2.kötet - 3.fejezet

Harmadik fejezet

Találkozások

A Hold egyre fényesebben vette át helyét az égbolton, a narancssárga akrillba merülő Naptól. A háttér egyre sötétebb lett, de a csillagok még csak halványan derengtek. Nyolc óra felé járhatott, mikor Robi megérkezett szüleitől és belépett ideiglenes szállásuk ajtaján.

• Szia szívem! De jó, hogy itt vagy! Annyi mesélni valóm van – lelkendezett Emese.
• Szia Mesi – nyomott puszit felesége arcára.
• Gyere, ülj le! Csináltam vacsira egy kis bundás kenyeret! És vettem egy kis fánkot is desszertnek. Dobd el magad, és hallgasd meg, mi minden történt ma velem!
• Kicsim, eléggé elfáradtam. Anya ráadásul tele etetett, gondolhatod. Volt apu-féle marha pörkölt, nokedlivel, meg madártej. Neked is küldtek.
• Aranyosak, köszi. Hogy vannak?
• Remekül. Persze hiányzom…hiányzunk nekik. Most is kérdezték, hogy nem költözünk-e haza.
• És mit mondtál? Remélem nemet. Nekünk már Szolnok az otthonunk.
• Ezt ők is tudják. Csak ugye reménykednek. De végül is ez nem egy távolság. Csak ha sűrűbben jönnénk…
• Na, ez jó ötlet. De te nem akartál sokat itthon lenni. Mintha kerülnéd az egész várost! Eddig szinte csak fél napokra jöttünk. Csak nem engem titkolsz - viccelődött.
• Jahj, dehogy! Majd jövünk akkor sűrűbben. Kipakolod a madártejet?
• Persze, add csak ide! Meg is kóstolom. Nem fogod elhinni, kivel találkoztam ma!
• Kivel?
• Katona Danival.
• Ökkhh…tessék?
• Katona Dani! A régi ismerősöd, akivel tegnap összefutottunk. Tudod, na!
• Hogy-hogy találkoztál vele?
• Ebédelni betértem abba a nagyon klassz indiai étterembe…
• Pont te is…
• Tessék?
• Semmi, folytasd!
• Szóval egyszer csak megláttam Danit, és leszólítottam. Odaültem mellé.
• Gondolom, hogy örült.
• Ne gúnyolódj! Nagyon kedves volt, bár ő is így meglepődött először, mint te most. Helyes fiú. Még nem nős, elárulta.
• Meglepő. Mármint, mert tényleg jóvágású. De még ráér, nem?
• Látod, nem mindenki olyan szerencsés, mint te velem!
• Az biztos! – sütötte le a szemét. Meséld tovább!
• Beszélgettünk egy fél órácskát, aztán sietősen elment.
• És miről beszéltetek?
• Természetesen rólad! Annyira szűkszavú volt ő is, de azért én meséltem neki magunkról. Meg kérdezgettem, mivel foglalkozik, honnan ismeritek egymást stb.
• És…ő, mit mondott?
• Hát, hogy a boltjából. Anno még Zsuzsának vadásztál ott valami ajándékot, és úgy haverkodtatok össze.
• Ez így igaz. Innen ismerem. Már rég nem beszéltünk. Még mit mondott?
• Nagyon mást nem. Mondom elsietett, vissza a boltba. Mondtam neki, hogy egyszer látogasson meg minket. Jó lenne, nem? Alig ismerem a régi barátaidat.
• Hát ez tényleg, nagyszerű. És mit válaszolt?
• Azt mondta, talán, majd egyszer.
• Ő már csak ilyen, rejtélyes. Hát igen, kicsi a világ. Pont bele botlottál. Ahhoz mit szólt, hogy házasok vagyunk?
• Nem tudom. Különösebben nem reagált. Biztos örül, hisz jóban voltatok.
• Biztos, örül. Hát igen.
• Na és képzeld, utána elmentem vásárolni a plázába. Akkora leárazás van, vettem csomó cuccot magamnak, és neked is pár inget. Nem szeretem, mikor nem vagy rendesen felöltözve.
• Tudom, te kis stylist. De az én ízlésem, nem feltétlen a te elképzelésedet fedi le.
