szőke ciklon lassan és akkurátusan nyalta le minden merítés után csokis kanalát. Cherrys csokijában valódi koktél cseresznye lubickolt, amit ujjával kiemelt, nyelve hegyével körbe nyalt, majd hófehér fogaival harsogóan roppantott szét. Smaragd zöld szemei villantak, miközben minden szem rászegeződött. Élvezte a népszerűséget. Nemrég debütált egy videó klipben is, melyet a helyi rock banda forgatott. Ő játszhatta benne a mindenre elszánt gruppit. Testhez álló szerep. Celebsége így új csúcsokat döntögetett, őt pedig újabb celebek döntögették. Bokszoló párja erről mit sem tudott, mivel épp egy nemzetközi bajnokságon verte szét mások fejét Hannoverben.
Márk és Robi mosolyogva szemlélték a dívát, míg Brigi és Livi legszívesebben hánytak volna tőle. Nem csípték a hasonló kaliberű csajokat. De mivel ők maguk is hirdették, a „ne címkézzünk fel senkit” eszmét, békésen tűrték, amikor összesodorta velük a Sors. Brigi régebbről ismerte Adélt, aki általános iskolában alatta járt egy évfolyammal. Annak azonban már ezer éve. Így hát meglepődött mikor az acéltestű amazon, piros koktél ruhájában feszítve az ő asztalukhoz lépdelt. A srácokban megállt az ütő. A puszta jelenlététől megfagyott a levegő, és elállt az ember lélegzete. Kétség kívül volt benne valami fensőbb rendűség. Kollagénes ajkait széles mosolyra húzta, majd megszólalt szexisen rekedt hangján.
- Mizu csajok? Rég beszéltünk.
- Adél… Szia. Rég? Inkább soha - vetette oda Brigi cinikusan.
- Helló - motyogta Robi. Őt teljesen lenyűgözte a közeli látvány.
- Cuki vagy - jegyezte meg Adél, miközben ránevetett. Márk kissé féltékenyen reagált, és gyorsan közbe vágott.
- Jó az új klip! Hosszú volt a forgatás?
- Óh, köszike! Szerintem is csúcs! Előtte négy napig csak folyadékot ittam.
- Miért, lehet mást is inni? - vonta fel a szemöldökét Brigi.
- Fejezd be - suttogta Lívia. Szóval, hosszú egy ilyen forgatás?
- Egy napos volt. Annyira elfáradtam. Mégis csak én vagyok a főszereplő!
- Az együttes mellett… - folytatta Brigi. Nem akarunk ám feltartani. Biztos rengeteg dolgod van, mert te mindig úgy pörögsz.
- Jaj, de édi vagy. Igen. mindig megyek valahova, mert sok fontos dologgal foglalkozom. Biztos meglep, hogy idejöttem. Nem is hittétek hirtelen, igaaaaz?
- Hát, nem. Az már fix! Minek köszönhetjük?
- Ismerem ám Dávidot. Többször dolgoztunk együtt. Hallom, kint van Amerikában?
- Nos, így van. Ott vannak - válaszolt Livi kedvesen.
- Vannak? Kivel?
- A párjával. Miért? Munka ügy? Nemsokára haza jönnek.
- Nem, nem meló miatt. Képzeljétek, mit hallottam a fodrásznál! Azt mondta egy másik csaj, hogy Dávid lyuktévesztő!
- Hogy micsoda? - förmedt rá Márk.
- Érted, na, cuki fiú! Homér! Langyi. Búza.
- Mit akarsz tőlünk? - kapta fel a vizet Brigi.
- Hogy ez igaz? Én nem hittem el. Olyan vicces! Az összes csaj dugni akart vele a fotózáson. Erre azt mondják, hogy ratykó - kacagott nagyot.
- Tényleg ezért jöttél ide?
- Persze Brigi, ez celeb téma. Akarom tudni!
- Húzz el!
- Tessék?
- Menj máshova celebeskedni!
- Micsoda? Most mit vagy ilyen bunkó? Kérdezni sem lehet?
- Éld ki a pletyka éhséged másutt! Ez itt nem szilikonizáló helység.
- Ezt nem értem!
- Nem baj, tiplizz!
- Tipli?
- Figyelj Adél… Nem híztál te pár kilót?
- Úristen! Látni? Pedig már voltam rádiófrekvenciás zsírbontáson, de… Ez nem lehet! Beperelem őket! Ugye nem durva? Mondd, hogy alig látszik. Kérlek!
- Derék tájon kicsit hurkás a rucid- röhögött magában Brigi.
- Én…én… Azonnal mennem kell!
- Sajnáljuk! Olyan jó volt csevegni! Puszikaaaa!
- Hühh! Kapta fel az orrát a díva, majd sietősen kibukdácsolt a Pöttyös Bögre oldal bejáratán.
- Ezt most komolyan gondolta? Hihetetlen emberek vannak! Méltatlankodott Livi.
- Hidd el, teljesen komolyan! Felelt neki Brigi. Adél mindig is igazi picsa volt, de régebben azért többet néztem ki belőle. Voltak értelmesebb megnyilvánulásai is. Gondolom, az nem kifizetődő a mai világban!
- Juhj, ez elég gáz volt! Csatlakozott Robi. Képes volt szinte teljesen ismeretlenül idejönni, és bekérdezni! Ennyire hajtja a pletyka éhség?
- Ne csodálkozzunk! Erről szól az egész élet most! Az újságok hasábjai, a tv csatornák csak azt sulykolják, hogy ha nincs életed, hát élvezkedj másokén! Mi másra lennének jók ezek a valóság show-k is!? Ahelyett, hogy az emberek beszélgetnének a társukkal, vagy a gyerekükkel. Netán kirándulnának egyet. Ahhoz még nagyon pénz sem kell! Fakadt ki Márk is.
