3/5

5. fejezet – Szárnyalás a mélybe

Huba mosolyogva és teli lendülettel tartotta meg dupla spinning óráját. Egy zsírégető, majd egy erőfejlesztő óra követte egymást. Pórusaiból dőlt az izzadtság, bőre valósággal égett. Vendégei mit sem érzékeltek mérhetetlen fájdalmából, hiszen önmaga számára is jó mélyre temette. Nem akart mást, csak felejteni. Feledni a fájdalmat, feledni a kétségbeesést, a szerelmet, feledni Ricsit és önmagát is. Lelkének igazi magját, a fénylő kis kapszulát sötétségbe zárta. Nem törődött az egészségével, az erkölcseivel, a hittel, a holnappal. Csak a jelen pillanat létezett, amiben szárnyalni akart, féket nem ismerve, gátakat nem szabva, korlátok nélkül. Akkor is, ha vesztébe szárnyal.

A sötét herceg ismét előlépett, megelevenedett a vámpír, aki éhes szemekkel firtatta prédáit. Haladt előre a fitneszteremben, lassan, magabiztosan. Orrcimpái kitágultak, és ő mélyeket szívott a tömény tesztoszteron szagból. Mint Drakulára a vér, úgy hatott rá az erős maszkulin pára. Pillantott jobbra, majd sandított balra, minden irányban izzadt férfi testek, és forró vas kombinációja. Szája szegletében hamiskás mosoly jelent meg, mikor pupillája hirtelen tágulva befókuszálta az őt leső szempárt. Megvan! A következő áldozat.

Irányt váltott a Scott-pad felé, és szíve egyre hevesebben vert, ahogy a névről már ismert férfihez lépdelt. Rövid, mohikán frizura, zöld szemek, markáns arc. Dagadó izmok, hatalmas melldomb, kerek bicepsz, szőrtelenített test. Mátrai Zalán az egyik legmenőbb figura volt a teremben, az alfa hímek netovábbja. Ha nőben keresnénk a megfelelőjét, talán Dorogi Adél lenne az. Fenékben is lehetett párhuzamot vonni köztük. Míg Adélnak tökéletesen kerek volt, amin a szúnyog lábai is szétcsúsztak, addig Zalán hátsó fertálya egy versenyparipa izmoltságával vetekedett. A sok guggolás, nagy súllyal, meghozta az eredményt. Mindig márkás, feltűnő sport ruházatot viselt, és hozzá illő, garantáltan figyelemfelkeltő cipőt. Épp az Adidas legújabb lila-neon zöld kreációjában támasztotta lábfejét. Lassan engedte le a francia rudat, és bőszen fújtatott, mikor Huba odaért. Egy ilyen kaliberű pasi nem engedheti meg magának, hogy ratyi legyen. Ugyanakkor olyan erős jeleket küldött, amik Huba radarját nem csak, hogy megrezgették, de valósággal berobbantották. Őt pedig már rég nem érdekelte, ki mit gondol róla. A botrány és lebukás óta nem kellett szégyellnie vagy titkolnia identitását. Akit zavart, mehetett a fenébe. Általában azonban szerették, és keresték a társaságát továbbra is. Sőt, egyre inkább, mióta fel-feltűnt a médiában is. Törölközőjével megtörölte homlokát, majd megszólította a kiszemelt vadat.

-          Hali Zalán! Hogy megy az edzés?

-          Szia! Kösz, jól. Eléggé elfáradtam. Mi a helyzet a spinning teremben?

-          Semmi extra. Mára elég volt a sportból.

-          Gondolom! Nekem még van hátra egy fél óra.

-          És aztán? Irány csajvadászatra? Most, hogy minden apró ered kidagad, és csak úgy lüktet a vér az izmaidban.

-          Nem igazán. Inkább valami aktív pihenés kellene.

-          Például?

-          Tudom is én… szex.

-          Nocsak! Az valóban aktív.

-          Pozíció függő – vágta rá kétértelműen.

-          Megvagy – gondolta Huba. Megvárlak a parkolóban. Folytassuk ott a csevegést, ha van kedved – tette egyértelművé a helyzetet.

-          Rendben. Akkor kb. fél óra múlva, lent.

