2/8

 

Nyolcadik fejezet

Kísértés

 

Kora reggel volt. Szinte még hajnal. Brigi már a szerkesztőségi irodájában ült és kávézott. Munka előtt jól esik egy forró tejes kávé, ezért Tomit is invitálta, hogy tartson vele. Mivel neki is korán kellett kelnie, hogy elintézze ügyeit, szívesen csatlakozott unokatesójához.  A lány megmutatta neki a következő számhoz írt cikkét, és a grafikai terveket. Egy tanulmányon dolgozott, ami az olvasók randizási szokásait tárta fel. Kíváncsi volt rá, hogyan randiznak a fiatal lányok, a középkorúak, és kitért a fiúkra is.

 

-          A melegek randizási szokásait is érinted? – kérdezte Tomi.

-          Hát, nem lenne rossz! Asszem, abból egy egész cikksorozatra is futná! – mosolygott.

De ilyen merész témával még nem mertem meglepni a főszerkesztőm. Nem tudom, hogy venné.

-          A mai világban? Egy női lapnál? Szerintem erre is kíváncsiak a mai csajok, és növelnéd az eladott példányszámot! Nem beszélve arról, hogy sok meleg is megvenné, ha hallanák a barátnőiktől, hogy erről cikkeztek!

-          Lehet. Talán majd egyszer megkörnyékezem valami hasonlóval. Lenne anyag, amiből megírjam, az tuti. Nagyon kutatnom sem kéne. Elég, ha a baráti köröm kikérdezgetem. – nevetett. Az a sok netrandis történet, a furábbnál furább találkozások, amikor nem is úgy néz ki…, nem is annyi idős…, nem is úgy hívják! Jahj, de jó, hogy ezeken én már túl vagyok!

-          Nagyon jól megvagytok Livivel, igaz?

-          Igen. Ő az igazi, úgy érzem! Nem mondom, hogy mindig mindenben egyet értünk, de alig van vita köztünk. Kiegészítjük egymást. A szüleink is elfogadták a másikat, szóval minden klappol. Szerelmes vagyok.

-          Irigyellek. És mond csak, sosem érdekeltek a pasik?

-          Milyen kérdés ez!? – lepődött meg.

-          Felötlött bennem. Erről még nem nagyon dumáltunk!

-          És a reggeli kávénknál akarod megvitatni?

-          Na! Válaszolj már!

-          Nem is tudom. Tini koromban eleinte persze figyeltem a fiúkat. Volt, aki tetszett, vagy valami ilyesmi. Aztán persze rádöbbentem, hogy szexuálisan a lányok érdekelnek inkább.

-          Nem kívántál meg sose fiút?

-          Ahj! Hagyjál már!

-          Zavarba jöttél. Szóval igen!

-          Talán. Ki emlékszik már! Most, hogy jött nálad fel ez a téma? Ennyire heterósodsz, most, hogy Kittivel randizol?

-          Ez jó! Nem, nem ezért kérdeztem!

-          Akkor?

-          Nem vetted még észre, hogy néz rád Marcell?

-          Marcell?! Ez a Marcell?

-          Igen, a főnököd.

-          Te hülye vagy! Mégis, hogy nézne?

-          Tudja, hogy leszbi vagy?

-          Nem! Nem igazán kötöm a kollegáim orrára! Nem a munkahelyre tartozik! Szóval… egyre inkább összezavarsz!

-          Bocsi. A múltkor, mikor bent voltam nálad, mikor Danit is bemutattad. Észrevettem, hogy Marcell nagyon stíröl téged. Többször bejött, valami ürüggyel. És majd felfal a szemeivel!

-          Ah, menj már Tomi! Örültség! Én semmi ilyet nem vettem észre. Pedig vele dolgozom már két éve.

-          Persze, hogy nem vetted! Mert a leszbiségeken jár az eszed. Meg sem fordult a fejedben, hogy imponálhatsz itt bent valakinek?

-          Ha te mondod! Na, jó! Ejtsük a témát! Nem igazán érdekel! Ekkora lököttséget!

-          Jó, csak gondoltam szólok. Feltűnt, és hát, nehogy valami meglepetés érjen!

-          Húzz el! Agyadra ment a korai kelés! Ne fárassz tovább, még el sem kezdődött a nap!

