3/3
3. fejezet – Gyász
Huba vadul harapta aktuális áldozata nyakát. Mint kriptájából szabadult vámpír, aki több száz éves álomból tér magához, úgy falta a prédát. Szinte önkívületben volt, amikor behatolt a fiúba, és belemarkolt annak dús, göndör hajába. Csókolta és szívta egyszerre a száját, majd a fülét, és állát. Mindkettejük homlokán gyöngyözött az izzadtság, miközben hatalmas nyögések közepette ritmusosan mozgatta csípőjét, előre-hátra. Lökte, ahogy csak bírta, állati ösztönökkel terítve le a zsákmányt. Végig szántotta nyelvével a fiú gerincvonalát, miközben szinte itta a másik hátán patakzó sós nedvet. Lábával átfonta a srác lábát, és még erőteljesebben adta át magát az élvezetnek. Mindketten hörögtek, és mély sóhajok törtek felszínre a kéj zászlóshajóiként. Végül a csúcsra érve vérfarkas módjára felordított, majd rágörnyedt a fiatal hálótársra. Már az sem járt messze az orgazmus pillanatától, amihez Huba kézzel segítette hozzá. Félholtan zuhantak szét, és körülöttük minden csupa víz volt. Félórányi ájult heverés után a fiú felkönyökölt, és arcát közelítette, hogy megcsókolja.
- Mit csinálsz – kapta el fejét Huba.
- Meg akartalak csókolni.
- Ugyan minek?
- Hogy-hogy minek? Most szeretkeztünk.
- Az imént szexeltünk.
- Tessék?
- A második ajtó jobbra a zuhanyzó. Menj és tisztálkodj meg. Aztán tűnj el.
- Mi van? Ez most nem komoly, igaz? Mi ütött beléd?
- Beléd mi ütött? Először csináltad, vagy mi az Isten? Szex, aztán szépen lemosdunk, és mész haza alukálni.
- De, én azt hittem…
- Mit? Hogy elveszlek feleségül? Húzás haza kispajtás!
- Ekkora seggfej vagy? Azt gondoltam, itt alszok, és talán…
- Talán mi? Ígértem valamit? Mondtam, hogy járni akarok veled? Nem! Egy numera volt, fogd már fel. Szex és más semmi. Csak szexre kellesz. Ragozzam még film címekkel?
- Köcsög. Azt hiszed vagy valaki? Mert jó a tested, és ismert vagy bizonyos körökben? Pöcs!
- Mi bajod? Tényleg nem tudom, mit játszod az agyad. Ne mond nekem, hogy abban reménykedtél, miközben azonnal ágyba bújtál velem, hogy majd valami lesz belőle. Egy kapcsolat nem így kezdődik öcsi sajt.
- Tudod is te! Csak egy beképzelt vén buzi vagy.
- Sokan szeretnének ezzel a vén buzival szexelni! Örülj neki, hogy ma téged választottalak.
- Az eszem megáll. Barom! Azzal magára kapkodta ruháit, és gyorsan kiviharzott a lakásból. Becsapta az ajtót jó hangosan, és közben még elengedett egy „Anyád!”-ot búcsúzóul.
Huba magára húzta a lepedőt, és levette a felette lévő polcról Ricsi képét. Egy darabig csak nézte, majd könnyezni kezdett. Ajkait fájdalmas beszédre nyitotta. Látod te kis hülye! Ez is miattad van. Egy újabb szerencsétlen kölök, aki azt hitte, labdába rúghat nálam. Ez már a negyedik a héten. Minden napra jut egy újabb. Szánalmasak kiskomám. Nincs meg bennük az a sugárzó lélek, ami neked megadatott. Egy sem érhet a nyomodba, ugye tudod? Senki sem érhet fel hozzád barátom. Annyira, annyira szeretlek! Nem tudlak elfelejteni. Nem tudom elhinni, hogy ez történt. Képtelen vagyok! Bocsáss meg nekem…és nyugodj békében.