• Jaj Robi, ne kekeckedj! Tudom, hogy imádod, ha vásárolok neked. Anyunak is vettem egy kötött pulcsit, még a téli kollekcióból. Fillérekbe került. Utána meg ismét belebotlottam Daniba!
• Micsoda??
• Nyugi, akkor csak láttam, távolabbról. Nem volt egyedül, úgyhogy nem zavartam már.
• És, kivel volt?
• Egy lánnyal. Szép barna, hosszú hajú. Nagy mellekkel, olyan macás, kedves arcú. Meg volt velük egy szőke, magas srác.
• Igen? Zöld szemű lány volt? Szája mellett egy anyajegy?
• Azt hiszem. Annyira azért nem figyeltem meg. Valami magazin szerkesztősége előtt csevegtek, búcsúzkodtak.
• Értem. Szerintem tudom, kiről van szó. – Brigivel volt, gondolta Robi. De ki lehetett a srác? Talán az új partnere? Nem is tudok róla semmit. Vajon van barátja? Áhh, nem mindegy ez nekem? Ez már a múlt, nincs jelentősége. Mit szólhatott Emeséhez? Biztos megállt benne az ütő egy pillanatra. Elég úriember ahhoz, hogy semmit nem éreztetett ebből. Huh, de jó lenne beszélni vele. Vagy talán mégsem. Mégis vajon, hogy van, hogy él?
• Robi? Min agyalsz?
• Semmi, semmi. Csak eszembe jutott, mennyit ökörködtünk régen Danival. Rendes gyerek.
• Akkor miért nem tartod vele a kapcsolatot? Ugye összevesztetek valamin?
• Nem igazán. Tényleg. Csak én úgy gondoltam, nem ez a nekem való élet itt. Mondjuk úgy, leépítettem az itteni baráti kört. Nem hiszek a távdolgokban.
• Pff, azért barátságra ez nem igaz. Ott nem számít úgy a távolság, mint egy szerelmi kapcsolatban. Én nem adnám fel a barátaimat egy könnyen. De még te is újra rendezhetnéd! Hívd fel, dumáljatok, és akár hívd el ide is! Szívesen csevegnék még vele!
• Ááh, nem hiszem, hogy lenne kedve. Régen nem dumáltunk már.
• Annál inkább! Mi tart vissza?
• … - Ha tudnád - gondolta Robi.
• Megvan a száma?
• Nem tudom, a régi talán. De szerintem már nem is az van neki.
• Egy próbát megér! Csörögj rá valamikor.
• Talán. Még átgondolom. Már úgyse sokáig vagyunk a városban. Esetleg legközelebb.
• Ne hülyülj! Még pár napot itt vagyunk, abba simán belefér egy baráti találkozó!
• Ne nyüsztess! Majd holnap, vagy holnap után rácsörgök. Esetleg. Alszom rá még egyet.
• Oké, bébi, te tudod. Gyere ide, megmasszírozom a vállaid!
• Az jól fog esni, kösz.
• Utána te meg… viszonozhatnád… némi cirókával, meg aztán…

Lívia, Brigi és Dani a Pöttyös Bögre kávézóban ültek, és rendeltek. A háttérben halk zene szólt, retro összeállítás. Valahogy pont illett a vaskeretes barna faszékekhez, és a falon lévő 70-es 80-as éveket idéző reklám képekhez. A fiú egy „arisztokrata forró csoki” mellett döntött, Livi capucchinót, míg Brigi egy gyümölcsteát választott.

Az italok pár perc múlva meg is érkeztek, és illatosan gőzölögtek a fiatalok előtt. Dani mélyen a csokijába révedt, majd nagy nehezen megszólalt.

• Áh csajok, nem tudom, mi van velem! Olyan napom volt, el sem hinnétek. Felfordult velem a világ. Nem tudom, mit kezdjek ezzel az egész helyzettel!
• Robi feltűnésére gondolsz? – kérdezte Livi.
• Többek között. Tudjátok, kivel futottam össze ma délben?
• Igen! Velem! – hülyéskedett Brigi.
• Jaja, de még előttetek!
• Kivel?
• A feleségével!
• Mmmicsoda? Kinek a feleségével? – képed el Lívia.
• Hát, Robi feleségével, Emesével. Ő az a titokzatos új lány. A felesége. Nevetnem kell!
• Ne csináld! Megnősült? Ez azért elég merész! Most ez biztos? Komoly?