-          Ott leszek – kacsintott rá, majd elégedetten indult az öltöző felé. Sikerült levadásznia a fitnesz egyik legmenőbb kanját. Pár évvel ezelőtt nem mert volna ilyen nyíltan fellépni, és eszébe sem jutott volna szexet kezdeményezni egy kigyúrt félistennel. Változnak az idők.

Nem kellett sokat várnia, megjelent Zalán, és intett Hubának, hogy kövesse a kocsiját. Aktuális vacsora-szexe egy társasház első emeletén lakott. Fullosra berendezett legénylakás, a legmodernebb bútorokkal és technikával. Az előszobában hatalmas tükör fogadta, majd az ebédlőn keresztül a nappaliba jutottak. Amerikai konyhás megoldás, és még egy bárpult is helyet kapott a két teret félig elválasztó részen. A királykék kanapén ülve Zalán itallal kínálta, amit el is fogadott. Egy whiskey-kólától mi bajom eshet – gondolta. Csak még jobban beindítja a már így is elszabadult hormonokat. Pár semleges témájú mondat után mindketten úgy döntöttek, elő a farmával, hisz valójában mégsem csevegni jöttek.

A házigazda letépte vendégéről, majd magáról is a pólót, és vad csókolózásba kezdtek. Nyelveiket erősen dörzsölték egymásnak, falták egymás ajkait, és libidójuk a másodperc tört része alatt az egekbe szökött. Mint két ketrecéből megszökött vadállat, úgy adták át magukat a kéjnek. Zalán izmos karjai körül ölelték Huba atletikus testét, miközben nagy és erős tenyereivel hol a hátát simogatta, hol fenekét markolta. Kipattantak a nadrággombok, és a spinning oktató két rántással kisegítette partnerét a farmerjából. Hatalmasra duzzadt férfiassága feladatra készen meredezett alsója rejtekén. Benyúlt a fekete alsónadrágba és kőkeményen megragadta a szerszámot. Előrántotta, és elégedetten nyugtázta, hogy a fitnesz paripának nem csak a tricepsze, és bicepsze hatalmas. Lassan masszírozta fel, és le, majd szájába vette a lüktető varázspálcát.

Több sem kellett a csődörnek, 69-es pózba vágta magát, és viszonozta a kényeztetést. Huba vámpír énje átváltott vérfarkasba, amely megtalálta párját a vadonban, és most együtt marcangolták egymás nyers húsát.

Az előjátéknak beillő terepszemle után ismét vad csókokkal borították be a másikat, majd egymással szembe fordulva, izzó verejtékben átadták magukat a rituálénak, amely csak két férfi között jöhet létre. Háromnegyed órán át tartott a meccs, amelynek végén Zalán farkas üvöltéssel hozta Huba tudomására, hogy a csúcsra ért. Erőtlenül fordultak le egymásról, majd pár perc henyélés után a tusolóba mentek, és egy közös, forró zuhannyal zárták az együttlétet. Zalán lefőzött egy kávét, és ameddig szürcsölték, fecsegtek pár mondatot, majd Huba felállt, és magára kapta cipőit. Az ajtóban neki szegezte újdonsült partnere a kérdést.

-          Máskor is van kedved?

-          Majd meglátjuk – válaszolt hanyagul, és becsukta az ajtót.