-          Oké-oké! Már megyek is! De vigyázz vele!

-          Tünés! Nyolc óra elmúlt, dolgoznom kell!

-          Már itt sem vagyok. Nekem is van jó sok intézni valóm. Szervezem a tánctanfolyamokat, le kell foglalnom a termeket, és beszélnem kell még pár haverral is.

-          Akkor szép napot!

-          Neked is! Csóóók! – mondta Tomi vidáman, és elhagyta a szerkesztőséget.

 

Dani hangosat kiáltva ült fel az ágyban. Kiverte a veríték, szíve majd kiugrott a helyéről, és azonnal sírógörcsöt kapott. Dávid nem tudott nem felébredni az ordításra. Ijedten ölelte magához párját, és próbálta csitítani, majd megtudni, mi baja.

 

-          Bocsáss meg! Kérlek, bocsáss meg Dávid! – zokogott.

-          De hát mit? Miért kell megbocsátanom? – kérdezte értetlenül.

-          Annyira sajnálom! Borzalmas dolgot tettem!

-          Miről beszélsz kismacsóm? Rosszat álmodtál?

-          Álom? Miféle álom?!

-          Itt fekszel mellettem tegnap este óta! Mi lelt téged?

-          Istenem! De jó… De csak sírt tovább.

-          Nyugodj meg! Bármi is volt az, csak álmodtad! Nem történt meg! Emlékszel, mekkorát szeretkeztünk egész éjjel? Itt vagy velem!

-          Jahj nekem! Biztos? Nem ezt álmodom most?

-          El sem mozdultunk innen!

-          Iszonyatos volt! Azt álmodtam, hogy elmentem Robihoz, beszélgetni.

-          Igen? És?

-          Megcsaltalak vele! De aztán…ő meg… öngyilkos lett! Ne haragudj! Bocsáss meg! Kérlek!

-          Héj, bújj ide! Nincs semmi baj! Dehogy haragszom! Látom, hogy mennyire megviselt. Na, gyere ide, te. Adj egy puszit! Ölelte át szorosan.

-          Borzasztó érzés volt! Én nem akartam! De megtörtént! Aztán meg meghalt!

-          Csak álmodtad Danesz. Most már nincs gáz.

-          Ugye ezek nem történnek meg? Nem lesz valóság?

-          Persze, hogy nem! Akár mekkora aura sámán is vagy, jövőbe még nem látsz! Ugye?? Csak egy rémálom volt. Most már lazíts! Itt vagyok, és nem haragszom!

-          Én, én valamit nem mondtam el!

-          Mit?

-          Robi írt egy sms-t tegnap. Hogy elhagyta a feleségét, és el akar válni. Én meg írtam neki, hogy találkozom vele, és megbeszéljük. Aztán ezt álmodtam meg! De én tényleg csak azért, hogy lebeszéljem róla! Hogy barátilag mellé álljak, nehogy hülyeséget csináljon. Meg sem fordult a fejemben! Higgy nekem!

-          Hiszek neked! Ismerlek jól.

-          Most, az álomban döbbentem rá, mikor megtettem! Annyira rossz érzés volt, hogy elveszíthetlek emiatt! Gyűlöltem magam! Mert… Mert én, szeretlek!

-          Tudod, hogy ezt még sosem mondtad így ki?!

-          Igen, tudom.

-          Én is szeretlek! Nincs semmi baj!

-          Nem találkozhatok vele! Mégsem. Ezek után nem. Ez rossz jel!

-          Ne butáskodj! Ha tényleg segíteni akarsz rajtra, hát menj! Nem fogok hisztizni emiatt. Beszélj vele, hogy észhez térítsd! Nekem, nekünk sem lenne jó, ha elválna, és utána itt sertepertélne.

-          Akkor sem. Nem tudnám ezek után! Még ha csak egy álom volt is! Inkább telefonon beszélek majd vele. Megpróbálom úgy!

-          Ahogy akarod. Most már ne idegeskedj. Gyere, bújj ide! Van még időnk szundizni. Mondta Dávid, majd magához húzta, megpuszilta és összebújva szenderegtek még egy óra hosszát. Bár Dani továbbra is zaklatott maradt.

