2.kötet - 2.fejezet

Második fejezet

Új fiúk a klubban

Dani elkészítette a délelőtti zárást. Gondosan kikapcsolta a teafőzőt, és letakarította a füstölőtartót. Várta, hogy jöjjön Lívia és átvegye a boltot. Bár, hogy utána mit kezd magával, azt maga sem tudta még. Megdöbbentették az előző este történt események. A futásból hazatérve szinte reszketett, annyira felkavaró volt a múlt kísértete. Nem értette, hogy került Robi a városba, ki volt az a lány az oldalán, és egyáltalán mit kerestek abban a körzetben. A véletlenekben nem hitt, ezért elfogta a félelem, hogy ennek oka van, és, hogy nem ez volt az utolsó találkozás velük. Hiába várta Dávid tárt karokkal, mécses fénynél, és jeges roibos teával, képtelen volt félretenni gondolatait. Párja észre is vette zavartságát, de hiába faggatta, nem sikerült kihúznia belőle, mi baja. Elmaradt az annyira várt szeretkezés is, és a romantikázás hamar befulladt. Dávid látva Dani beburkolózását, inkább nem piszkálta, csendesen megfogta a kezét és úgy aludt el. Szerelme még tévézett egy darabig, bár egyáltalán nem emlékezett, mit nézett. Aztán valahogy elszenderült ő is. Reggel, mikor felkelt Dávid már elindult egy naptárfotózásra a Balatonhoz. Keresett fotósként dolgozott, mivel rendkívül kreatív, és a mai kort is meghaladó ötletei voltak.

Lívia megérkezve, boldogan tárta ki a Kristály Zug ajtaját, és széles mosollyal köszöntötte barátját.

• Szia, Dancsó! Húh, de jó kedvem van! Mi újság, milyen volt a délelőtt?
• Semmi különös. Szokványos. Ezek szerint jól sikerült a tegnapi vacsitok?!
• Igen, remekül. Hoztam neked a kakaós csigát! Én csináltam. Nagyon ízlett mindenkinek, anya büszke volt rám. Brigivel annyit hülyültünk. Jahj, el sem hiszem, hogy egy éve együtt vagyunk! Barátom, nem semmi.
• Hát igen. Ti álom pár! Köszi, a sütit, később megeszem.
• Danesz, mi van veled? Rossz kedved van?
• Hogy?
• Csak nincs baj Dávid és közted?
• Nem, nincs. Ő remek srác, és odaadó, tényleg. Szavam se lehet!
• Akkor? Mi van? Látom rajtad, hogy le vagy törve. Vagy nem is tudom. Nem vagy önmagad! Ugye elmondod, mi nyomja a szíved?
• Persze, bár nemtom az segít-e. Nem akarlak téged is traktálni, meg lehúzni!
• Ne marháskodj! Ki a legjobb barátod, ha nem én? Szerinted nem akarom tudni? Ne sérts meg! Ülj le, és meséld el, addig kirakom az ebédszünet táblánkat.
• Robi.
• Robi? Mi van vele? Ezer éve nem is…
• Itt van a városban!
• Micsoda? Hazajött? De hogy…ti….
• Ne is kérdezd! A szokásos esti kocogáson voltam, mikor felbukkant.
• Aztaaa! És mi volt? Beszéltetek?
• Várj már!
• Bocsesz!
• Nem egyedül volt. Egy lánnyal sétált kézen fogva. De nem Zsuzsival.
• Biztos ő volt az?
• Lívia, hülyéskedsz? Persze, hogy ő volt! Rám is köszönt. Aztán persze futottam tovább. Totál felkavart! Beleborzongtam. Nagyon szarul éreztem magam! Ezek után már Dávid sem tudott magamhoz téríteni. Szegény srác. Pedig annyira készült. Nem értem Livi, mi történik, hogy kerül ide, és kivel, meg miért…Extra durva ez az egész!
• Jahj te drága! Próbálj meg lenyugodni! Biztos megvan a magyarázata mindennek.
• Ettől félek én is. Nagy nehezen sikerült elfelejtenem, ő elköltözött, erre most…itt van!
• Felhívjam? Vagy Brigi? Megkérdezhetnénk, hogy mit csinál itthon.
• Aha, alig lenne feltűnő. Mivel velem futott össze tegnap, gyenge bukta lenne. Azonnal tudná, hogy kiakadtam, és meg akarom tudni, hogy került ide!
• Miért? Talán csak elmesélted, hogy láttad, mi meg örültünk, hogy itthon van, és érdeklődünk.
• Ne légy naiv Lív! Ezt te bevennéd?
• Na jó, talán nem!
• Erről van szó. Talán csak valami barátját látogatta meg, és már megy is vissza. És nem látom jó ideig. Akkor megnyugszom. Visszazökkenek a megérdemelt, kellemes kis életembe.
• Ja. Te meg aztán így működsz. Nem bökné az oldalad, hogy ki volt a csaj vele? Persze!
• Akkor sem hívhatjuk fel! Majd ha a sors úgy akarja, megtudjuk, hogy került ide, és minek, meg kivel, meddig ésatöbbi. Hagyjuk! Nem akarok ezzel foglalkozni! Kérlek, zárjuk le! Most megyek inkább. Sétálok egyet. Még nem tudom, mit kezdek a délutánommal. Dávid nincs itthon, Balatonon fotóznak, talán itthon se tölti az éjjelt.
• Gyere át hozzánk este! Nyugodtan. Vacsizz velem és Brigivel! Vagy akár egy mozi? Játsszák már az új vígjátékot Jennifer Anistonnal.
• Majd meglátom. Most még nem tudom. Elmegyek, flangálok, ebédelek az indiaiban, aztán majd lesz valahogy.
• Rendben, de hívj, ha van kedved valami esti progihoz!
• Okés! Csövi csajszli!
• Szeva Danesz. Vigyázz magadra!