• Persze, hogy biztos! Beszélgettünk egy negyed órát. Néhány hónapja házasok. Állítólag szerelem első látásra, meg blabla. Persze csak Emese szemszögéből. Elég érdekes lány. Rengeteget beszél, kicsit idegesítő. Tudni akarta, honnan ismerem a férjét. Férj… kimondani is…áhh!
• És mit mondtál?
• Az igazat. Hogy a boltból. Meg, hogy Zsuzsival járt akkoriban. Többről nyílván nem ejtettem szót. A csaj amúgy stylist, és állítása szerint kilométerekről kiszúrja a fajtánkat.
• Óh, de bájos. És nem röhögted ki?
• Nem. Csak magamban. Elég kényelmetlen volt egy idő után a fecsegése, úgyhogy a boltra hivatkozva leléptem. Akkor mentem a szerkesztőségbe, ahol ugyebár, ott volt az uncsitesód.
• Igen, Tomi. Bejött, mi?
• Nem épp az kötött le. Hanem mikor rákérdeztél Dávidra. Kicsit megfagyott bennem a levegő! Ha levágja az uncsid, hogy én…
• Mondtam, hogy előtte nem kell rosszul lenned.
• Hát előtte tényleg nem. Kedves srác. – erősítette meg Livi.
• A kedvesség egy dolog.
• Meg versenytáncos. – folytatta Brigi.
• Az meg egy másik dolog. Mondjuk szép magas, jó tartása van.
• És biszex is. – vágta rá a lány.
• Akkor nincs több kérdésem! Nevetett fel Dani. Így már értem. Azért valahogy jelezhetted volna előtte, mert így váratlanul ért kissé.
• Jelezni? Mégis mikor? A bemutatásakor? Te vagy a híres sámán! Nem éreztél rá azonnal? Auramustra?
• Ne piszkálj! Nem volt rá idő, és arra rá is kell hangolódni. Te meg olyan hirtelen voltál mindenben. Csak kapkodtam a fejem. Szóval ő is más. Miért költözött most ide?
• Majd ő elmeséli. Nemsokára csatlakozik hozzánk. Elhívtam, ha már Dávid nem tud jönni. De direkt későbbre, hogy Robiról nyugodtan tudjunk beszélgetni. Az mégse tartozik másra.
• Köszönöm.
• Szóval akkor mi a helyzet?
• Várj, még be se fejeztem a napom elmesélését! Utána sétáltam, és gondoltam betérek szolizni.
• Tényleg, akartam is mondani, látszik! Egész jó színed lett.
• Köszi. Engem elég jól fog, szerencsére. Szóval bementem, és miközben kutattam a tárcámban a bérletem után, fel se néztem. Kedves, mély hang szakította meg a csendet. Egy srác állt a pultban. Igen-igen jól nézett ki. Picit zavarba is jöttem.
• Öcsém, ne már. Annyira?
• Hát nem t’om, de van benne valami megkapó. Barna szemek, nagy szempillák, álmos tekintet, manó orr, szabályos fülek, feszülő bicepsz.
• Nekünk napestig sorolhatod, nem igazán indulunk be tőle – cinkeltek vidáman.
• Jól van már! Te kérdezted! A lényeg, hogy pár pillanatra mindent elfelejtettem, Dávidot, Robit, a gondokat. Felcsigázott. Aztán a szoliban fekve is beugrott pár kép.
• Kérlek, NE részletezd!
• Nem fogom! Na, de értitek! Ez rám nem jellemző! Meg vagyok kergülve. Remélem csak a nyár miatt. Szeretem Dávidot. Robi pedig…. Felkavar, de már lezártam. Úgy hiszem. Mégis valahogy bosszant, hogy itt látom. És, így. Megnősült. Azért lenne pár kérdésem hozzá.
• Akkor hívjuk fel!- javasolta Brigi.
• Persze, majd azonnal! Azért azt mégsem merném. Már biztos tudja a nagyszájú arájától, hogy találkoztunk ma. Gondolom azért őt is feszélyezi ez az egész.
• Legalább is, így kéne, hogy legyen. Nem hiszem, hogy elfelejtette a múltat. Bárhogy is él most, kitörölni nem lehet az emlékeket. Az érzések talán megfakulnak, de a tények, azok tények. Nem tudom, vajon menekülés-e ez a részéről, vagy tényleg szereti a lányt? Zsuzsit is anno szerette, de az más tészta. Gyerekszerelem.