- Inkább zárjuk le ezt az Adélos témát! Javasolta Brigi. Semmi értelme rajta kattognunk. Buta, szőke liba! Azért ültünk be, hogy megvitassuk az összejövetelt, amit Huba szervez Daniék haza tértére!
- Akkor mind felmegyünk hozzájuk? Utoljára, akkor buliztunk nála, mikor…
- Hűha, tényleg. Szegény Ricsi! Mennyi minden változott azóta, te jó ég. Eszméletlen!
- Úgy tervezi Huba, hogy kimegy értük a reptérre, aztán felajánlja, hogy pihenjenek meg nála egy kicsit. Brutál fáradtak lesznek úgyis. Hat órás átállás, és ha olyan, még aludni sem tudnak a gépen.
- Majd csak kibírják. Feldobjuk a kedvüket! Rég volt ilyen, hogy mindannyian egyben legyünk. Ugye srácok jöttök akkor?
- Igen, el van döntve. Szabaddá tettük magunkat. Kik lesznek még ott?
- Pár jó barát. Nóri és Endre, gondolom Annáék, mi négyen. Nem a tömeg a lényeg. Remek lesz a hangulat!
- Az már biztos - mosolyogtak mindannyian.
- Brig…Nem láttad hova tettem a telóm?
- Nem. Utoljára Hubával beszéltél, akkor láttam.
- Ez nem igaz, nincs meg!
- Biztos a táskádba süllyedt. Kotorászd át - biztatta Robi.
- De…Sehol! Nézd meg! Tárta ki nagyra a Nike sport retikült. Csak nem hagytam a parkban?
- Hajaj, lehet - húzta félre Márk a száját. Vissza kéne menni megnézni! A padnál, ahol fagyiztunk.
- Kétlem, hogy nem nyúlták le. Szinte vadi új Galaxy! Banyek, ezt nem hiszem el! Francba.
- Azért nézzük csak meg ott - vélekedett Brigi.
Eközben a butának hitt szőke ciklon kiért az utcára. Cseppet sem volt már olyan elveszett és csalódott az arckifejezése. Pár sarokkal arrébb Louis Vuitton retiküljéből előbányászta Swarovski kövekkel kirakott iPhone-ját és vörös műkörmeivel hívta is rég nem látott, kedves ismerősét. Cseresznye ajkai között ismét megcsillantak ragyogó fogai, miközben zöld szemeiben gonoszság villant.
- Hali Zétény, itt Adél.
Na, mi a helyzet?
Megvan, amit kértél. Hehhe-he!
Igen, már kikapcsoltam. Nem lesz gond.
Simán! Semmit sem vett észre!
Ismersz már, Oscar díjas csaj vagyok! Paris Hilton elbújhat mögöttem.
Haha-ha-ha! Akkor?
Mikor adjam át? Rám férne már egy jó kis pesti buli!
Micsoda? Hol vagy?
Én nem is… őőő, sajnálom.
Akkor oda viszem. Majd mást izzítok rá a partizásra!
Ühüm, rendben. Megbeszéltük!
Xo-xo Zéti! Csumi.
A Hotel Sign Essex 905-ös szobájában Dani és Dávid az utolsó estére készülődött. Szomorúan vették tudomásul, hogy az utazás hamarosan véget ér, és visszatérnek kis hazájukba. Bár szerették az országot, és már nagyon hiányoztak nekik barátaik, és családjuk, New York felejthetetlen élményeket adott. Az itt megtapasztalt nyitott szellemiség, a színes élet, és elfogadás rabul ejtette szívüket. Furcsa kettősség költözött szívükbe. Mintha második hazájukat hagynák el, honvágy ébredt lelkükben.
- Dávid, ezt nem tudom neked megköszönni eléggé. Csodálatos tíz nap.
- Minden rezdüléseddel megköszönted már! Különben is, én köszönöm neked, hogy veled élhettem át mindezt.
- Olyan rossz lesz haza menni. Persze, hiányoznak már a többiek, csak mégis.
- Értem én. Hasonlóképp érzek. Nem olyan, mintha haza mennénk, mégis kicsit az otthont hagynánk itt?
- De! Pontosan! Rendes honvágyam támad máris, ha az utazásra gondolok. A szívemben kicsit ez is az otthonom lett.
- Ne aggódj, visszatérünk. Dobtunk a szerencse tóba! Sőt, láttad is a víziódban. New York hall még rólunk!
- Igen, így lesz – nézett félre sejtelmesen.
- Akkor ma este választ adnak Ricsiék?
- Elvileg igen. Tovább nem gondolkodhat rajta.
- Hol is vacsorázunk?
- A Jekill & Hyde-ban. Aztán egy végső nagy buli az PINEAPPLE-ben. Juhj, hogy fogunk felkelni holnap?
- Muszáj lesz valahogy. Legalább a gépen bealszunk majd! Hánykor találkozunk velük?
- Két óra múlva.
- Az még rengeteg idő barátocskám! Nézett rá huncutul.
- Mi jár a fejedben!?
- Hát, te - lépett közelebb, majd átfogta derekát.
- Te kis disznó. Az előbb fürödtünk!
- Mmmm. Kit érdekel? Van elég víz a hotelban szerintem. Majd fürdünk újra. Gyere ide - húzta magához, és csókolta forrón. Először a száját, majd nyakát, és egész félmeztelen testét. Imádlak.
- Én is - túrt bele hajába. Érezni akarom minden szívdobbanásod! A tested melegét, a véred lüktetését.
- Kis vámpírom!
- Megőrjít az illatod. Azzal megmarkolta fenekét mindkét kezével. Gyerünk haver, jöjjön az a diszturbia!
- Honeymoon my love, honeymoon.