Elindult a fényes napsütésben, nézte a nyüzsgő ember sereget, akik fel-alá sétáltak az ebédszünetükben. Vihorászó kamaszlányok, akik ellógták az óráikat, kedvesen andalgó nyugdíjas párok, galambokat kergető torzomborz kutyus, csobogó szökőkút. Igazán kedves nyári nap volt ez. De nem neki. A gondolatai újra meg újra csak egy személyre koncentrálódtak. Bár csak egy másodpercre látta, órákat képes volt agyalni rajta. Mégsem tette túl magát az egészen? Mégis csak valahol mélyen még vágyik rá? Vagy csak az bosszantja, hogy ilyen hirtelen bukkant fel? Vagy, hogy egy ismeretlen lánnyal látta? Miért kavarta fel ennyire? Tudomást sem kellene vennie róla, hisz lezárták az ügyüket, megbeszélték, és búcsút intettek. Kulturáltan, intelligensen. Azóta ott van vele Dávid, aki tényleg egy álom. Jobbat nem is kívánhatna. Igen. Ezeken gondolkodott és közben egy régi slágert kezdett játszani a fejében, Don’t say U love me….

A következő pillanatban azonban elhallgatott a zene benne. Odaért a kedvenc kajáldájába, a Rambagh Palace-ba. Nevével ellentétben nem egy palota, de a legjobb indiai étterem az országban. Még csak nem is annyira drága. Van kiülős, beülős, elvivős, és mindenféle része. Akik szeretik a keleti ízeket, az orientális zenét, azok itt ki tudnak kapcsolódni, és közben egy hatalmas jót falatozni. Dani gyakran járt ide. Ilyenkor eszébe jutottak utazásának emlékei, az eszmék, melyeket ott tett magáévá, a sok élmény, mely formálta szemléletét.

Bement és leült egy asztalhoz. Nyugodtan és idejét nem kímélve akart megebédelni. Nem sürgette semmi és senki. Nem mindig van ez így, ki akarta használni ezt a némelyeknek csodás, meleg napot. Épp kinyitotta az étlapot, mikor valaki megállt az asztalánál. A szemei alig tudtak hirtelen befókuszálni. Majdnem elejtette a kezében lévő menüt, amikor megszólították. 