• Annak sok más összetevője is volt, az biztos. Nem tudom elképzelni, hogy ekkora fordulatot, valós fordulatot vett volna belül. Megházasodik alig egy év leforgása alatt? Még annyi sem, ha a megismerkedésüket, és minden egyebet beleszámolok. Békében váltunk el. Ha ez tényleg szerelem lenne, és ő boldog, akkor csak elmesélte volna. Írt volna egy smst, nem?
• Mi így gondolkodunk. De ő nem biztos. Talán félt, hogy úgysem értenénk meg, vagy le akarnánk beszélni, vagy hasonló – folytatta Brigi.
• Az tuti, hogy lett volna pár keresztkérdésem – vette át a szót Lívia. Egyedül mi voltunk neki olyan barátai, haverjai, akivel a kényesebb témáit megbeszélhette. Főleg te Dani.
• A hangsúly a „volt”-on van.
• Akkor is azt mondom, egy beszélgetés mindenkinek járna. Neked is, neki is. Talán válaszokat kapnál, megnyugodnál.
• Nem vagyok ideges. Vagy ilyesmi.
• Na persze. De bosszant, ez rád van írva. Igazad is van, hülye egy szitu. A lelki nyugalmadnak nem használ, felbolygatja a jól kialakult életed.
• Dávidra gondolsz?
• Többek között. Épp rendeződött minden, jól vagyunk, megy a bolt, tervezzük a jövőt, erre betoppan a múlt.
• Annyira költői vagy szerelmem!
• Köszi Brigi!
• Nézzétek! Itt jön Tomi! Végre megismerhetitek.
• Sziasztok! Leülhetek?
• Még szép. Téged vártunk! Danit már ismered, és hát Livit is…-mosolyog Brigi.
• Igen, már találkoztunk. Szia, Dani. Hogy s mint?
• Kösz, elvagyok. Hallom táncolsz!?
• Így igaz. Versenytáncos vagyok, standardes. Mielőtt még a latin seggrázás jelenne meg előtted velem kapcsolatban!
• Ez jó. Nincs bajom a latinnal sem. Szerintem a versenytáncosoknak úgy általában tök szép tartásuk van.
• Jah, arra gondolsz, ami miatt lépten, nyomon megkapom, hogy beképzelt vagyok, meg buzi?
• Jaj, Tomi -vágott közbe Brigi. Igaz, ami igaz. Ezekben a táncokban van valami melegség. De arról nem tehettek, hogy ez a tartás ivódik belétek. Különben meg tényleg beképzelt vagy!
• Kösssz, drága vagy!
• És, miért költöztél ide? Éppen most – folytatta Dani.
• Nos, régen is itt laktam, de aztán a tánc partnerem miatt áthelyeztem a székhelyem Szegedre. Ott több lehetőség volt, nagyobb egyesületek, rendezvények. Onnan is folyton ingáztam valamerre, mert oktatom is a táncot. Szóval most épp itt a városban tervezzük, hogy indítunk egy tanfolyamot az egyik fitneszben. Miután a részleteket lerendeztem, minden ideálisnak mutatkozott, így idejöttem, hogy elkezdjem az oktatást.
• És a partnered?
• Sajnos lesérült. Térd. Szóval jó ideig nem fog versenyezni. Új párt találni meg nem olyan egyszerű. Ezért ameddig kimarad a versenyzés, addig képzem az utánpótlást. Ingázni innen is tudok. Így végre Brigivel is újra együtt lehetünk. Amint mondtuk, lenne mit mesélni a gyerekkorunkról. Sülve, főve….
• Hm, nagyon igaz. De jó, hogy itt vagy! Nem is hiszed, mennyire örülök neked!
• Kösz Brig!
• Hol fogsz lakni – kérdezte Livi.
• Már keresem a megfelelő lakást, lehet, hogy veszek is egyet. Addig Briginél húzom meg magam. Szerencsére ott a szabad szoba. Meg hát ő, többnyire nálad alszik – mosolyogtak.
• Mesélj uncsikám! Mi van a csajokkal, pasikkal… Ki dobogtatja meg épp a szíved?
• Óh, te! De indiszkrét vagy! Mindjárt a közepébe? Zavarba hozol.
