2/9
Kilencedik fejezet
Összeomlás
Nóri és Huba az ebédszünetüket töltötték a suli kantinjában. A fiú fal fehér volt, kialvatlan, meggyötört. Fejében a döntéssel, amit hozott, és a lehetséges következményekkel, amiket így vállalnia kellett. Kavargatta teáját, miközben Nóri Endréről regélt neki, de egy szó sem jutott el az agyáig. A lány figyelmes is lett, hogy valami nincs rendben barátjával.
- Cseszd meg Nemes, te nem is figyelsz rám! Most ecseteltem, hogy képtelen vagyok orálisan kielégíteni Endrét. Nem visz rá a lélek.
- Uhh, elnézést! Tényleg nem vagyok itt.
- Hol jársz? Látom rajtad napok óta, hogy élő halottat játszol. Nem mertelek faggatni eddig, de most már! Ricsivel van baj? Összevesztetek?
- Ümm, nem, semmi ilyesmi.
- Akkor? Ugye nem vagy beteg? Jaj, vagy valaki a családban? Úristen mi történt?
- Senki sem beteg Nóri! Max te leszel a cigitől, mert még mindig…
- Szép! Rám tereled a témát. Endre is mindig ezzel piszkál! Hogy szenes tál a szám, meg kormos a fogam. Férfiak! Persze mert ti olyan makulátlanok vagytok.
- Főleg én… - sóhajtott fel.
- Mi a baj Hubi? Nem akarod elmondani nekem? Tudod, hogy bármit elmondhatsz!
- Kicsit később szeretném, még most nem. Már csak…nem is tudom, talán egy-két nap. El fogom mesélni, de még egyelőre azt szeretném, ha senki nem szólna bele ebbe! Hoztam egy döntést, és most kiderül, mennyire vagyok a Sors kegyeltje!
- Ez bizarrul hangzik. Dani a lélekharcos aurasámán, nem te!
- Pedig rám férne egy kis energia az ő adottságából. Nem jönne rosszul valami szent képesség. Vagy valami szupererő, mint a Hősökben.
- Ja, az a hülye sorozat!
- Csak neked az, mert te a Movie 24-en nézed az 1984-es D-kategóriás szerelmes drámákat!
- Látom fikázni még van erőd! Oh, azért szeretnék segíteni neked! Nem tudok valahogy?
- Nem.
- Ricsi tudja ezt a valamit?
- Nem! És maradjon is így! Ülj rá a lepcses szenes táladra, kérlek! Tényleg! Így is stresszel a suli miatt. Anatómia vizsga, gyógyszerelmélet, biokémia… elég neki. Nem szeretném terhelni az én dolgaimmal most! Örülök, hogy eddig valahogy sikerült elfednem, és nem vette észre.
- Tényleg, hogy nem látja rajtad?
- Napestig tanul. Szinte csak reggel lát, amikor minden átlagember nyúzott. Meg este az ágyban. Ott meg sötét van. És most csak alszunk. Mindketten fáradtak vagyunk.
- Én most alvás deficitben vagyok! Szex terápián! Végre! Csak az a fránya orális szex…
- Kérlek, ne sokkolj! Csak most ne kelljen elképzelnem téged egy fütykössel a szádban!
- Nem vagy a régi! Jó lesz, ha megoldódik ez az akármi!
- Megoldódik? Félek csak most fog igazán bonyolódni! Majd elmondom, amint lehet.
- Figyi! El is felejtettem mondani! Keresett a nagyszünetben az a nagypofájú kölök a 11. C-ből. Nem tanítom, hogy is hívják…
- Úhh. Fekete Zétény?
- Igen, ő!
- Ettől tartottam! Lejárt a haladékom, gondolta magában.
Brigi furcsa érzésekkel telítődött, miközben a „nem randi” kávézgatásra készült főnökével. A NŐszirom szerkesztőségét elhagyva csak az járt a fejében, hogy vajon rosszat cselekszik-e. Miért van ilyen fura érzése, mintha Livit megcsalná ezzel? Mitől tart valójában? Attól, hogy Marci rámozdul, vagy attól, hogy olyan gondolatok fogannak meg a fejében, amik eddig nem? Vagy csak ősidőkkel ezelőtt. Férfi és nő…Ugyan már! Brigi állj le! Gondolta magában. Marcell hamarabb végezvén már bent ült a Pöttyös Bögrében. Zavarodottan lépett be és ment oda az asztalhoz, ahol a férfi ült. Persze kitűnően leplezte érzéseit, nem véletlenül ő az egyik legprofibb és legmagabiztosabb újságíró a városban.
- Sokat várattalak? – kérdezte cinikusan.
- Nem, dehogy! Én érkeztem előbb.
- Kár! Illett volna megváratnom téged!
- Mert? Ez nem egy randi! Ott szokás! Vágott vissza a pasi.
- Nem is az! De amennyit te váratsz néha a munkák kapcsán!
- Értem már. Hát most nem jött össze. Nagyon csinos vagy!
- Jesszus, de béna szöveg! Egész délelőtt ebben voltam. Nem tűnt fel?