• Szia! Nahát, ugye veled találkoztunk tegnap este? De jó! Kicsi a világ.
• Tessék? Hogy?
• Emese vagyok! Te meg a férjem régi ismerőse! Örülök, hogy újra összefutunk.

Dani teljesen ledermedt. Fennakadtak a szemei, és erőltetve fújta ki a levegőt. Próbált higgadt maradni, de teste önkéntelenül megfeszült, szíve a torkában dobogott, és kiverte a verejték.

• A férjed…..iss…ismerőse.
• Igen! Robié! Tegnap futottunk össze. Szó szerint – nevetett. Te kocogtál, mi sétáltunk. Emlékszel?
• Hogy…ne, hogyne….igen. Persze! Csak hirtelen, nem tudtalak hova tenni. Este is volt, meg minden. Nagyon is élesen emlékezett minden kockájára annak a pillanat halmaznak, amit előtte este élt át. Azt hitte nem érheti kellemetlenebb dolog, de ez már most úgy látszik, fölözni fogja.
• Leülhetek melléd? Annyira örülök, hogy végre megismerhetek valakit Robi régi életéből! És már le is ült.
• A régi életéből, na igen. Az tuti.
• Szóval Hajdú Emese vagyok, megtartottam a nevem. Te pedig….
• Bocs. Katona Dániel. Örvendek! Mióta is… vagytok házasok?
• Négy hónapja! Szerelem volt első látásra!
• Az igen! Nahát. Te olyan nagyon energikus lánynak tűnsz.
• Tényleg az vagyok – kacagott hangosan. De jó emberismerő vagy. Robi szerint túl sokat fecsegek, meg ragacs vagyok, de tudom, hogy szeretetből mondja. Áhh, persze anyukája nem örült nekem, mert hogy én akaszkodtam a fiára, meg csak én akartam az esküvőt, bla-bla, tudod, ezek az anyák!
• Öhm, az enyém nem ilyen.
• Te is nős vagy?
• Semmiképp! – mosolygott.
• Értem. Honnan ismered Robit? Régi barátok vagytok? Ő nagyon szűkszavú volt tegnap, mikor kérdeztem rólad. Talán összevesztetek? Úúú, biztos egy csajon! Igaz? Egy lányon!?
• Nem, nem talált. Nem igazán vesztünk össze.
• Ő is azt mondta. De többet sem. Pedig olyan jó, hogy a szülein kívül végre más hozzátartozóját is megismerhetek.
• Te szolnoki vagy Emese?
• Hát nem egészen, mellette egy kis falu, de voltaképpen Szolnokon töltöm minden időm, suliba is oda jártam. Aztán Pestre.
• Mivel foglalkozol?
• Stylist vagyok. Illetve annak tanultam, de még nem igazán kezdtem bele. Ahhoz tudod vissza kéne költöznünk a fővárosba. De nem vonz.
• Stylist, manapság nagyon menő.
• Jah, főleg a meleg pasiknál. Istenem! Mennyivel találkoztam én a suli alatt. Más egy élet alatt sem. A Holdról is kiszúrnám őket!
• Nem mondod! Szakértőjük lettél?
• Mondhatni. Kilométerről fogom őket. Afféle radarom van már ehhez.
• Nem semmi Igen rosszul működhet ez a radar, gondolta Dani gúnyoson. Mekkora liba. És tényleg nyomulós. Cseppet sem diszkrét személyiség. Kifejezetten taszító. Ezt vette el Robi? Valakit képes volt elvenni, és pont őt? Habár, ha arra gondolt, hogy ezt a lányt kifejezetten az orránál fogva lehet vezetni, akkor nem is meglepő.
• Szóval honnan ismered a férjem?
• Nos, tudod, nekem van egy ajándékboltom. Ott volt gyakori vásárló, és összehaverkodtunk. Akkor még más volt a barátnője. Neki vásárolt.
• Nah, a Zsuzsa! Mellőzzük a témát! Tönkrement bele!
• A Zsuzsiba? Szegény. Ezt nem gondoltam volna.
• Így volt. Miatta menekült el a városból. Persze jó is, mert neki köszönhetem, hogy rám talált ez a szuper pasi!
• Ne haragudj Emese, de nekem most mennem kell!
• Ilyen hirtelen?
• Eszembe jutott, hogy bent hagytam valamit a boltban, és meg kell beszélnem az üzlettársammal. További jó…
• De ne már! Úgy örülök, hogy összefutottunk. Eljöhetnél hozzánk valamikor! Robi tuti nagyon örülne!
• Tuti. Ahm, talán majd egyszer. Szóval minden jót! Szia.
• Szia!!!