 

Álmodni különös dolog. A tudósok a mai napig nem jöttek rá, pontosan, mi zajlik akkor. A valóságot dolgozzuk fel másképpen? Vagy a vágyaink kivetülései? A mindennapi stresszt így hatástalanítjuk? Vagy mindez együtt? Általában szeretünk álmodni, és igyekszünk megfejteni azokat. Néha azonban jobb felébredni. Előbb Robi, majd Dani álmodta meg a másik halálát, de egyikőjük sem tudott a másikéról. Furcsa eset mégis csak álom volt. Van jelentősége? Talán nincs. Talán bizonyíték arra a kapocsra, ami mindig is meglesz köztük. Egy kis szeglet a szívükben egymásnak fent tartva.

 

Marcell? Ragadt meg Brigi fejében. Ez baromság! Én? Én tetszenék neki? Tényleg nem vettem észre még semmi ilyesmit. Én és a pasik. Ugyan már! Azért hízelgő, hogy ők is észrevesznek, de, hogy Marcell? Hány éves lehet, harmincnégy? Végül is jó vágású, és intelligens. De hülye vagyok! Minek foglalkozom egyáltalán ezzel? Tizenhét voltam az első és utolsó pasimnál. Rossz volt vele a szex, pedig ari srác volt. Talán mással jobb lett volna?  Morfondírozott tovább. Pff, butaság! Nekem nem péló kell! Sosem vonzottak igazán. Na jó, tényleg ideje dolgoznom a cikken, és ezt az egész agymenést lezárnom! Kinyírom Tomit, hogy ilyenekkel traktál!

 

-          Jó reggelt Brigi!

-          Óh, helló Marci! Már bent?

-          Még szép! Elmúlt nyolc!

-          Ja, persze. Kicsit elméláztam! Hogy vagy?

-          Jól, köszi! És te?

-          Remekül, köszi! Figyu…

-          Igen?

-          Öhm, semmi. Nem fontos!

-          Mondd csak!

-          Áh, izé. Csak, hülyeség.

-          Mi van?

-          Tudod, itt dolgozunk egymás mellett, mondhatni jóban vagyunk, és alig tudok rólad valamit!

-          Tényleg? Igaz, ami igaz. Mit szeretnél tudni rólam?

-          Nem is tudom. Hány éves vagy?

-          Harmincöt.

-          Nős vagy?

-          Nem. Későn érő típus vagyok. Mosolygott rá. És te? Van most pasid?

-          Na, jó! Inkább dolgozzunk! Itt van a cikkem, átnéznéd?

-          Áh, értem, persze! Mivel rukkoltál elő most?

-          Randizási szokások!

-          Ahh! Akkor már értem miért kezdtél faggatni!

-          Felejtsd el! – nevetett ő is. Majd szólj, ha átrágtad magad rajta!

-          Oké! Jó munkát!

 

Robi telefonja megszólalt. A fiút teljesen elkapta a remegés, amikor a kijelzőre nézve látta a Dancsó nevet. Elöntötték a gondolatok, hogy vajon, mit fog mondani neki. Azért hívja, hogy beszéljenek a válásról, és talán Dani végre beismeri, hogy még mindig szereti őt? Újra együtt lesznek, újra szép és jó lesz minden? Boldog lesz végre, azzal, akit szeret. Fájdalmasan szeret. Remegő ujjal nyomta meg az ’elfogad’ gombot.

 

-          Szia, Dani! Már nagyon vártam, hogy hívjál!

-          Szia. Nos, most tudunk beszélni akkor erről az egészről.

-          Most? Nem találkozunk valamikor? Ugye láthatlak!?

-          Nézd Robi, ez nem jó ötlet! Nem kéne találkoznunk személyesen.

-          De, de… igen! Azt hittem, megbeszéljük, és…

-          Figyelj, nem véletlenül mondom, és érzem, hogy nem lenne jó ötlet! Történt egy s más, amiből tudom, hogy jobb, ha csak telefonon beszélünk.

-          Micsoda? Mi történt? A barátod? Ő beszélt veled?

-          Nem. Ő még azt sem bánná! Én nem akarom! Értsd meg, én csak a barátod lehetek! Semmi többet nem akarok tőled! Fontos vagy nekem, nem tagadom! Figyelek rád és segítelek, ha kell! De nem lesz köztünk semmi több. Szeretem Dávidot!