- Dicsérni sem szabad? Egész nap jól néztél ki! Ennyi. Rakd már félre most légyszi a kemény firkász attitűdöd, és barátkozzunk!
- Mondtam, hogy nem…
- …hiszel benne. Tudom.
- Ne fejezd be a mondataim!
- Miért?
- Mert az… Azt csak egy ember teheti.
- A párod?
- Igen. Vagy ha az nincs, akkor a legeslegeslegeslegjobb barátom.
- És van párod?
- Figyelj Marci, én nem hiszem, hogy jó ötlet ez a kávézgatás!
- Leálltam! Rendeljünk! Elnézést! – szólt a pincérnek. Én kérnék egy „Nagyi feketéjét.”
- Igen. Neked mit hozhatok? – fordult a pincérlány Brigihez.
- Egy krémkakaót kérek.
- Máris hozom őket!
- Marci te, hogy kerültél a pályára? Mindig is ez a szakma érdekelt?
- Lényegében igen. Elvégeztem a média és újságírás szakot Szegeden, aztán szabadúszó firkászként belevágtam a dolgokba.
- Abból megéltél?
- Nem igazán, de valahol el kell kezdeni. Apám…szóval neki volt pénze. De nem szeretek rá támaszkodni. Ezért igyekeztem önállósodni, miközben ő azért nem hagyta, hogy éhen haljak.
- Nah, akkor csak élősködtél egy kicsit!
- Oké, de ki az aki fősuli után azonnal képes a saját lábára állni?
- Például én? Na, mindegy. Folytasd!
- Írtam a cikkeket, film- és zenekritikákat, és egyszer csak felfigyelt valaki az egyik írásomra. Leszerződtettek egy laphoz állandóra. Pár évig ott voltam, de rájöttem, hogy lehetne egy újságot jobban is csinálni. Megálmodtam a NŐszirom ötletét. Anyám kajolta, apám adott hozzá tőkét, én meg megkerestem a megfelelő embereket a kezdéshez. A többi már történelem. Azt meg tudod, hogy résztulajdonos is vagyok, nem csak főszerkesztő.
- Igen, ezt tudtam. Csak az nem volt tiszta, hogy a fő tulaj az apád.
- Nem ő. Az anyám! Fatert nem érdekli az ilyesmi, csak adta a pénzt. Anyu a tulajdonos.
- Még egy talpraesett nő!
- Érdekes! Ha nőkről van szó, egyből így nyilatkozol. Véletlen sem karrierista, vagy tudomisén. Bezzeg én, törtető vagyok, apuci pénzén élő! Igaz?
- Ez van!
- Csodásak a szemeid! Mint valami párducé!
- A krémkakaó…és a kávé. – szólt közbe a pincérlány.
- Köszi!
- Hol is tartottunk?
- Marci én… De a mondatot nem fejezte be, mert ahogy a férfi a kávéjáért nyúlt, megérintette Brigi kezét.
- Bírom, hogy ilyen magabiztos vagy!
- Tudtam! Rántotta el azonnal. Annyira tudtam, hogy te is csak tipikus pasi vagy!
- Most mi a gond? Miért baj, hogy udvarolok kicsit? Talán rosszul esik, ha bókolnak? Ne légy már ilyen kékharisnya!
- Menj már! Megbeszéltük, hogy barátkozunk! Könyörgöm, már a kezemet fogdosod! Legalább ne az első találkozáskor! Bezzeg előttem berendeltél simán! Bunkó!
- Ja, csak ez a baj? Gyors a tempó?! Mégiscsak romantikus alkat vagy! Tudtam én!
- Komolyan ilyen csökött vagy?
- Tessék?!
- Megkértelek, hogy ne nyomulj rám! Nem a tempóval van a gond! Nem akarok tőled semmit!
- Akkor tehát van valakid! Mondd ezt!
- És ha igen? Nem sok közöd van hozzá! Nem így kell kezdeni egy barátkozást! Ne haragudj, de nevetséges ez az egész szitu! Nem akarsz te rólam megtudni semmit, csak, hogy le tudsz-e dönteni! És, hogy mennyi idő kell hozzá!
- És mennyi?!
- Kösz a kakaót! Idd meg helyettem, és örülj, hogy nem öntöm rád! Pattant fel mérgesen.
- Viccelni sem lehet? Ülj már vissza, és dumáljunk még!
- Minek? De tényleg! Téves volt azt gondolnom, hogy lehet köztünk munkakapcsolatnál több!
- Akkor csak akartad! Gondoltál rá!
- Nem arra, hogy összejöjjünk, vagy, hogy… Megyek! Holnap találkozunk bent!
- Ha ki nem rúglak!
- Ugye csak poénkodsz!?
- Még szép! Nyugi már! Sajnálom! Nem gondoltam, hogy ez neked ilyen kellemetlen lesz! Még senki sem akadt ki az udvarlásomtól. El ne szaladj már!
- Nőlj fel! Nem minden nő egyforma! Értelmezhetnéd néha a cikkeket, amiket megjelentetsz! Nem csak az eladási szám a lényeges!