Dani agya már lüktetett a sok fecsegéstől, nem beszélve a stressztől, ami érte. Megnősült. Hihetetlen! Agyhalál. Ezek jártak a fejében, miközben szaporán szedte lépteit a szerkesztőség felé, ahol Brigi dolgozott. Mert természetesen nem mondott igazat Emesének, és nem a boltba kellett visszamennie. A nap egyre erősebben sütött, beragyogta a zsenge zöld füvet a Kitaibel-parkban, amin a fiú keresztülsietett. Az egyik padon nyolc-tíz fős csapatban nevetgélő fiatalok ültek, ruhájuk színes, kockás, és csíkos, fejükön mindenféle sapkák, a legújabb trendnek megfelelően. Jól esett rájuk nézni. Fiatalok, vidámak, szabadok és gondmentesek. Ahogy elhaladt mellettük, az egyik fiú a csapatból erősen szemrevételezte. Dani zsigereiben érezte, hogy le lett ’tapogatva’. Az egyik lány hangosan kacagva szólt rá a fiúra.

• Ejj, Olivér, ne ratyiskodj már! Pláne ilyen idősebbek után csorgatod a nyálad?

Mindannyian hangosan nevettek. Dani elmosolyodva haladt tovább. Ez már egy új nemzedék. Kevésbé ciki, ha valaki meleg, és hamarabb ki is derülhet az egyén számára. Így talán hamarabb el is fogadják, vagy megosztják másokkal. Pedig ő sem valami öreg, de tény, hogy már nem tizennyolc. Elmélkedése félbe szakadt, mikor a szerkesztőség ajtajában találta magát. Belépve széles mosollyal fogadta a recepciós lány. Elepedt érte. Mindhiába. Dani viszonozta a kedves mosolyt, illedelmesen köszönt és belépett a liftbe. Bezárult mögötte az ajtó, ő pedig a tükörben szemlélte magát és halkan vihogott. Még mindig jól nézek ki, és szegény csajok, még mindig olvadoznak. Hát, tudományos tény, hogy a meleg férfiak jobban néznek ki, mint hero társaik, többet is adnak magukra, és van bennük egy csipetnyi rejtély, ami megőrjíti a gyanútlanabb nőket. Persze ez csak a férfiasabb típusokra igaz, akikből árad a határozottság, erő, dinamizmus, életvidámság. Szerencsére Katona Dani pont ilyen volt. Gondolataival kielégítve egészséges egoizmusát fel is ért a hatodik emeletre. Lendületesen lépett ki a lift ajtón, miközben majdnem fellökte Brigit, és a mellette álló srácot. Kis híján, mind a padlón kötöttek ki.