• Engem is zavarba hozott délután, előtted, ha emlékszel!
• Igen, jogos. Ezek szerint már nyílt lapokkal játszunk. Szóval kár kertelni. Nos, mit mondjak, volt egy évig egy barátom, de szakítottunk. Furcsa az egész, és valszeg nem fogjátok megérteni, de beleszerettem valaki másba.
• Ez azért nem olyan bonyolult, hogy ne értsük! Mással is megesik ám – kuncogott Lívia.
• Beleszerettem egy csajba.
• Uhh – képedt el Dani. Ez számomra… érthetetlen. Most tényleg komolyan létezik olyan, hogy totál biszex? Nem csak valami kiskapu ez a félős melegeknek?
• Most komolyan kérdezed? Te hiszel a skatulyákban? Meleg létedre?! Hát melegből eleve hány féle van! Már nem egy kategóriáról beszélünk, nem egy jelenségről. Szóval miért ne lenne biszexualitás?
• Nem tudom, csak elképzelhetetlen, hogy egyformán kívánsz egy lányt és egy fiút. Nekem nem menne.
• Azért vagy te meleg Danikám – mondta Brigi.
• Na jó, én sem egyszerre, egy időben kívánom a két nemet. De nem mondanám, hogy egyik vagy másik vonzóbb. Ez olyan időszakos inkább. Meg személyfüggő teljesen. A lelke kell, hogy lenyűgözzön. A testiség más tészta. Ha a személye elvarázsol, megkívánom minden porcikámmal. Mindegy, hogy milyen nemű, az érintésére vágyom, szeretkezni akarok vele. A pőre szex már valóban inkább fiús dolog nálam. De kapcsolat szempontjából…
• Akkor csak a fiúk felé húzol jobban!
• Talán. De csak a szexben. Egy lánnyal is ki tudok teljesedni ugyan úgy. Nekem nem furább ez, mint, hogy valaki a tinikre gerjed, vagy az idősebb macikra, vagy a bőrcuccokkra, netán lábfetisiszta. Miért lenne ez különösebb?
• De az mind egy nemre vetül ki, nem?
• Ja. Én meg a hagyományos szexet kedvelem, csak két nemmel. Ez sem kacifántosabb akkor.
• Engem nem zavar. Végül is. A lényeget kimondtad. A fontos az, hogy szeresd a másikat, és jól érezd magad vele. Szóval, mi van a lánnyal?
• Nos, igen. Ő is itt él. Úgyhogy nem annyira hátsószándék mentes az, hogy ideköltöztem ilyen gyorsan. Tudjátok ez elég friss, és kényes dolog. Ő nem tudja, hogy én a fiúk felé is húzok.
• Ejha – sóhajtott Brigi. Akkor nem lesz könnyű. A titkok egyszer mind kiderülnek. Előbb vagy utóbb. Nem irigyellek. Ha szereted, nem lesz egy sima ügy.
• Tudom. Félek is eléggé. Most még biztosan nem állnék készen, hogy ilyet megvitassak vele. És hát ő sem hiszem. Még csak most tartok a meghódításánál. Egy ilyen vallomással azonnal messzire üldözném. Azt meg nem akarom. Nagyon elbájolt. Édes kis teremtés.
• Szóhoz sem jutok. – jegyezte meg Livi. Azt hittem a mi helyzeteinknél már nem lehet zavarosabb senki élete. Erre itt egy biszex, aki egy éves fiú kapcsolata után belehabarodik egy lányba. Nem félsz, hogy egyszer csak megint a fiúk felé veszed az irányt, és ott lesz ő, hűséges, és szeret?
• Ez megtörténhet, de a heteroknál ugyan így előfordulhat, hogy megkívánnak egy másik nőt mondjuk. Nem akarom már most az elején ilyen gondolatokkal mérgezni a kapcsolatot. Őt akarom, rá vágyom, érte küzdök. Majd a sors eldönti, nála kötök-e ki.
• És családot alapítasz – ironizált Dani.
• Még az is lehet. Ne cinkelj!
• Oké, én csak kérdeztem – mosolygott. Ezt nem hiszem el! Basszus…. – riadt fel Dani.

• Mi van? Mit látsz – vágta rá Brigi.
• A szolis srác! Itt van. Jahhj!
• Hol? Melyik az? – kérdezte izgatottan Livi.