- Még mindig tetszel! Lenyűgöz, hogy ilyen vagy! Ülj vissza légyszi’!
- Próbálkozz a titkárnőddel! Viszlát!
- Holnap látlak!
- Sajnos!
Azzal sarkon fordult és ott hagyta Marcit, aki bár meglepődött, kajánul mosolygott tovább. Stresszel tőlem. Valamit beindítok benne. Ez jó kezdet - vélekedett magában.
- Tanár úr! Már kerestem.
- Zétény! Igen, hallottam róla. Mit tehetek érted?
- Tudja azt maga! Nagyon is sokat! Lejárt a gondolkodási idő!
- Muszáj ezt itt, a folyosón?
- Csak egy választ akarok! Igen vagy, nem? Segít, vagy sem?
- Menjünk be a társalgóba.
- Nyögje már ki!
- Tudod, hogy beképzelt, törtető, sekélyes, és emberileg nulla vagy?
- Ne udvaroljon tanár úr, mert még beperelem zaklatásért!
- Tényleg megtennéd? Amiket mondtál? Képes lennél ilyet tenni egy emberrel? Ennyire lesüllyedni?
- Nem ismer még? Tudja, kik a barátaim! Tisztában van a családom hírével!
- Valóban egy csepp emberség sincs benned? Tönkre tennél csak, hogy bosszút állj? Bosszút, pff! Mikor te zsarolsz valójában! Szóval megtennéd, ha nem vagyok hajlandó belemenni a csalásba?
- Mondtam! Megteszem! Maga még fiatal, karrierje csúcsán. Én is oda szeretnék jutni mielőbb! De nem tudok, ha maga nem segít be. Nem fognak felvenni, és sosem leszek milliárdos ifjú titán.
- Már most is az vagy!
- Apám az, én csak milliomos. Az nekem kevés! A magam ura akarok lenni!
- Arra nem is gondoltál, hogy megküzdj érte? Hogy harcolj az elismerésért? Tanulni kellene, és kemény munkával elérni.
- Nálam nem megy sokra a szentbeszéddel! Így is kell még tanulnom eleget, ha bejutok. Nehogy már a béna érettségi miatt is hajtsam magam. Mikor lehet máshogy is - mosolygott. Nem igaz, Tanár úr?
- Sajnállak!
- Maga engem? Csórikám!
- Azért, hogy ilyenné váltál! Gondolom mindent megkaptál apádéktól, csak a szeretetet nem. Az érzést, ami nem megvásárolható!
- Hagyjon engem! Már mondtam, hogy semmire nem megy ezekkel.
- Akkor is szánlak. Senki sem lesz, aki önmagadért szeretne majd! Mindenki csak a pénzedért lesz melletted. Vagy, mert félelemben tartod őket. Netán lenyűgözöd őket az ilyen-olyan úton megszerzett hatalmaddal.
- Érdekel? Az egész világ így működik. Nyissa ki a szemét!
- A tiéd talán! Az enyém nem. Sötét jövő áll előtted Fekete Zétény! Fekete…Ironikus.
- Okosnak hiszi magát? Talán az is! De rajtam nem fog ki! Semmi sem szent ebben az életben számomra! Csak a pénz! Jó lenne, ha válaszolna végre! Várnak a haverok!
- Választ akarsz?
- Azt! A kérdést nem teszem fel újra, nehogy kellemetlen szituba kerüljön. Itt a falnak is füle van! Tudja, mi a nagy téma! Szóval lökné végre? Megteszi?
- Tudod, ahogy figyellek, lehetsz te milliomos fiacskám, de ritka az ilyen szegény ember. Már nevetni volna kedvem rajtad.
- Majd nevetgélhet otthon! Teszek rá, hogy mit hozok ki magából. Csak rám ne gerjedjen – suttogta kaján vigyorral az arcán.
- Még csak nem is tehetsz róla! A szüleid a felelősek érte, hogy ilyenné váltál. Csak nem tudom megemészteni, hogy ennyi legyen, és ne legyen esélyed a változásra Nem hiszek a menthetetlenségben.
- Könyörgöm, fogja már be! Ne az én lelkemért imádkozzon! Feleljen inkább! Mondja, amit hallani akarok!
- Tudod mit? Legyen úgy. Az én feladatom már világos számomra. Hogy a tiéd fedésben van-e az enyémmel, az majd kiderül.
- Mi van? Mit hablatyol? Szed valamit?
- NEM. Nem segítek neked.
- Tessék? Viccel!
- Nem hamisítom meg a jegyed, és az érettségidet sem! Tegyél, amit akarsz!
- Maga…maga…! Ezt nagyon meg fogja bánni! HallHallja?! Áshatja a sírját- sziszegte fogai között.
- Majd meglátjuk!
- Magának vége tanár úr! Vége! Ezt nem hiszem el! Idióta! Maga azt hiszi, nem merem? Azzal kiviharzott az iskolából.