• Jesszusom Dani – nevetett fel Brigi. Mi ez a határtalan energia? Talán erőlevest ebédeltél? Közben egy puszit nyomott arcára.
• Ne haragudjatok. Csak elkalandoztak a gondolataim. Kicsit holdkóros vagyok ma, de majd ha elmesélem, meg fogod érteni. Mentek éppen valahova?
• Tulajdonképpen, ebédelni indultunk Tomival. Izé, még be se mutattam! Szóval Dani, ő Tomi, az uncsitesóm.
• Szia, Katona Dániel. – nyújtott kezet a srácnak.
• Helló, Heltai Tamás vagyok.
• Tomi most költözött ide! Nagyon rég nem láttam, pedig gyerekkorunkban imádtuk egymást!
• Ez így igaz. – helyeselt a szőke fiú. Brigi inkább a nővérem, mint az uncsitesóm. Mindig pátyolgatott, és belevitt minden csínybe – mosolyogott.
• Uhh, hát tényleg. Lenne miről anekdotázni! De mi szél hozott Danesz?
• Csak azért ugrottam be, mert Livi mondta, hogy együtt vacsorázhatnánk, esetleg mozi. Gondoltam megbeszélem veled is, mit szólsz hozzá. Van egy-két fejlemény, amit jó lenne megvitatni veletek!
• Nekem jó! Még szép, hogy együtt vacsizhatunk. Majd írok Livinek, hogy négy személyre terítsen!
• Négy?
• Hát gondoltam elhozod Dávidot is!
• Hát…Hirtelen elsápadt és az új srácra pillantott. Nem tudta, vajon leesik-e a tantusz Tominak, vagy sem, de kicsit kellemetlenül érezte magát. Brigi észre is vette.
• Óh, nyugi. Tomi miatt nem kell zavarba jönnöd!
• Tényleg nem. – mosolyodott el az unokatestvér.
• Mmmm, rendben. Dávid nem tart velünk. – zárta rövidre.
• Okés, te tudod. Szívesen látjuk őt is, azért ezt ne feledd! Majd akkor csörögj még, hogy hány óra felé jössz át. Vagy, ha moziba megyünk, akkor nézz pár alternatívát. Csak légyszi ne sci-fit!
• Rendben. Tudom én, mi jön be nektek! Majd akkor még jelentkezem! Nem is zavarok, menjetek ebédelni! Örülök, hogy összefutottunk Tomi. Gondolom, még találkozunk?
• Minden bizonnyal. Szükségem lesz új ismerősökre, most, hogy ide költöztem. Minden jót!
• Sziasztok!
• Szia, Dancsó.

Mit kezdjek a délutánommal? Rég volt már ilyen napom, hogy kedvemre lófrálhatok. Estig ráérek, amíg Liviékkel találkozom. Vajon, hogy értette ez a szőke srác, Tomi, hogy miatta nem kell zavarba jönnöm? Nem volt időm jobban szemügyre venni és bemérni a radarral. Helyesnek elég helyes, és azok a zöld szemek. Magas, vékony, van benne valami. Na, nem mintha érdekelne. Vajon ő is a mi térfelünkön játszik? Vagy csak Brigi mesélt már rólam, és azért mondta… Vagy szimplán elfogadó, hisz az uncsitesója is más, a lányokat szereti. Végül is mindegy, majd kiderül. Biztos összefutunk még.

Fel kéne hívnom Dávidot, hogy haladnak a fotózással, és haza jön-e estére. De ha meg zavarom éppen, akkor hátráltatom. Írok inkább egy smst neki. Hátha hazaér még ma, és van kedve eljönni Brigiékhez. Uhh, de akkor meg Robiról nem ejthetek szót a csajokkal. Pedig én ezt szeretném elsősorban megvitatni. Jahj, de olyan ritka mikor tényleg négyesben együtt tudunk lenni. Akkor a sorsra bízom. – így kattogott, mikor a mobilja megcsippant, és jelezte, hogy smse érkezett. Dávid írt!

„Szia Danesz! Az idő nem valami kellemes, sokat beborul felettünk. Holnap délelőtt folytatnunk kell. Ne hari, de ma nem alszom otthon! Sietek majd haza! <3!”

Hát meg is oldódott a dolog - gondolta. Betérek a szoliba, legalább lazulok egy kicsit. És barnulni se ártana. Itt a nyár én meg sápadozok, mint egy félholt. Dávidnak is bejön, mikor kicsit kreolosabb vagyok. Beindítja.

Közben az smst is megírom neki. Isten a tanúm rá, igazán jó pasi, és a legjobb barát. Meg kell becsülnöm. Segítetett talpra állnom, újra erőre kapnom. Csak ez a Robi ügy ne lenne megint. Hihetetlen, komolyan.