-          Akkor meg miért nem találkozunk? Miért nem állsz elém, és mondod a szemembe!?

-          Mert felesleges. Most zaklatott vagy, és nem akarok belemenni a játszmákba.

-          Játék? Ez neked az?

-          Ne forgasd ki a szavaimat! Nem így értettem. De tudom, mi a forgatókönyv ilyenkor. Most nem erre van szükséged.

-          Hát mire? Mire? Rád van szükségem!

-          Egy barátra, aki meghallgat és tanácsot ad. És nem hagyja, hogy hülyeséget csinálj!

-          Például? Hogy elváljak?

-          Igen. Inkább erről mesélj nekem! Mi ez az egész?

-          Nem egyértelmű? Elhagyom Emesét! Hazugságra épül az életünk. Belemenekültem valamibe, amibe nem szabadott volna. Fiatal voltam és meggondolatlan.

-          Most is fiatal vagy! És talán… meggondolatlan is! Nem kéne ezt elkapkodnod!

-          Érdekel is ez téged! Csak magadat véded ezzel! Nehogy aztán a te lelkeden száradjon!

-          Ahh, szép mondhatom! Szóval szerinted az én hibám lesz? Engem teszel felelőssé? Robi, te döntöttél! Elmentél, új életet kezdtél, nem hallottunk rólad! Aztán betoppansz feleségestül. Felzaklatsz mindenkit, bejelented, hogy vissza az egész! És elvárod, hogy mi ehhez jó képet vágjunk, és minden úgy alakuljon, ahogy te szeretnéd? Térj magadhoz! Ez nem valami lányregény!

-          Szeretlek! Nem fogod fel?!

-          Felfogtam! Én meg Dávidot szeretem. Már nem az van, mint egy éve. Megváltozott minden. Ne dobd el magadtól az új életedet, csak mert meginogtál, és érzelmileg kicsit bizonytalan lettél! Nem lehet az emberekkel játszani. Se Emesével, se velem. Nem hozhatsz hirtelen olyan döntéseket, amikkel másokat teljesen kinyírsz!

-          Akkor én pusztulok bele!

-          Ki kéne kicsit szakadnod a világból. Elvonulni, pihenni és gondolkodni! Mérlegelni, és lenyugodni. Hogy higgadtan tudj a sorsodról dönteni. Kicsit befelé fordulni, és meglátni, hogy mi is a fontos.

-          A nélkül is tudom! Te vagy a fontos! Veled akarok lenni!

-          Nem lehet. Kérlek, fogadd meg a tanácsom, és vonulj kicsit vissza! Emesével meg ne vágj el minden kapcsolatot. Kérj időt, de ne jelentsd ki, hogy ez vagy az van. Ő is megérdemli, hogy időt nyerjen. Nem gondolod?

-          Nem tudom. Biztos igazad van.

-          Hallgass rám! Te is tudod, hogy a világ nem az ember kénye-kedve szerint működik. Szabályok vannak. Írottak és íratlanok. Adj időt magadnak!

-          Idő…idő! Nem akarok több időt elvesztegetni nélküled! Most jöttem csak rá, hogy te voltál, te vagy az igazi számomra! Kérlek, Dani beszéljük meg! Találkozzunk! Látnom kell téged! Olyan rosszat álmodtam…

-          Micsoda? Álmodtál? Mit?!

-          Az nem érdekes! De, benne voltál, nagyon is! És bajban.

-          Ez, fura bakker.

-          Miért?

-          Semmi-semmi, csak elgondolkodtam! Én is…Nos, mindegy!

-          Te is, mi? Velem álmodtál? Tényleg? Ez csak jelent valamit! Neked tudnod kell ezt!

-          Nem mondtam, hogy veled álmodtam! Hagyjuk a témát! Kérte Dani miközben elöntötték a gondolatok. Mindketten egymásról álmodtak, és bajban voltak. Ez elég misztikus. Ő, aki spirituális vonalon mozog, talán nem hagyhatja figyelmen kívül. Lehet, hogy mégis csak találkoznia kéne Robival?

-          Most miért hallgattál el? Dani?!

-          Ne haragudj, de csak azt mondhatom, amit az előbb! Köztünk semmi sem lehet már, el kell fogadnod! Ha szeretsz, tiszteletben tartod a döntésem. Gondolkodj el kicsit, próbálj ellazulni, befelé figyelni! Megtalálni a helyes utat!