Narancsszínű ajakin fénylett a Loreál legújabb fejlesztése, amit Angliából szerzett be, mert itthon még nem volt kapható. Aranyszőke haja copfba kötve lengett nyaka mögött, míg frufruja pajkosan fedte el homlokát. Igazi vörös róka bunda takarta párduc testét, míg lábbeli gyanánt kígyóbőr csizmát húzott. Kollagénnel dúsított száját most is kaján mosolyra húzta, és miközben belépett az ajtón, smaragd zöld szemeivel akkorát villantott, hogy egy pillanatra mindenki kezében elakadt a kiskanál. Dorogi Adél utánozhatatlan, és felülmúlhatatlan volt. Egész lényéből áradt a fensőbb rendűség, miközben egyszerre éreztél ridegséget, és leküzdhetetlen vágyat, hogy a közelébe férkőzz. Xenon izzó ő a szerencsétlen molylepkéknek, akik a közelébe repülve fagyhalállal fizetnek csodálatukért. Aki nem lát át a felszínen, az könnyen odavesz. Vagy egy életen át kifacsarható öribari lesz belőle, vagy két pillanat alatt eltaposott csótány a csizmája talpán. A ciklon rég elengedte már a maradék emberséget, ami még benne lakozott, és átadta magát a tökéletes szőke imidzsnek. Tökéletes, mert nincs külsején mi megszólható. Aki fikázásra nyitja száját vele kapcsolatban, ez egyértelműen irigy. Tökéletes, mert lelke mélyére senki sem láthat, megsebezni lehetetlenség földi halandó számára. Tökéletes, mert olyan kapcsolatrendszerrel bír, amivel egy életre megalapozta egzisztenciáját, és ha kell, keményebben védik, mint a brit királynőt. Egyetlen gyenge pontja akadt, ezt azonban csak ő ismerte. Titoktartásban pedig verhetetlen volt. Persze ha saját magáról volt szó. Mások titkait kevésbé tartotta fontosnak. Szeretett játszani az emberekkel, de csak ideig-óráig kötötte le valaki. Sokkal inkább önmaga kényelme, és szórakoztatása. Nem fecsérelt hónapokat áldozataira. Ha kiélvezkedte magát celebcica módjára, a kisegeret elengedte, hogy azt másik macska „tegye el láb alól”. Sosem mocskolta be makulátlanul kifestett karmait.
Brigiben és Liviben azonnal elszakadt a cérna, amikor meglátták. Gyomruk felfordult a látványától. Szépség, és tökéletesség ide vagy oda, ők nem dőltek be a felszínnek. Tudták, hogy mennyi aljas kis praktika, gonosz tervecske, és cinikus mondatocska lapul a Louis Vuitton retikülben közvetlen a Chanel parfüm mellett.
Lábfejeit gondosan egymás elé keresztezve tipegett végig a Pöttyös Bögre asztalai között, egészen a bárpultig. Egy-két hófalat még aláhullott csizmája sarkáról, majd szinte könnyé váltak a padlón, hogy el kellett hagyniuk az istennő személyes terét. Elért a fenyőfából készült pultig, és mézédes modorával, réz hangján rendelt magának egy forró rumpuncsot.
- Hányok tőle Livi! Nem bírom a látványát sem! Annyira felbőszít, ha egy légtérben kell lennem vele!
- Nyugi! Ha nem akarjuk feladni a törzshelyünket, sajnos néha meg kell tűrnünk. Ne is nézz rá! Nem szokott sokáig itt lebzselni. Mindig van valami fontos dolga.
- Emlékszel, hogy Ricsi halálakor is feltűnt? Mindig azt juttatja eszembe! Ha nem lenne elég, hogy alapból rühellem!
- Sosem felejtem el! Még most sem fogtam fel teljesen. Azt várom, hogy egyszer csak megjelenik… Jahj, Brigi! Ez az egész, nem történhetett meg. Nem lehet ilyen igazságtalan az élet!
Dani bezárta a boltot. A rács nehézkesen ereszkedett alá a mínusz tíz fokban. Gazsi minden mozdulatát kiskutya módjára figyelte. Megfogadta, hogy nagyon precízen tanul majd, és nem hibázik. Olyan lehetőséget kapott a Sorstól, ami csak keveseknek adatik meg az ő köreiben. Bizalmat, esélyt, és egy szebb jövő képét kínálta. Meg kell becsülnie. Pár szót még beszélgettek, majd főnöke útjára engedte a fiút. Holnap találkozunk – búcsúztak. Teleki Gazsi gyorsan szedte a lábait a nagy hidegben, pillanatokon belül eltűnt Dani látóteréből. Egy másodperc alatt tudatszintet váltott, és aranyszínű energiaburkot képzelt a srác köré. Ez majd megvédi a haza vezető úton. Nem eshet baja – gondolta. A szféraváltásból mobilja csengése rántotta vissza. Kibányászta kabátja belső zsebéből, és már elfagyó ujjaival fogadta Dobos Nóri hívását. A lány hangja szomorú volt, és lehangolt.