Innen az események meredek, és gyors fordulatot vettek, ahogy még a legkidolgozottabb szappanoperákban sem. Pár nap alatt minden a feje tetejére állt, és Huba körül valami horrorisztikus őrület vette kezdetét. Mint egy nyomasztó űr film, ahol a szereplő bolyongva menekül végig egy űrhajón, aminek minden szegletéből és kabinjából riasztóbbnál riasztóbb lények bukkannak elő, az életére törve. Ahonnan nincs menekvés, egy zárt tér a nagy semmi közepén. Kijutni lehetetlen, mert nincs hova. Csak egyet tehet a főhős. Talál valamiféle megoldást, hogy a hajóját mégis jó irányba navigálja. Miközben sorra leszámol a rá támadó veszedelmekkel, és összegyűjti a még fellelhető szövetségeseket a lélekvesztőn, hogy ne egyedül kelljen minden sallangot kipucolni a történetből.
Felcsendült Kylie aktuális száma a hifiben. Dani elmosolyodott és tekergőzni kezdett a zenére. Ritka az, amikor ellágyulva vonaglik, “buziskodik”, ahogy ő nevezi. De ez a szám kétség kívül előhozta langyi oldalát. Nagyon szerette, és teljes átéléssel, behunyt szemmel, haját túrva hullámzott együtt Minogue hangjával, és szemei előtt megjelent a klipben látható pucér embertömeg. Kéjes és eufórikus érzése let a daltól. Istennő - gondolta. Ő és Britney, akik mindig el tudják varázsolni. Madonnától nem esett hasra, bár tisztelte munkásságát, és néhány számáért oda volt. Ebben mégsem volt tipikus meleg. Nem Madonna az istennőm, hangoztatta előszeretettel. Egyébként sem hatották meg a celebek, csak azért mert híresek. Aki letett az asztalra, azt tisztelte és szerette, akár orvos, akár tanár, akár popsztár volt. Aki meg csak egy botrányhős, és a leghülyébb húzásaival kerül címlapra, az ugyan miért érdemelne bármi féle csodálatot is? Emberek vagyunk, celebek és nem celebek, tegyük a tőlünk telhető legtöbbet meg a saját pályánkon - vélekedett. Különben meg, Lady Gaga is büdöset szarik. Ezt is elsütötte párszor, bár Gagát különösen kedvelte. A “büdöset szarik” megjegyzés imádott nagymamájától származott, aki szintén a földön tudott maradni két lábbal, és bármikor kiosztotta volna akármelyik sztárt.
A tánc közben rátörő hangos nevetését a csengő törte meg.
Dávid jött volna vissza? Az nem lehet. Talán valamelyik csajszli az? Livi nem lehet, hisz a Zugban van, és Brigi is dolgozik. Nem várta, hogy a mai napja is fenekestül felfordul. Az ajtó kinyitásával azonban gyorsan világossá vált a látogató kiléte, és, hogy ez sem lesz egy szimpla, unalmas péntek délután.
- Robi! Te itt? Azt hittem megbeszéltük, hogy...
- Kérlek, hagy jöjjek beljebb! És már nyomult is befelé minden erejével. Itthon van a pasid? Tudunk beszélni?
- Dávid, nincs. De bármikor haza jöhet. Miről akarsz beszélni? Megígérted, hogy adsz magadnak egy kis időt és gondolkodsz!
- Tudom, de nem bírtam tovább!
- Egy napnál? Nem nagy teljesítmény! Nem erőlködhettél túlságosan!
- Ne bánts Danesz! Látnom kellett téged! Hiányzol! Te vagy nekem a levegő! Szeretlek!
- Robi, Robi, Robi! Most állj le! Nem kellene itt lenned! Semmi jó nem származhat ebből. Menj el, kérlek! Láttál, jól vagyok, menj és tedd végre rendbe magad!
- Nem! Szükségem van rád! Bocsáss meg!
- Már rég megtettem. Nem haragszom rád. Segíteni akarok rajtad. Azt szeretném, hogy rendbe gyere lelkileg.
- Akkor fogadj vissza! Szeress! Legyünk újra egy pár!
- Istenkém, ezt nem hiszem el! Ne viselkedj úgy, mint valami tinilány! Férfi vagy, felnőtt férfi! Állj már a sarkadra, szedd össze magad, és tessék végre kitisztítani az agyad! Ez nem te vagy! Csak a depresszió, és kétségbeesés. Nézd már meg végre magad más szemszögből! Kicsit helyezkedj kívülre. Egy álomképet kergetsz, ami már nem létezik!
- Nélküled halott vagyok!
- Lófaszt! Mindjárt fel is pofozlak!
- Akkor gyógyulok meg, ha újra veled lehetek!
- Tudod, hogy nem fogsz ezzel levenni a lábamról? Jobban szeretlek annál, minthogy bele menjek az érzelmi játszmába, és olyat tegyek, amivel ártok neked.
- Például? Hm? Hogy megcsókolj?!
- Akár. Nézz a szemembe! Hallod! Nézz ide rám! Nem vagy te ilyen gyenge. Sok szép percünk volt együtt, de már más utakon járunk. Az új életed szerint kell megtalálnod a kiutat. Mi már nem leszünk együtt. Nem szeretlek!