-          Ne gyere nekem a guru szövegeddel! Én nem vagyok képes erre! Én nem jártam Indiában, mint te!

-          Ez igaz. De annyit meséltem róla neked, hogy tudod, milyen szemléletet vallok. Azt is tudod, hogyan helyes gondolkodni, mi a fontos az életben!

-          Mesélted. Mikor a karjaidban tartottál. Erre is emlékszel?

-          Természetesen. Együtt jártunk, szerettelek! De már mást szeretek. És te is máshoz tartozol. Talán hamarosan apa leszel.

-          Ez most…hogy? Miért jössz ezzel? Tudod, hogy…

-          Tudom, hogy nagyon szeretnél egyszer saját gyermeket. Lehet, hogy nem véletlen Emese belépése az életedbe! Talán megajándékozz azzal, ami kevés melegnek adatik meg!

-          Honnan tudod, hogy ez a titkos vágyam? És most, hogy ugrott be ez Emesével?

-          Tedd, amit mondtam, amit kértem! Ha akarsz, beszélgess Liviékkel is erről.

-          Veled akarok beszélgetni! Élőben! Odamegyek a Zugba és akkor kénytelen leszel…

-          Ennyire gyerekes vagy? Ott dolgozom! Képes lennél jelenetet rendezni?

-          Nem, dehogy! Ne haragudj! Csak teljesen kétségbe vagyok esve, hogy nem láthatlak!

-          Térjünk erre vissza néhány nap múlva! Addig higgadj le, elmélkedj, beszélj Emesével, találkozz a szüleiddel! Majd kereslek!

-          Megígéred?

-          Ha megígéred, hogy így teszel, akkor én is!

-          Rendben, megpróbálom! De…

-          Nincs de! Így kell tenned! Majd pár nap múlva beszélgetünk!

-          Szere…

-          Ne! Hagyd abba! Ne légy önző! Most már elköszönök.

-          Értem, oké.

-          Akkor majd beszélünk! Vigyázz magadra!

-          Te is! Nagyon! És…

-          Szia, Robi!

-          Szia!

 

 

-          Brigi be tudnál jönni egy kicsit? Szólalt meg az irodák közti telefon kihangosító.

-          Megyek Marci! Máris, csak mentem a cikkem. – Mi lehet az? Szinte sosem szokott behívni az irodába. Mindig kijön hozzám. Atyaég. Megfojtom Tomit! Ha igaza lesz, megfojtom.

-          Ülj le, kérlek. Kérsz egy kis mogyorót? Vegyél!

-          Ahm, köszi. Szóval, miért hívtál be? Már el is olvastad a cikk vázlatát?

-          Nem egészen. Tudod, olyan jól esett az a reggeli kis beszélgetés, és hogy érdeklődtél felőlem.

-          Tééényleg? Nahát. Tudod, a cikk….

-          Hagyjd a cikket! Ahogy mondtad, nem beszélgetünk eleget. Kollegák vagyunk, jól együtt működünk az újságon. Mióta itt vagy, duplájára nőtt az olvasottságunk!

-          Ne túlozz! Vannak ötleteim. Az elődömnek meg nem voltak, mivel, már kicsit be volt gyöpösödve.

-          Tehetséges vagy!

-          Köszke. Ezek szerint fizuemelést kapok? Ezért hívtál, igaz?

-          Van vér a pucádban! Talán, az is lehet majd. De most visszatérek arra, hogy jó lenne kicsit többet beszélni.

-          Oké. Mit gondolsz arról, hogy kibővítsük a lap profilját és elindítsunk egy internetes blogot is az olvasóknak! Az alap honlapon túl!?

-          Brigi! Ne szakmázz! Nem erre értettem! Amúgy jó ötlet ez a blog!

-          Szuper! Akkor megyek és beszélek az informatikus Zolival.

-          Félsz tőlem?

-          Dehogy!

-          Akkor ne menekülj már az irodámból! Csak azért hívtalak, hogy mi lenne, ha munka után beülnénk valahova ketten?

-          Nem!

-          Mi?

-          Nem! Nem randizom kollegákkal! Felejtsd el!

-          Ez nem egy randi. Tényleg nem azért hívlak el. Csak barátilag szeretnélek megismerni.