- Nóresz, szia. De jó, hogy hívsz!
- Szia Danesz. Nem is tudom, hogy jó-e. Semmi jóról nem tudok beszámolni.
- Változatlan a helyzet vele?
- Igen. Alig beszélünk, de amikor tudom, meglátogatom. Próbálok vele lenni, de elzárkózik. Dolgozik, mint a gép, tartja a spinning órákat. Néha egy-egy találkozó a kötete kapcsán, de amúgy…
- Amúgy?
- Buli, szex, szex és buli. Aztán előröl az egész. A múltkor sikerült beleszaladnom egy légyottba.
- Micsoda? Ne már!
- Képzelheted. Dani, ez már téboly. Két pasival volt. Nem eggyel. Mindjárt kettővel! Régen soha…semmi ilyet. Ki van fordulva önmagából. Kérlek, beszélj vele!
- Szeretnék. Tudod, hogy próbáltam nem egyszer. Szóba sem áll velem! Lassan fél éve egy szót sem. Engem hibáztat, hogy nem láttam előre a jövőt. Azt mondta, tudnom kellett volna. Meg kellett volna akadályoznom. Annyira szar ez Nóri! Nekem legalább annyira fáj, hogy nem éreztem előre.
- Nem tehetsz róla. Nem vagy mindenható!
- Tudom. De, minek a különleges képesség, ha a barátaimat nem tudom megvédeni? Huba pedig meggyűlölt, és látni sem akar. Emlékezz, miket vágott a fejemhez.
- A gyász beszélt belőle, te is tudod.
- Akkor is! Talán igaza is volt. Miért nem láttam előre?
- Ne kattogj ezen, nem tudunk változtatni rajta. Valamiért így kellett…. Nem tudom. Az én szívem is belehal. Ezt neked jobban kéne értened, mint nekem. Spirituálisan találhatsz csak választ erre. Mert az én földhöz ragadt agyammal ennek semmi értelme. Ilyen fiatalon meghalni! Tele tervekkel, vágyakkal, hittel. Tele élettel! Istenem – törtek elő könnyei, és fojtogató zokogásba kezdett.
Eszébe jutott, mennyi minden változott meg az elmúlt egy évben. Miután Endrével sikerült megbeszélniük a továbbhaladás szabályait, és elkezdték kiépíteni közös életüket, felkészülve a baba fogadására, Nóri elvetélt. A szervezete túlságosan le volt terhelve az életmódja miatt, nem volt megfelelő a vitaminszintje, és korából adódóan extra komplikációk léptek fel. A magzatot a hatodik hónapban vesztette el, ki kellett venni. Endre őt hibáztatta, mert hiába figyelmeztette ezerszer, nem hagyott fel káros szenvedélyével. Szakítottak, és azóta csak a munkába temetkezett. Barátjára alig támaszkodhatott, mivel az még inkább mélypontra került. Két halál egy éven belül. Lehetetlen ép ésszel megemészteni. Minden megváltozott.
- Nem bírom már! Elvesztettem a babát, elvesztettem Endrét, utána pedig elvesztettük Ricsit. Félek, hogy Hubát is elveszítjük. Csinálj valamit! Nem tudsz az energiákkal közbe avatkozni? Magához téríteni ebből a delíriumból? Nem bírom ki, hogy még valami történjen. Épp csak sikerült talpra állnom, döntést hoznom, majd a világ összedőlt körülöttem. Most újra rettegek. Mindentől! Miért történik ez Dani – sírdogált tovább.
- Sajnálom. Nem tudok csodát tenni. Annyira elzárkózik tőlem lélekben, esélyem sincs csatornázni neki, vagy kapcsolatba lépni vele tudat alatt. Hidd el, megértelek. Ugyan ezt érzem részben.
- De nektek legalább…
- Tudom. Próbálok segíteni, megígérem! Újra megpróbálom. Felhívom, vagy ráhangolódom éjjel, megteszek mindent. Te meg gyere le hozzánk egy kicsit. Nem kellene egyedül lenned.