- Ehhhzt...ezt...
- Igen, kimondtam. A szemedbe. Látod? Dávidot szeretem! Tudod, ez a te nagy visszatérésed nagyon felkavart, de egyben sokmindent tisztázott is. Nekem is számot kellett vetnem a dolgokkal.
- Ne...nem. Nem akarom hallani!
- Azt hittem először, hogy még mindig szeretlek. De ráébredtem, csak nem zártalak le magamban. Nem léptem túl, és nem tartottam be, amit ígértem!
- Amit ígértél?
- Igen. Azt, hogy barátod maradok, aki segít, és mindig itt lesz, ha szükséged van rá.
- Most az van! Kellesz!
- A barátod vagyok! Fontos vagy nekem, és féltelek. Emberileg. Nem akarom, hogy elsüllyedj a mocsárban! Vagy kifordulj önmagadból! Mert tényleg a barátod tudok lenni most már. De Dávid a szerelmem, és mindent megtaláltam benne, amit kerestem.
- Én azt hittem... Biztos ez? Nem lehet, hogy...
- Mindent tudsz. Ez az igazság. Kell a segítségem? Rendbe akarsz jönni, vagy sem?
- Utállak! Hallod! Gyűűűlöllek!
- Tényleg?
- Bölcsnek hiszed magad! Fensőbb rendűnek. Nagy szavak. Menj a picsába!
- Hhhh...ez is egy válasz. Megértem, ha most így reagálsz.
- Ne érts meg! Szemét vagy!
- Akkor? Engeded, hogy segítsek? Megteszed, amiket kértem?
- Nem! Nem tudsz te semmit! Szöktek könnyek a szemébe. Hazudsz magadnak is, nekem is, annak a Dávidnak is! Nem vagy a barátom! Tönkre tettél!
- Kérlek, ne mondd ezt! Tudod, hogy ez mind nem igaz. Volt választásod. Döntöttél, és elhagytál minket. Minden szempontból! Lezártad a múltat. Most visszatérsz, feltéped minenki sebét, legfőképp a sajátodat. A fejemhez vágod, hogy én tehetek mindenről, én vagyok a szemét. Hallod, amiket mondasz? Felfogod?
- Én nem akarom! Én csak…
- Így be fogsz golyózni! Ha nekem nem hagyod, hogy segítsek, beszélj Liviékkel! Mert a végén bekattansz, és még egy pszichiáter sem tud majd segíteni! Robi!
- Elég volt! Kár volt idejönnöm! Csalódtam benned! Nem szeretsz te senkit! Soha többé nem akarlak látni! Kiabálta, majd bevágta maga mögött az ajtót.
- Félek nagyon is akarsz te látni még. Morfondírozott magában, miközben mély szomorúság fogta el. Egykori szerelme, barátja teljesen kikészült. Annyira egyértelmű jelei vannak, hogy nem önmaga. Hárít, másokat okol, folyamatos érzelmi hullámvölgyei vannak. Ha így folytatja, még idegösszeroppanást kap. Hogy segíthetne rajta, amikor ekkora indulatokat vált ki belőle? Megmentheti Robit, vagy nem kerülheti el a tragédiát, amit álmában látott? Nem! Az nem következhet be. Képességei vannak. Nem történhet meg ilyesmi sem vele, sem az ismerőseivel.
Huba remegő térdekkel haladt előre az iskola hársfákkal szegélyezett udvarán. A nap száz ágra sütött, de az ő feje fölött hatalmas, villámokat szóró fekete felhő tornyosult. Persze csak a képzeletében. Minden lépéssel rosszabbul lett, ahogy közeledett a bejárati ajtóhoz. Lélegzete is akadozott, mellkasa szorított, úgy érezte azonnal elájul. Legszívesebben elpárolgott volna abban a pillanatban. Nem tudta, képes lesz-e megküzdeni a karmikus feladattal. Vajon mi várja odabent? Tudta, hogy eddigi élete legnagyobb fordulatához érkezett, és minden eddiginél erősebbnek kell maradnia. Démontámadás várható.
Belépett az A-épület nagy vaskeretes ajtaján, mikor bizarr módon zene ütötte meg fülét. Hát persze, a tanítás előtti suli rádió. Még csak az kéne, hogy ő legyen a legfrissebb hír a műsorban. Épp Enrique egyik száma ment. „When the world crashes down over me.”.Mennyire abszurd. Az ő világa is pillanatokon belül megremeg és összeomlik, elnyelve őt is. Talán épp Zétény kérte ezt a bevonuló zenét neki? Úgy érezte magát, mint a Kegyetlen játékok legújabb részében, ahol ő az ártatlan áldozat, aki a szemétkedő, galád, újgazdag kölykök prédája lett. De a fenébe is, ő a főszereplő! Meg kell úsznia valahogy. Hepiendet kell kreálnia, mindenáron. Ám az még messze volt. Nagyon messze.