-          Hah, engem akarsz átverni, aki tavaly megkaptam a KOR-társ díjat az EmanciManci cikkemért!?

-          Lökött vagy! Nevetett fel. Ne kéresd magad! Csak egy kóla vagy kávé, vagy akármi! Egy kis haveri dumálás! Légy szíves!

-          Miért akarsz megismerni jobban? Tök jól elvagyunk így is. Remek kollegális viszonyunk van.

-          És akkor bűn, ha kicsit szeretném elmélyíteni?

-          Marci, férfi és nő között nincs barátság!

-          És a melegek?

-          Mi…van?! Lepődött meg és nyelt egy nagyot.

-          A melegekkel akkor mi a helyzet? Pasi és csaj. Ők sem lehetnek barátok?

-          De, de…de izé. Hogy jön ez ide? Meleg vagy?

-          Nem. Nem vagyok. Csak felvetettem, hogy végül is nem helytálló, amit mondasz. Van barátság férfi és nő között. És félre téve a tréfát, még melegnek sem kell lenni hozzá! Csupán értelmes, felnőtt lénynek! Szóval akkor megvárlak munka után! Most menjél és dolgozz ezen a cikken! Zolit meg küldd be hozzám, majd megbeszélem vele a blogot.

-          Én…

-          Köszi! Most dolgoznom kell. Meg neked is. Sziaaa!

-          Kinyírom Tomit! Szét fogom verni! Istenkém, ez gáz! Mi volt ez az egész?

 

Tomi sms hangja félbeszakította a tárgyalást a táncterem bérbeadója és közte. Elnézést kért, majd rápillantott a fekete, érintőképernyős mobiljára. Brigó üzenete : Idetolod a képed, amint lehet! Ez nem vicc! Gyere be hozzám a szerkibe, amint tudsz! Kinyírlak!

Hát ezt meg mi lelte? – mosolyodott el Tomi.

 

-          Nos, akkor, ahogy megegyeztünk telefonban, óránként 3.000 forint, igaz?

-          Igen Heltai úr! Ahogy megegyeztünk.

-          Ebben akkor benne van a rezsi, a takarítás költség, és a hangtechnika használat!?

-          Természetesen. Minden este kitakarítja Bernadett, ő a pince szint felelőse. Ha bármi gond van, akármelyik személyzeti taghoz forduljanak bizalommal! Vagy nyomban nekem szóljon!

-          Rendben Nyerges úr! Biztos minden rendben lesz! Körülbelül két hét múlva kezdenénk meg az oktatást.

-          Értem. Addigra fel tudom tenni önöket a honlapunkra is, és a szóró anyagainkra. Ez jó reklám mindkettőnknek. Bízom benne, hogy sikeres lesz nálunk a táncoktatásuk!

-          Köszönöm szépen! Én is hasonlóan bizakodó vagyok. Kiváló sportlétesítmény az önöké! Jól fogjuk érezni itt magunkat, és a tanítványok is.

-          És talán a tanítványaik hozzátartozói is kedvet kapnak egy kis sporthoz!

-          Óh, értem én! Mosolygott. Az üzlet vonzza a másik üzletet.

-          Ez már csak így van!

-          Nos, akkor én nem is rabolom tovább az idejét! Még egyszer köszönöm a lehetőséget, és még keresem hamarosan a kezdés részletei miatt!

-          Én pedig előkészítem a szerződést! Előzetesen el is küldöm az emailjére, hogy el tudja olvasni, tanulmányozhassa!

-          Azt megköszönném!

-          Akkor, viszlát!

-          Viszlát – fogtak kezet.

 

 

A srác kilépett az igényes fitnesz centrum fotocellás ajtaján, beszállt piros Aurisába, és nyomban elindult a NŐszirom szerkesztősége felé. Hogy találkozzon unokatestvérével, akitől az imént nagyon izgatott sms-t kapott. Épp csak kilépett a liftből, Brigi valóságos terminátorként rántotta be a büfé szobába.

 

-          Jesszus Brig! Mi ütött beléd? Mi történt? Azt hiszed te vagy Sandra Bullock, mint a hurrikán?

-          Szórakozz csak! Igazad volt te…te…ezt nem hiszem el!

-          Igazam? Miben? Mit tettem, hogy ki akarod tekerni a nyakam?