• Szia, miben segíthetek? – kérdezte a pultos fiú. Dani meglepődve nézett fel, mert eddig csak lányok fogadták a szoliban. A srác meglehetősen jóképű, állapította meg. Na ne, ez egy ilyen nap?
• Helló, bérletem van. Szeretnék kilenc percet, a fekvőben.
• Okés, máris beütöm. A négyes gép szabad. Jó szolizást!
• Köszönöm. Amúgy, még nem láttalak itt. Új vagy?
• Igen. Mondjuk.
• Helyettesíted a csajokat?
• Anyuéké a szoli. Nyár van, úgyhogy besegítek, muszáj dolgoznom. Mégiscsak jobb, mint egy idegen helyen.
• Értem. – mondta Dani miközben mélyen belenézett a fiú szemébe. Volt benne valami különleges. A szempillái nagyok, a tekintete valahol az álmos és a réveteg között. De alapjában volt ilyen, nem fáradt vagy hasonló. Ez kölcsönzött bájt az arcának. Szája vékony, alsó ajka mégis párnás. Orra kerek, pisze. Barna haja rövidre vágva és felfelé zselézve. Helyes, átlagos mai srác, divatos zöld rövid ujjúban, ami megfeszült bicepszén. Látszott, hogy kondizgat vagy sportol valamit. Összességében kellemes jelenség volt, és Dani már majdnem el is veszett gondolataiban, de szerencsére időben magához tért.
• Még egyszer jó szolizást!
• Igen, köszi!

A redőny leereszkedett, Dani ledobta a ruháit, befeküdt és magára hajtotta az üvegkoporsó ajtaját. Jöhet pár perc lazulás. Rákapcsolta az Aqua-coolt, ami két percenként üdítő vízpermetet fújt felsőtestére. Ilyenkor valósággal beleborzongott, és elkapta a libabőr. Szexi funkció. A zene pörgős, valamilyen remix válogatás, amin a legtöbb népszerű előadó helyet kapott.

Ütemre járt a lába a plexi lemezen, miközben hol felemelte, hol elfektette végtagjait. Be-be ugrott neki a szolis srác arca. Volt benne valami megkapó. Te jó ég, nem kellene, hogy ilyeneken járjon az eszem - gondolta. De ha most bejönne meztelenül, felhajtaná a fedelet, és… Jahj, ezt ne, nem vagyok komplett! Miket fantáziálok, miközben a párom keményen dolgozik?! Nem lehetek ekkora ribanc, ahogy Livi mondaná!

A kilencedik perc végén megizzadva ült fel, és gyorsan megtörölközött. Kitakarította maga után a gépet, bár tudta, hogy a srác is megteszi majd. Mégis képtelen volt gányt hagyni. Ő már csak ilyen jól nevelt.

A redőny lassan felkúszott. Ilyenkor azt képzelte, mintha valami modell versenyen lenne, ahol először az alany lába, majd csípője, dereka, törzse, feje válik láthatóvá. Jópofa elképzelés. Vajon figyeli a srác odakint? Talán ő is épp ezt a műsort futtatja az agyában. Sexy vagy nem?

Mikor kilépett, a fiú már ott állt és mosolygott. Ha egy lépéssel közelebb lett volna, az már aura erőszaknak számított volna.

• Egészségedre.
• Köszi, szépen. Akkor, gondolom, még látlak.
• Itt, mindenképp. Szép napot!
• Neked is. Ciao.

Kilépve az utcára üde szellő csapta meg arcát, némi vattacukor illatot hozva magával a közeli térről. Hát igen, az árusok is kipakoltak, nagy volt a nyüzsgés a városban. Visszavonhatatlanul eljött az édes nyár.

Feltette Ray Ben napszemüvegét és a fagyis felé vette az irányt. Közben eszébe jutott a barna srác a szoliból. Még a nevét sem tudom. Mi ütött belém? Szeretem Dávidot! Plusz itt van Robi, aki tegnapi megjelenésével teljesen kiakasztott. Erre jön egy ismeretlen srác, aki egy pillanatra mindent töröl az agyamból. Hülye hormonok, megbolondítanak teljesen! Igen, minden bizonnyal ez a bajom. Lehűtöm magam egy olasz fagyival. Nyami, idén ez lesz az első nyalásom kuncogott magában.

• Jó napot kívánok! Kérnék egy háromgombócos málna, grillázs, kókuszos-csokit. Édes tölcsérben.