- Huba azonnal gyere be! Kiabált a folyosóról Nóri. Lassított felvételként élte meg, ahogy haladt előre a folyosón Nári hangjának irányába. Némán bámulták, miközben minden szem rászegeződött. Kiében kérdőjelek, kiében megvetés, kiében szomorúság, kiében pedig csodálat látszott. Tudták. Mindannyian tudták.
- Nóri, én...
- A francért nem mondtad el, hogy ekkora bajban vagy?! Úristen Huba! Mi lesz ebből? Rántotta be magával barátját a folyosóról.
- Látod, mennyire kiakadtál így is? Ha előbb mondom el, akkor csak fölöslegesen idegesítetted volna magad!
- Igen? Vagy lebeszéllek erről az őrültségről. Szembe mentél azzal a kurva kölökkel és az egész családjával? A Fekete családdal!? Mikor jól tudod, milyenek és milyen ügyeik vannak város szerte. Annyira barom vagy! Nemes én megőrülök, ha veled történik valami! Miért nem avattál be?
- Semmi értelme nem lett volna. Így is épp elég nehéz volt. Meg kellett hoznom életem legnagyobb döntését!
- Hogy hagyod magad leleplezni? Megkockáztatva, hogy ezzel minden, amit felépítettél, egy csapásra elpusztul?
- Igen. Elegem van! Elég volt a hazugságokból, a titkokból és mindenből! Nem akarok többé megfelelni olyanoknak, akik nem is ismernek! Nem akarok többé bűnhődni olyan dolgokért, amiket el sem követtem! Nem akarom megtagadni önmagam. Fakadt ki, remegve ömlöttek belőle szavai, és mint egy lavina, zúdultak elő sérelmei.
Ne az alapján ítéljenek meg, ami vagyok, hanem, aki vagyok! Az alapján, amit teszek a munkám során, az emberekért! Teljes életet akarok élni, folyamatos hazugságok nélkül! Érted Nóri? Ki akarok repülni ebből a kalitkából! Talán Zétény az oka mindennek, de talán nem véletlen ez az egész! Hinnem kell, hogy a Sors velem van, és nem döglök bele!
- Jaj, Hubi! Te és az átkozott Sors-elméleted, meg állandó optimizmusod! Kikészít! Én megértelek, támogatlak mindig, de ez most, félek öngyilkos húzás! Elveszítheted az állásod, a karriered, a tanítványaid bizalmát, a szerelmedet!
- Az állásom, igen. De lehet másik állásom! A karrierem? Magyarországon tanári karrierről beszélni, annyi poén sincs benne, mint egy faviccben! Felejtős! A tanítványok? Ők már inkább számítanak. De aki, igazán ismer és szeret, az tudja, hogy ezzel sem változik semmi. Sőt, talán olyanok lépnek ki a fényre, akiknek végre tudok segíteni. Mert érzem, hogy segítségre szorulnának sokan. Értesz, na! Az egyetlen, ami valóban félelemmel tölt el, az Ricsi. Ő még nem készült fel erre. Ő messze nem jár még itt. Az ő harca még nem érkezett el. Neki most más feladatai vannak, tanulnia kell, és remek orvossá válnia. Minden adotsága megvan hozzá. Csak ha engem kifacsarnak, akkor könnyen keveredhet ő is bajba miattam. Mindenki gyanús lesz, aki velem érintkezik. Szemétség! Miért nem hagyják, hogy mindenki élje a saját életét, ha azzal nem árt senkinek?
- Azt tudod, hogy ha fény derül a kapcsolatotokra, senki nem ment meg attól, hogy kikiáltsanak pedofilnak! Azt sem fogja elhinni senki, hogy a suli ideje alatt nem volt még köztetek semmi. Pláne, ha ez a Zétény további hazugságokkal áll elő. Még az is lehet, hogy több tanítvánnyal kapcsolatba hoznak! Huba, kérlek! Visszakozz! Ez egy kibaszott ördögi kör. Nem úszhatod meg! Szépen kérlek, valahogy táncolj vissza! Tedd meg, amit Zétény akar, és tussoljátok el az ügyet!
- Szerinted ezek után elhinnék, hogy csak valami rossz vicc volt? Nem menne tovább a pletyka gépezet? Ebből visszatáncolni, képtelenség. És nem is akarok!
- Nemes ne tedd! Ne legyél már ekkora harcos! Tudom, hogy az ideáid szerint nagy feladatod van a világgal. Tanítanod kell, és nem a hagyományos értelemben. De ez akkor is egy agyrém. Rá fogsz menni! Ricsi is, és én is. Mindenki, aki szeret! A családod? Rájuk nem gondolsz?
- Rengeteget! Tudom, hogy nekik is baromi nehéz lesz, ha eljut odáig az áradat. De bízom benne, hogy nem vagyok én akkora attrakció, mint Ricky Martin!
- Ahh, ne akarj megnevettetni! Ebben a helyzetben is. Jahj, te! Imádlak! Ezért is féltelek baromira.
- Baby I was born this way!
- Majom vagy.
- Tudom. Ricsit valahogy meg fogom kímélni. Kitalálok valamit, hogy ne kerüljön a rivalda fénybe. A többiben pedig reménykedem. Azért ebből nem lehet média szenzáció. Minden csoda három napig tart.