- Képtelen lennék Livi gömbölyödő pocakját nézni! Ne érts félre, nagyon örülök. Csak még nem vagyok túl ezen. Ezen sem. Orbáncfű teát iszom egész nap, hogy lenyugodjak. Magamat sem tudom rendbe rakni, és közben még Hubi szenvedését, és önpusztítását is végig kell néznem. Nem megy! Belepusztulok már.
- Tarts ki! Igyekszem felmenni Pestre, meglátogatlak. Megnézem Hubát is, már ha beenged. Annáék segítenek neked?
- Ha keresem, akkor persze. De nem akarom őket magammal terhelni! Megvan a saját életük. Anyámék, hát gondolhatod! Szóba sem állunk már egymással. A húgom felhív hébe-hóba, de abban sincs köszönet. Értelme sincs az életemnek!
- Ne mondj ilyet. Ott a hivatásod.
- Nem tudom. Annak sem látom már értelmét. Szélmalomharc a semmiért. Egyelőre mégis abba menekülök. Addig sem gondolkodom. Már egy tucat magántanítványom van, csak hogy ne kelljen egyedül lennem.
- Idő. Sok idő. Enyhülni fog. Aztán közben hátha Hubi is magához tér kicsit.
- Bár úgy lenne. Ne haragudj, hogy rád zúdítottam mindent.
- Ugyan már. Bár többet tehetnék.
- Mit csinálsz most?
- Bezártam a Zugot. Sétálok az utcán, épp szakad a hó. Normál esetben csodálatosnak látnám. Így viszont, csak a hideget érzem.
- Jól vannak a csajok? Minden oké veletek?
- Persze. Ők is, és a kicsik is. Ma voltak ultrahangon. Dávid pedig csomót dolgozik. Mindenféle karácsonyi naptárokhoz fotóz.
- Karácsony. Fasza… Mi jöhet még?
- Jahj, Nóri.
- Most akkor búcsúzom. Ne fagyoskodj tovább miattam. Köszönöm, hogy meghallgattál.
- Ne köszönd. Hívj bármikor! Én pedig megpróbálok ismét mindent.
- Rendben, köszi. Puszilom Dávidot, és a lányokat is!
- Átadom.
- Szia.
- Helló.
Danit hazaérve terített asztal várta, négy személyre. Dávid nagy adag tésztát főzött ki, hozzá pedig két féle szószt. Épp a parmezánt reszelte, mikor szerelme belépett az ajtón. Arca piros volt a téli hidegtől, tekintete mélabús. Ledobta cipőit és kabátját, majd elterült a kanapén. Párja felfüggesztette a sajtaprítást és odakucorodott mellé.
- Szia, Szépfiú! Nyomott egy puszit a szájára. Mi van veled? Ennyire fárasztó napod volt? Közben megsimogatta fejét, és arcát.
- Átlagos nap volt, a Zug szempontjából. Gazsi nagyon ügyes, figyelmes, gyorsan tanul. A vevőkkel is kedves és segítőkész, nincs gond. Szépen haladunk.
- Akkor? Mitől vagy letört?
- Huba.
- Huba? Csak nem? Beszéltetek végre! Szóba állt veled.
- Dehogy! Nem. Nem is próbáltam. Nóri hívott fel. Szegény totál ki van már készülve. Nem tudta megemészteni még, hogy elment a baba, és azzal együtt Endrével is vége lett. Erre csak hatalmas rakás még Ricsi elvesztése. És nincs Huba, hogy vigasztalják egymást, hogy kihúzza Nórit a mélyről. Ő volt mindig, aki képes volt felül kerekedni a dolgokon, és új hittel Nórit is ösztönözni. De most Huba, aki a legmélyebbre zuhant. Elveszett.
- Hogy-hogy elveszett? Mit mesélt Noresz?
- Azt, hogy alig találkoznak. Őt sem akarja látni, vagy beszélgetni vele. El van magában, de nem akárhogy. A melót elvégzi, azon kívül viszont csak buli buli hátán, és eszement szexuális kalandok. Kifordult magából!
- Hubáról beszéltek? – Léptek be az ajtón a lányok. Gyorsan felakasztották kabátjaikat, és a fiúk köré ültek. Mi van Pesten? Mesélj!
- Épp azt ecsetelem Dávidnak, hogy Nóri kétségbe van esve. Depressziós, és senkire sem számíthat. A mi Hubink pedig… Na, azt már hallottátok. Most éli ki magát.