-          Pssszt! Halkabban!

-          Én? Ne nevettess! Te viselkedsz úgy, mint egy nem normális!

-          Marci! Értesz?

-          Mi van vele? A főnököddel, igaz? Róla…

-          Róla, róla! Elhívott randira! Ma! Én, szétverlek!

-          Hagyjál már! Engedd el a pólóm, mert sikítok! Nevette el magát.

-          Buznyák! Most komolyan! Munka után be akar ülni velem valahova! Beszélgetni!

-          És akkor mi van?

-          Te mondtad, hogy úgy néz rám. ÚGY!

-          Bocs má’! Ez van. Én így éreztem.

-          Akkor? Nem mehetek el! Párom van! Leszbi vagyok!

-          Közöld vele!

-          Na, majd azonnal! Tomi!!! Ki kell mentened! Segíts nekem! Nem randizhatok vele! Senkivel sem randizhatok!

-          Mit vársz tőlem?

-          Régen annyi baromságot megcsináltunk együtt! Nem hagyhatsz cserben! Te leszel a pasim!

-          Szeretnéd!

-          Majom. Ezt kell előadnod Marcinak! Bejössz velem, az asztalomhoz, és csókolózunk!

-          Fújj! Nem!

-          Na! Már csináltuk.

-          Igen, de tizenhat évesek voltunk, és bevodkáztunk!

-          Kérlek!

-          Nem! Cigiztünk is együtt, becsöngettünk idegenekhez, pizzát rendeltünk a suli igazgatónak, tele raktuk nagyapád kocsiját nyers hallal, de mégsem fogjuk ezeket…

-          Tomszíí! Akkor is valahogy muszáj! Nem akarok vele randizni! Mégha állítja is, hogy ez nem randi!

-          Bízz benne!

-          Egy pasiban?

-          Köszi!

-          Jössz! Érted?! Gyere már, naaaa, és kiabálj, utána meg csókolj meg!

-          Bérci Brigitta imádlak, de megvesztél! Mi van, ha ez a pasi csak tényleg baráti találkára hív? Esetleg szakmailag is előre lendítene! Sőt az egész lapot, ha jobban megismeritek egymást! Ne legyél ovis! Nem ismerek rád!

-          Uuutállak!

-          Persze-persze! Tessék magadhoz térni! Szólj Livinek, hogy később mész hozzá!

-          Líviának? Uh, nem merem! Hogy egy pasival….

-          Figyelj! Úgy viselkedsz, mint akit izgat a dolog! Miért ne találkozhatnál egy pasival, mikor leszbikus vagy?! Ha az vagy!

-          Még jó!

-          Akkor meg? Ő csak a főnököd! Livinek ez nem téma. Csak neked az. Mint valami tini lány, akit… Jó ég Brigi! Ugye nem érdekel mégis ez a pasi?

-          Marad a csókos verzió! Nem bízol bennem te sem! Látod! Gáz egy helyzet!

-          Te teszed azzá! Akkor beszélgess vele, mondd el neki, hogy van valakid! Azt sem tudhatja szerencsétlen, hogy párod van! De benne van a pakliban. Nem bolond ő sem, tisztában van ennek lehetőségével! Ezért kár félned! És már bocs, de akármit is mondtam, az is lehet, hogy nem érdekled! Lehet, hogy van barátnője!

-          Jó, hát végül is igaz. Annyi minden nem történhet egy ilyen találkozón. Túl fogom élni!

-          Sőt, lehet, hogy jól fogsz szórakozni, és szert teszel egy haverra! Vagy még sikeresebbé teszitek a béna, csöpögős kis magazinotokat!

-          Menj a fenébe!

-          Mennék már! Ha végre lenyugodtál! Itt hagyhatlak? Ha?

-          Igen! Mehetsz!

-          Biztos? Höhö-hö!

-          Ne hidd magad olyan okosnak!

-          Khh… Hívd fel Livit, az majd helyre teszi a lelked.

-          Úgy lesz. Nos, azért köszi! Majd hívlak ám, hogy mi volt!

-          Ettől féltem!

-          Vicces vagy.

-          Gyere, adj egy cuppanóst! Majd beszélünk!

-          Puszi.

-          Megyek, mert találkozom Kittivel.

-          Pfff….nyomi biszex.