- Hányszor három?
- Hát itt vagytok! Esett be ziláltan az igazgatónő a teakonyhába. Már mindenütt kerestelek Huba! Te meg itt lebzselsz, el se hiszem. Azonnal gyere az irodába velem! Ekkora szégyent! Mit tettél velem?
- Jó reggelt Fruzsina - felelt Huba félmosollyal a száján. De dr. Halmai Fruzsina meg se hallotta. Csak hápogva hajtogatta a maga kis monológját, miközben a fiú karját erősen fogva vonszolta maga után az irodájába.
- Ülj le!
Mutatott a nagy bőrfotelra, amit minden tanár rühellt. Mert, ahogy beleültek, elsüllyedtek a kárpitban. Fruzsina valahogy ezzel is azt a hatást kívánta elérni, hogy tárgyaló partnere már indításból kisebbnek és elesettebbnek érezze magát nála. Ügyes húzás. Huba szerint a vezető ezeket tanulta valahol, és imádta bevetni fondorlatos trükkjeit szerencsétlen alattvalóival szemben. Képes volt a legtalpraesettebb embereket is pillanatokon belül a szőnyeg szélére állítani. Vagy olyan infókhoz jutni, amelyekről még talán az informátor sem tudta, hogy ott vannak a fejében. Bámultos nőszemélynek tartotta, ugyanakkor ő volt talán az egyetlen, aki könnyedén átlátott rajta. Sohasem félt tőle, és a saját játékszabályai szerint játszott vele. Így nem tudta elnyomni Hubát. Sőt, az egyik legkreatívabb és legmegbízhatóbb embereként tartotta számon. Ami a vérszopónál – ahogy ők hívták – nem kis elismerés.
- Inkább a széket választom Fruzsina!
- Bánom is én! Huba, nem tudom elhinni! Mondd, hogy ez nem igaz!
- Nem igaz. Mármint, amiket Zétény állíthat, az biztosan nem igaz. Ami a tényeket illeti, melegnek elég meleg vagyok. Mint a vasárnapi húsleves.
- Te megbolondultál? Neked ez vicces? Mit tettél velem?
- Veled? Szóval ismét csak rólad van szó.
- Az iskoláról!
- A jól felépítettt hírnevedről! A kirakatról, amit gondosan ápolsz. Megijedtél, mert egy suhanc betörte!
- Te most hasonlatokat gyártasz nekem, amikor ég a ház?
- Ez metafora?
- Nemes Huba én... Én megőrülök tőled! Neked ez csak ennyi? Oda dobod magad és engem, és mindenkit az oroszlánoknak? Nem számít, hogy téged elevenen fognak megnyúzni a szülők?
- Akkor tisztázzuk csak! Mik is a vádak?
- Fekete Zétény szerint te megkörnyékezted, és azt mondtad neki, ha nem létesít veled testi kapcsolatot, akkor megnézheti a jegyeit! Az érettségijét mélyen lehúzod majd, és elvágod előtte a továbbtanulási utat!
- Brilliáns!
- Az? Tudod te ki a Fekete család? A legnagyobb mecénásunk. A város ismert, és fontos személyei!
- Inkább hírhedtnek és korruptnak mondanám őket! Úgyhogy a mi nagy mecénásunk bizony fekete pénzzel tömi a suli zsebét. Fekete pénz!
- Állítsd le magad!
- Kirúgsz?
- Még nem tudom. Mi más választásom lehet? Ez így nem mehet tovább! Botrány! Óriási botrány!
- Neked és a sulinak, igaz?
- Kinek, másnak?
- Esetleg rám is gondolhattál volna. Kiállhattá volna életedben először úgy egy kollegádért, hogy az érdekeid mást diktálnak.
- Mindig kiálltam! Te engem vonsz felelősségre?
- Nincs már mitől tartanom.
- Ha ennek híre megy, nem hogy a városban, az országban sem fogsz sehol állást kapni! A képed ott lesz a Fókuszban, mint a fővárosi pedofil tanár a jónevű gimnáziumból! Ekkora szégyent szegény fejemnek! Ugye nem akarod, hogy ez legyen? Átgondoltad te, mekkora lavinát indíthatsz el ezzel?
- Én indítom? Zétény indította el a hazugságával. Te meg asszisztálsz, mert hiszel neki, és nem teszel semmit!
- Mit tehetnék? Ha ellenük megyek, oda az apanázsnak, és akkor is meghurcolnak!
- Talán elgondolkodna a sajtó, hogy ha az igazgató kiáll a kollegájáért, egy kétes hírű, kissé maffiózó családdal szemben, akkor lehet, hogy nem náluk az igazság! És az alkalmazottaid körében is népszerűbb lennél végre. Tanúsíthatnál egy kis empátiát, valós törődést!
- Nekem meg kell felelnem a város felé, a fenntartó felé, a szülők felé, az ország felé!