• Ne nézzetek oda feltűnően! Légyszi! Most jött be egy fekete csajjal. Épp leülnek a sütis pulttal szemben. De ne… Ám késő volt, mindenki egyszerre fordította oda a fejét. A srác megérezte a rászegeződő tekinteteket, majd rámosolygott Danira. Aki ha tudna, elpirult volna. Így azonban csak érezte, hogy tüzel az arca. A háttérben felcsendült Lady Gaga egyik száma, melyben arról énekel, hogy minden lesifotós tekintete őt kémleli.
• Hupsz…
• Hupsz, mi? Mondtam, hogy ne bámuljatok oda! De most már mindegy. Levette, hogy megbámuljátok. Bakker!
• Miért, ki ez a srác? Hogy rá sem lehet nézni? – kérdezte Tomi.
• Csak egy srác, ma láttam először. A szoliban dolgozik.
• Nagy karrier!
• Hé, címkézik a biszex?
• Jól van, visszavonom. Igazad van. Szóval, mi is van vele?
• Semmi. Csak kicsit zavarba hoz. Ami nem a legjobb, mivel van barátom. De hát itt a nyár, megesik az ilyen. Csak jobb, ha nem megyek sűrűn abba a szoláriumba.
• Azért remélem a nagy befosásban észrevetted Dancsókám, hogy rád mosolygott? – vetette fel Lívia.
• Rám? Tényleg? Fel sem tűnt, mivel úgy éreztem épp elsüllyedek.
• Az nem jó – mondta Tomi.
• Mert?
• Mert azt jelzi, hogy máris jobban zavarba hoz, mint szabadna. Beszéltetek már? Átment az első szűrőn?
• Első szűrő?
• Hang, beszéd, mimika, mosoly, fogak, gesztikuláció.
• Nos igen, azon átment. Nem gázos egyáltalán.
• Akkor tényleg jobb lesz, ha távol tartod magad tőle – folytatta Tamás.
• Mire célzol? – kérdi Brigi.
• Az egy éves kapcsolatomban volt egy ilyen „szolis srác”. Nem vagyok angyal. Egy hajszálon múlt, hogy nem csaltam meg a barátomat vele. Egy csók azért elcsattant. Nem vagyok rá büszke. Akkor kezdtem kapizsgálni, hogy nem fog örökké tartani a dolog Zsoltival. Na, az pont így kezdődött. Zavarba hozott, bizseregtem, és próbáltam kerülni, ugyanakkor vágytam is rá, hogy összefussunk. És persze a sors elintézte. Kísértettem a dolgokat rendesen, sorra ment át a szűrőkön. Mire a vége, egy buli, és az említett csók. Nem sokon múlt, hogy nem mentünk tovább.
• Mi állított meg végül? A szeretet a barátod iránt?
• Koránt sem, sajnos. Elmondta korrektül, hogy beteg. HIV pozitív. Ami azért még elég ritka itt Magyarországon, de már nálunk is kell számolni ezzel.
• Azta! Ez meredek. Még jó, hogy….
• Igen, még jó. Szerencsére rendes volt, és közölte. Persze a gumi megvéd, de azt hiszem az embernek akkor is tudnia kell, hogy eldönthesse bevállal-e egy ilyen kalandot.
• Ezt még nem is mesélted. – szólt Brigi.
• Még sok történettel adósod vagyok uncsikám, de most már lesz időnk a mesedélutánokra.

Éjjel tizenegyig beszélgettek még négyesben, felelevenítették a régi időket, és megosztották Tomival a közös kalandjaikat, mint amilyen Huba ominózus bulija volt. Robit is érintették felületesen, de nem mélyedtek bele. Dani számára ez egy kényes téma, és magán ügy. Tomi és Brigi is megosztott sok közös, őrült történetet velük. Ilyen volt mikor a szomszéd srácot meglesték tusolás közben, Brigi Tomi nyakában ült, de egyszer csak lezakózott, és mikor feltápászkodott, ott vicsorított rájuk a szomszéd rotweilere, majd jól megkergette őket. Hasonló történetek tucatja volt még a torsolyukban.

Lassacskán elbúcsúztak és a csillagok alatt hazafelé vették az irányt a lágy tavaszi éjszakában. Mindannyian arra gondoltak, vajon milyen új fejleményeket tartogat a következő nap.