Kipipálva. A fitnesz csődört is levadászta, aki után csajok tömege csorgatja a nyálát, sőt, néha más is csordogál belőlük. Megkapta azt, aki nap, mint nap hangoztatja magáról, mekkora nőcsábász. Így van ez hetero-falván, nem lehet mindenki önmaga. Sokan a megfelelést választják, és belemennek egy hamis játékba. A kirakat pompázatos, de hátul a műhelyben bizony fura dolgok történnek. Kilépett az utcára, és az M-blémás gyorsétkezde felé fordult. Muszáj volt ennie valamit, mert szex éhsége ugyan csillapodott, de a gyomra annál inkább korgott. Egy csirkés szendvics sült krumplival tökéletes lesz, gondolta. A pulthoz lépve újra elfogta az éhség. De nem a gyors kaja vágya hajtotta, hanem a félénken rá tekintő barna szempár hozta lázba. A fiú bőre bár kissé zsírosan fénylett az egész napos olajban gőzölt álommelótól, jól kivehetően látszottak kisfiús vonásai. Haja félhosszú, szőkésbarna, alkata soványan átlagos, kezei ápoltak voltak. Félszegen mosolygott, és megkérdezte Hubát, mit adhat neki. Kikérte hát a csirkés menüt, majd ’véletlenül’ megérintette pénzadáskor a srác kézfejét, akinek arcát azonnal elöntötte a pír, és zavarba jötten rántotta el kezét. Kikereste a visszajárót, és mikor átadta, már ő volt az, aki ujjait Huba tenyeréhez simította. Éles mosoly, villanó szemfogak, flashelő pupillák, kitáguló orrcimpák, a spinning vámpír újra lecsapni készült. Tárcájából diszkréten odacsúsztatta névjegyét, a hátuljára pedig ráírta gyorsan, Keress ma, ha végeztél!

Huba verejtékben úszva, ordítva ült fel az ágyban, és minden porcikájában remegett. Jobbra pillantott, a digitális óra kijelzőjén 2 óra volt. Bal oldalán fáradt arccal pislogott a Mekis srác. Hanyagul felkönyökölt, megdörzsölte szemét, és tekintetét a mellette kuporgó Hubára emelte, aki maga elé meredve, továbbra is rázkódva, izzadtan dülöngélt.

-          Mi a gond? Rosszat álmodtál?

-          Te…te…

-          Tessék? Mi történt? Van valami gyógyszered, hozzak valamit esetleg?

-          Te…még itt vagy?

-          Micsoda?

-          Tűnj a francba – rivallt rá hangosan és hirtelen. A fiú szeméből azonnal távozott az álmosság, és ijedve ült fel.

-          Mi a baj? Nem értem, hogy….

-          Nem alhatsz itt! Menj innen. Öltözz és húzz a sunyiba!

-          De én…

-          Takarodj már! Azzal kipattant az ágyból és a fiú ruháit a bejárati ajtóhoz dobálta. Menj el! Indulj már! A fiatal srác nem értette mi történik, és kissé félve, de magára kapkodta gúnyáit, majd elindult. Az ajtóból még tett egy félszeg próbálkozást.

-          Hívjalak később? Ha jobban vagy. Találkozha…

-          Hülye vagy? A nevedre sem emlékszem. Kifelé!

Az ajtó becsukódott és a fiú örökre eltűnt. Huba magára rántotta a takarót, szemeit összeszorította, és próbált vissza aludni. Újra elöntötte az izzadtság, a gondolatai egyre csak elvesztett szerelme körül forogtak, majd a halál gondolata kerítette hatalmába. Ismét remegni kezdett, rázkódott, és halk hörgések közepette igyekezett visszaszorítani negatív gondolatait. Nem sikerült. A pánik roham teljesen eluralkodott rajta, ordibálni kezdett, felült az ágyban, majd koordinálatlanul és, mint valami zombi járkált a lakásban. Közben hangosan mormolta, Nem, nem, nem! Ricsi…nem halhatott meg. NEM! Nem akarom! Nem akarok meghalni. Mi értelme az egésznek? Félek! Valaki segítsen! Istenem ne! Ricsi!

Újra az ágyára rogyott és hangosan zokogott. Szorította magához a párnáját, és kiabált. Meg fogok őrülni. Begolyózom teljesen – ismételgette.

Végül egy másodpercnyi tiszta pillanatában az ablakhoz ugrott, kinyitotta, és mélyeket szippantott a kinti hideg levegőből. Odabotorkált a hálószobai kisszekrényéhez, és elővett egy üvegcse Frontint. Két szem, egy nagy korty víz, és hamarosan jobb lesz. Igen. Különben bekattanok.

Fél óra elteltével lassacskán lenyugodott, és ülő helyzetben álomba szenderült.

Nem ez volt az első eset. Nem most tört rá először pánik roham. Ricsi szívfájdító távozása óta hol ritkábban, hol gyakrabban rántotta magával a sötét démon, amit nem képes már uralni. Minden pozitív világszemlélete, derűje, vagy barátai iránt érzett szeretete kevés ahhoz, hogy legyőzze.