- Tyűűű! És a saját lelkiismereted felé? Milyen nagyon sajnállak. Ez a te nagy bajod. Ez az, amiből nekem elegem van. Senkinek nem vagyok hajlandó többet megfelelni, aki nem fontos számomra! Aki valójában a kisujjam körme alatti kosznál se ér többet! Akik csak a felszínt látják. Te ezeknek akarsz megfelelni, és ebbe fogsz belebetegedni egyszer. Megalomániás.
- Mit merészelsz! Az anyád lehetnék!
- Attól mentsen az ég! Nem félek tőled, mert annyira egyszerűen működsz, és átlátok rajtad. Csak szánni tudlak.
- Legszívesebben...
- Most azonnal kirúgnál? Tedd csak meg! Legalább kapok végkielégítést - kacsintott rá.
- Nem ismerek rád!
- Kihozod belőlem. Egy percig sem fordult meg a fejedben, hogy kiállj mellettem? Soha egyik kollegád mellett sem. Mindig a pénz és a szülők diktáltak! Ugyan miért akarnék kedvezni neked ezek után?
- Oldjuk meg! Van még megoldás!
- Jaj, csak ezt a szöveget ne! Mit vársz tőlem?
- Beszéltem Fekete Péterrel, Zétény apjával. Hajlandó eltussolni az ügyet, és Zétény nem csinál további felhajtást, ha...
- Ha?
- Ha megtesszük őt az alapítvány vezetőjének, és gazdasági felelősének. Továbbá Zétény egyedi órarendet kap, ami alapján a napirendjéhez igazodva kellene órákra járnia. A képzése pedig kiemelt lesz, és jövőre ajánló levéllel megy a Bécsi Közgazdaságtudományi Egyetemre.
- Jeeeesszus - tört ki hatalmas nevetésben Huba. Csak ennyi? Magyarul Zétény apja korlátlanul garázdálkodhatna a többi mecénás pénzével is, tisztára mosva a vagyonát az iskolán keresztül. Mind emellé Zétike szinte minimális bejárással és tanulással csillagos hatosra érettségizne mindenből! Sőt, bejuttatnád a Bécsi Egyetemre. Betojok komolyan.
- Mit nevetsz?
- Te hülye vagy!
- Micsoda!?
- Képes lennél megtenni mindezt?
- Érted. Igen! Hiába mondod, hogy nem állok ki mellettetek. Megmentenélek, ha ez is az ára. Feáldozom magam!
- Jaj, de nagylelkű vagy! A szívem szakad meg. És mit kéne nekem tenni ehhez?
- Semmit. Illetve téged sajnos át kell, hogy helyezzelek egy tagintézményünkbe, de nem fog több atrocitás érni, lesz állásod.
- Nem rúgsz ki, csak áthelyezel. Lightos, valóban. Szerinted elhinnék ezek után, hogy mindez csak valami blama volt? Nem lenne további pletyka áradat? Szerinted nem röhögne mindenki rajtad és rajtam a hátunk mögött?
- Mit tehetnék? Ha nem működünk együtt, nem hogy a helyi sajtó ír majd erről, de országos adókba is betetetik a sztorit! Értsd meg, megfenyegettek!
- Te pedig betojtál. Tudod, az a legviccesebb, hogy miközben azon vagy, hogy mindenki féljen téged, magasztaljanak, és az árnyékodtól is vigyázva álljanak, te vagy aki leginkább félsz. Mindentől és mindenkitől, akinek köze van a nyilvánossághoz. Olyan vagy, mint valami elcseszett celeb! Komolyan!
- Ezzel meg most mire akarsz kilyukadni?
- Fuck hate!
- Hogy, mi?
- Ja, nem tudsz angolul. Never mind!
Annyira félsz, hogy meg sem fordult a fejedben, hogy lehet harmadik verzió is! Miért gondolod, hogy ennyire fekete és fehér ez az egész? Akár a saját hasznodra is fordíthattad volna a helyzetet.
- Mégis hogyan?
- Egy kis blöff, csipetnyi ráijesztés, pár telefon. Csak a szokásos módszereid. Oly divatos ez a téma már Magyarországon is. Melegek, diszkrimináció, alternatív iskolák, világbéke.
- Mi vaaaan?
- Visszatámadhattál volna helyből! Azzal, hogy megszellőzteted a család dolgait, ha nem hagyják békén az iskolát. És, hogy kitálalsz a sajtónak, plusz elmondod, hogy igen, van itt egy meleg pedagógus, aki nagyszerűen végzi a munkáját. Fiatalok százainak mutat példát, és az Eu-nak megfelelő etikai elveket vallva nevelünk. Ezáltal mi képviseljük a legnemesebb, egyben egyik legkedveltebb és legmodernebb liberális magániskolát. De ez a neofasiszta család ezt tönkre akarja tenni. Basszus! Most esik le nekem is. Még a brüsszeli nevelési központ is melléd állt volna! Te lehettél volna az ENSZ új nagykövete!
- Most szivatsz?
- Gondold csak végig! Mindennek két oldala van. Erre most jöttem rá, hála neked! Köszönöm! És, viszlát.
- Hogy?
- Felmondok!