- Pár napra eljöhetne hozzánk – javasolta Brigi.
- Gondolhatod, hogy mondtam neki. De képtelen rá. A baba miatt. Tudod…
- Értem, igen. Nagyon sajnálom! Olyan furcsa, és igazságtalan most a Sors.
- Tényleg nem értem ezt az egészet! Vette át a szót Dávid. Ez kész elmebaj. Mit ártott Nóri és Huba, ami miatt ezzel kell vezekelniük?
- Vagy Brian. Őt se felejtsd ki. Nagyon szerette Ricsit!
- Érthetetlen. Istenem, és Noémi! Elvesztette a huszonkét éves fiát. Nem tudom, hogy képes túlélni!
- Ép ésszel sehogy. Gyerekek, látnom kellett volna! Tudnom kellett volna előre. Fakadt ki Dani könnyes szemekkel.
- Ez nem igaz. Ne okold magad - ölelte magához Livi. Nem tudjuk miért történt, és nem vagy mindenható. A képességeid sokszor segítenek, ezért hálásak lehetünk. Nem várhatunk mindig tőled megoldást, vagy jövőbe látást. Nem azért vagy itt, hogy minket kiszolgálj! Nem ezért kaptad az áldást.
- Ricsi meghalt! Ezen nem lehet változtatni. Meg kellett volna akadályoznom. Olyan az egész, mint valami rohadt összeesküvés. Úgy érzem kijátszottak minket, engem, és a képességemet is.
- Ez képtelenség, te is tudod.
- Segítenünk kell Nórin, és Hubán! Csak hogyan? Velem szóba se áll. Engem okol.
- Jogtalanul. Dani, tudod, hogy most nem beszámítható. Nem önmaga.
- A legjobb fiúbarátom ezer éve. Hiányzik, és iszonyat érzés, hogy nem tudok segíteni rajta.
- Kitalálunk valamit! Jó, srác? Lesz megoldás! Mindig van. Te szoktad mondani.
- Talán.
- A lányok már farkas éhesek lehetnek. Együnk. Aztán még lesz időnk morfondírozni.
- Igaz, ami igaz, eléggé kopog a szemem - biggyesztette a száját Livi. Három helyett kell ennem.
- Mi? Mi-mi-miiii? Ocsúdott fel Dani. Ez most már biztos? Fix?
- Bezony! Ma voltunk nagy UH-n. Szóval ezt is akartuk elmondani nektek. Mert ugye eddig minden kétséges volt.
- Mondjátok már – türelmetlenkedett Dávid. Asztalhoz, és ki vele! Mi a helyzet odabent a pocakban?
- Nos, kedves APUKÁK, a helyzet az, hogy siker! Most már lehet örülni. Egészséges vagyok, és, ahogy a doki mondta, és mi reméltük, két magzat ágyazódott be. Ikrek!
- Atyaéééég! Ketten vannak.
- Jahj! El se hiszem. Nem térek magamhoz – kiabált Dávid, felpattant és körbepuszilta a csajokat. Köszönöm! Köszönjük nektek.
- Dani mondj valamit te is – szólt rá Livi.
- Áhh, lefagytam! Csak nem merem elhinni! Lesz egy kisbabánk! Nektek is! Kistesók! Ha ti nem vagytok, nekünk talán soha! Ti, fantasztikus emberek vagytok!
- Ejj már! Nélkületek meg nekünk nem lett volna! Oké, ott a sperma bank, na de mi ilyen szuper apukákat akartunk ám! Úgyhogy én legalább annyira boldog vagyok, hogy közös gyermekeink lesznek!
- Livi, én ezt sose gondoltam volna! Mikor megismerkedtünk az egyetemen, barátok lettünk. Aztán a klub, majd a Zug. Most pedig! Egy család leszünk!
- Mindig is egy család voltunk te dinka! Szeretlek Danesz!
- Én is téged! Meg téged is! – Mosolygott Brigire. És téged meg aztán! – Nevetett Dávidra.
- Mekkorák?
- Három hónaposak elmúltak. Így most már tuti, hogy minden oké. Ők is jól vannak, szépen fejlődnek. Nálam sincs semmi gáz. Lekopogjuk gyorsan! Hat hónap múlva felköthetjük a gatyát fiúk-lányok.
- A gatyát? – kuncogott Brigi.
- A MELEGÍTŐT! Vágták rá a srácok.