A zord hideg sem tartotta vissza a bulizni vágyókat, hogy kígyózó sorba tömörülve várják a bebocsátást Buda legillusztrisabb meleg szórakozóhelyére, a Golden Stars-ba. Tizenéves nyunyók, akik egy pörgős éjszakára vágynak, némi party bogyóval megfűszerezve. Örökzsengék, akik képtelenek elfogadni, hogy betöltötték a negyvenet, vagy ötvenet, és huszonévesekre vadászva élik ki vágyaikat, ha kell pénzzel megsegítve az egy éjszakás nagy szerelem zsebét. Az oldalbejáraton besurranó magyar celebek, akikről ugyan mindenki tudja, mégsem vállalják fel vonzódásukat. De a VIP bejáratot itt is igénylik. Vihorászó kísérőbarátnők, akik önfeledt táncpárbajra és italorgiára szomjazva rázzák hosszú loboncukat, tudván, itt nincs veszélyben nem létező szemérmük. És végül a titánok, tökéletes testű harmincasok, a legmenőbb cuccokban. Az ő csapatukat erősíti ezen az éjjelen Huba is. Hol van már a múlt éjszakai pánik, és lidércnyomás. Pár perc és bebocsátást nyer a legmenőbb vadászterületre. Szétnéz maga körül, és kettős érzéssel állapítja meg, soha semmi sem változik. Mindig azok az arcok, azonos karakterek, az éjszakai élet sablonos, méltán felcímkézett hősei. Vicces. Nekik sem járna ki a címke, legalább is az ő felfogása szerint. Mégsem tudja csak szórakozni vágyó, színes tömegnek látni őket. Annyira egyértelmű, kinél mire megy ki a játék. Ezek lennénk mi? A nagy magyar valóságban. Igaz minden szó, minden negatív jelző, amit ránk sütnek. Határtalan promiszkuitás, zéró ismerkedési kultúra, szivárványt varázsoló könnyűdrogok, és kiégett, magukat damasztba csavaró lelki roncsok. Felsorakoznak az internetes portálok komoly kapcsolatot kereső figurái, akik minden kreativitást mellőző nick nevek mögé bújva hülyítik egymást, küldözgetik nemes testrészeik fotóit, majd vagy felszívódnak, vagy a komoly kapcsolat reményében leoboázzák egymást az első randin a Serpentin kávézó wcjében. Mind itt vannak, és keresik a komoly kapcsolatot, hétről hétre, éjről éjre. A legtöbbjükbe olyan mélyen beivódott már, hogy észre sem veszik, elvesztek. Esélyük sincs. És nem is akarják.

Huba sosem akart közéjük tartozni, most mégis őt is ölelgetik az újdonsült haverok, akiket az előző napi vagy heti buliban ismert meg. Mindig is ódzkodott ettől az életviteltől. Kár lenne hazudnia magának, igenis létezik ez a réteg, igenis általánosságok húzhatók rájuk, és igenis címkét öltenek ezekre az éjszakákra. Önszántukból, szabad akaratukból bélyegzik meg magukat. A nagy kérdés mindig az marad, ki képes végül kitörni ebből, és a maga által választott címkét letépni. És ki az, aki mindörökre beég ebbe a képbe.

Mit keresek én itt? Tért magához Huba egy pillanatra, de a tömeg megindult, és már sodródott is be az áradattal, csuklójára került a Golden Stars karszalag, és pár perc alatt a bárpultnál találta magát egy huszonéves, magas, sportos srác mellett, aki közelebb hajolt hozzá, és kért tőle egy italt. Ő pedig fizetett. Tíz perc összegabalyodás a táncparketten, forró nyelves csókok, fenék fogdosás, majd néhány perces szerelem és kielégülés a Baldahinnak nevezett részben. Afféle sötét szobaként funkcionált ez a terem. A mennyezetről könnyű, színes selymek lógtak, illékony labirintust kreálva a helyiségben, ahol kedvükre kalandozhattak az egymásra talált párok. Egy óra sem telt el, és Huba már mással italozott, táncolt, és csókolózott. Ez még talán háromszor ismétlődött az éjszaka folyamán, mire hajnali ötre valaki ágyában kikötött.

A férfi idősebb volt nála úgy tíz évvel, teste acélos, napbarnított. Zöld szemei csak úgy világítottak a só lámpa derengő fényében. Arca markáns volt, körszakállal szegélyezve, fogai fehéren ragyogtak, mikor kaján mosolyra húzta száját. Végig csókolta Huba testét, majd finoman harapdálni kezdte mellbimbóit. Kezeit végig húzta izmos hasán, majd megmarkolta Nemes Huba nemes szervét. A férfi tapasztalt volt, és erős, szexuális kultúrája kifogástalan. Kezdetét vette egy vad, és helyenként állatias együttlét, mely mindkettejükből kifacsarta az életet. Hörögve terültek ki egymáson, minden porcikájuk fénylett az izzadtságtól. A házigazda energikusabbnak bizonyult, mert maradék erejével még kényeztette kicsit az egykor volt tanárt.

-          Tusoljunk le, aztán aludj itt – javasolta.

-          Nem… - pihegett Huba. Nem alszom…senkivel.

-          Bejössz nekem. Összejárhatnánk többször.

-          Kösz, de nem hiszem.

-          Nem volt jó?

-          Dehogy nem. Állati volt. Csillagos ötös.

-          Akkor meg?

-          Hány éves vagy?

-          Öhm, nos negyvenegy.

-          Akkor pontosan tudod, hogy ez nem szólt többről. Köszönöm az osztályon felüli szexet, de most lépek.

-          Legalább egy közös fürdés a végére.

-          Nálam az egy meghitt esemény a repertoárban. Most felejtős. Azzal izzadt testére felhúzta ruháit, belebújt Supra cipőjébe, és intett. Még egyszer kösz. Szia.

Kilépett, és pár perc elteltével már az Erzsébet körúton sétált. Reggel volt, a villamosokról álmos arcok tekintettek kifelé. A dőnereseknél fiatalok várakoztak a buli utáni reggelijükre. Huba büdösnek, koszosnak érezte magát, és mérhetetlenül fáradtnak. Félig szinte kómásan rótta útját lakása felé. Alig várta, hogy haza érjen, és letusoljon, majd beessen a saját ágyába. Elhaladt a Meki üvege előtt is, majd bepillantva látta a srácot, akivel nemrég kavart. Mekkora seggfej vagyok – gondolta. A fiú észrevette, és azonnal félre fordította a fejét. Mintha biztosítani akarta volna, hogy nem látja szívesen, be ne tegye a lábát oda. De eszébe sem jutott. Sétált tovább, didergett, és érezte, hogy teljesen ráfagytak ruhái a téli reggelen. Végre elérte a lépcsőházat, majd felküzdötte magát a lépcsősoron, és szinte átesett a küszöbön. A fűtést gyorsan felcsavarta, megengedte a forró vizet, a kádat telenyomta fürdősóval, és egy adag relax habfürdővel. Szinte belezuhant a kádba, önkívületi állapotban feküdt, miközben testét bizsergette a forró víz és illatos hab elegye. Észre sem vette, hogy elszenderedik a kádban, és alámerül. Mély álomba zuhant, nem sokon múlt, hogy nem fulladt meg. Prüszkölve, öklendezve emelkedett fel, és kapkodott a törölközője után. Letörölte arcát, majd kikecmergett a kádból, de a fürdőszoba szőnyeg elmozdult, ő pedig megcsúszott, és váratlanul a földön fekve találta magát. A könyöke sajgott, de szíve még inkább. Hangos sírásba kezdett, miközben magzatpózba húzta magát csupaszon, vizesen. Egyre csak zokogott és Ricsit emlegette. Neeeem, nem lehet. Biztosan csak egy rémálom. Az egész életem egy kibaszott álom! Nem akarok élni. Ricsiii… Ricsi lépj be az ajtón! Nem bírom elviselni, megőrülök. Annyira fááááj….- ordította. Egész testében remegett. Ismét hatalmába kerítette a pánik félelem és levegő után kapkodott. Valóságos öklendezésbe kezdett, és könnyei záporoztak tovább. Fééélek! Nem akarok meghalni. Ricsi, ez nem történhetett meg. Megörülöööök…..